A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Legyenek a téglalap átlói és , metszéspontjuk, a körülírt kör középpontja, , és a kör tetszés szerinti pontjából az átlókra bocsátott merőlegesek talppontja , ill. , lásd az ábra ) részét; tegyük fel egyelőre, hogy különböznek -tól. Az sugár -ból is, -ből is derékszögben látszik, így és az szakasz fölé írt Thalész‐körnek az átlókkal való (-tól különböző) metszéspontjai; a kérdéses szakasz húrja. A húr -ból vett látószöge az átlók közti szögek valamelyike (amelyek egymás kiegészítő szögei). Másrészt bármely helyzetében a Thalész‐kör átmérője ugyanakkora. Egyenlő átmérőjű körökben egyenlő vagy egymást -ra kiegészítő kerületi szögekhez egyenlő húrok tartoznak, ezért hossza állandó.
Eredményünk akkor is érvényes, ha és egyike -ba esik, és a másik különbözik -től. Ekkor arra hivatkozunk, hogy -nek -ből vett látószöge az átlók közti szöggel egyenlő, mert merőleges szárú szögek (az ábra ) része). Ha és egyike -ba, másika -be esik ‐ és így látószöge sem -ból, sem -ből nem értelmezhető ‐, akkor a téglalap átlói merőlegesek, vagyis négyzettel állunk szemben, és az egyik csúcsban van. A mondott helyzetben egyenlő sugarával, míg más helyzeteiben a idom téglalap, és így (az ábra ) része). ‐ Ezzel az állítás bizonyítását befejeztük.
Dőry Anna (Budapest, Berzsenyi D. g. I. o. t.)
Megjegyzés. A fentivel lényegében azonos bizonyítást kapunk, ha -t és -et meghosszabbítjuk a -val való második metszéspontjukig, mert ekkor -et -ből kétszeresére nagyítva vittük át -ba.
Langer Tamás (Budapest, Apáczai Csere J. gyak. g. II. o. t.)
|