Feladat: 763. matematika gyakorlat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Hoffer Anna ,  Szidarovszky Klára 
Füzet: 1963/január, 25 - 26. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Algebrai átalakítások, Teljes indukció módszere, Gyakorlat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1962/április: 763. matematika gyakorlat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Minden tényező két négyzet különbsége, és így két további tényező szorzatára bontható. Vegyük ki minden tényezőből az alapok különbségét és tekintsük ezek szorzatát:

(1-12)(1-13)(1-14)...(1-1n)=122334...n-1n=1n.

Hasonlóan az alapok összegeinek szorzatára
(1+12)(1+13)(1+14)...(1+1n)=324354...n+1n=n+12.
Ennélfogva
K=12n+12=n+12n.
Páratlan n esetén ez még 2-vel egyszerűsíthető, páros n-re viszont már nem egyszerűsíthető, mert n és n-1 szomszédos természetes számok és így relatív primek.
 
Hoffer Anna (Budapest, Hámán K. lg. I. o. t.)
 

II. megoldás. Kipróbálva n első néhány értékét, könnyen észrevehetjük, hogy ezekre a következő összefüggés érvényes:
K=Kn=n+12n.
A teljes indukció módszerével bebizonyítjuk, hogy ez minden további n-re is érvényes. Valóban, ha n-re helyes az összefüggés, akkor
Kn+1=Kn(1-1(n+1)2)=n+12n(n+1)2-12(n+1)2==(n+1)n(n+2)2n(n+1)2=n+22(n+1),


vagyis a sejtett szabályszerűség n-ről átöröklődik a következő természetes számra. Így, mivel a szabályszerűség n=2 esetében érvényes, minden a 2-nél nagyobb természetes számra is érvényes.
 
Szidarovszky Klára (Budapest, Ságvári E. lg. I. o. t.)
 

Megjegyzés. Tulajdonképpen az I. megoldásban is teljes indukciót alkalmaztunk, de a bizonyítást mellőzhettük, a két rész-sorozatban annyira nyilvánvaló volt az egyszerűsítés lehetősége és eredménye.