Feladat: 664. matematika gyakorlat Korcsoport: 14-15 Nehézségi fok: könnyű
Megoldó(k):  Bana Sándor ,  Rácz László ,  Soós András 
Füzet: 1961/október, 71 - 72. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Azonosságok, Gyakorlat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1960/december: 664. matematika gyakorlat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Előzetes megjegyzés. Kézenfekvő az a bizonyítás, melyben mindhárom kifejezést polinom alakra hozzuk, és rámutatunk, hogy így tagról tagra megegyeznek. Alább ennél rövidebb megoldásokat mutatunk be.

 

I. megoldás. Az első és a második kifejezésből úgy kapjuk a következőt, és a harmadikból is az elsőt, hogy minden a helyébe b-t, minden b, ill. c helyébe c-t, ill. a-t írunk, röviden mondva: a, b, c-t ciklikusan felcseréljük. Ebből következik, hogy a három kifejezés akkor és csak akkor azonos, ha bármelyikük polinom alakja az említett cserékkel önmagába megy át. Így már elég egyiküket polinommá alakítani: Az elsőből
a(a-c)2+b(b-c)2-(a-c)(b-c)(a+b-c)=(a3+b3+c3)--(a2b+b2c+c2a)-(ab2+bc2+ca2)+3abc.


Itt a jobb oldal a, b, c ciklikus felcserélésével önmagába megy át, tehát a kifejezések azonosak.
 

Soós András (Balatonfűzfő, Ált. isk. VIII. o. t.)
 

Megjegyzés. A kifejezéseknek a ciklikus felcseréléssel egymásba való átmenetele magában nem elég az azonossághoz. Ez a tulajdonságuk pl. az a, b, c ,,kifejezéseknek'' is megvan, de nem azonosak.
 

II. megoldás. Az előzők után elég az első K kifejezést olyan három szorzat összegévé alakítani, melyek ciklikus felcseréléssel egymásba mennek át. Evégett a harmadik szorzat háromtagújával beszorzunk, ‐ így K öt szorzat összege ‐, majd az 1. és 3., valamint 2. és 4. szorzat közös tényezőit kiemeljük:
a(a-c)2+b(b-c)2-(a-c)(b-c)(a+b-c)==a(a-c)2+b(b-c)2-a(a-c)(b-c)-b(b-c)(a-c)+c(a-c)(b-c)==a(a-c)(a-c-b+c)+b(b-c)(b-c-a+c)+c(a-c)(b-c)==a(a-b)(a-c)+b(b-c)(b-a)+c(c-a)(c-b).


(Az utolsó lépésben a 3. szorzat két kéttagú tényezőjét (-1)-gyel szoroztuk.) Az utolsó alaknak megvan a kívánt tulajdonsága, tehát a bizonyítást befejeztük.
 

Bana Sándor (Szeged, Radnóti M. g. I. o. t.)
 

III. megoldás. Az I. megoldás észrevétele alapján elég megmutatni, hogy a három kifejezés közül bármelyik kettő különbsége azonosan 0. Tekintsük az első kettő különbségét, pl. a c változó f(c) polinomjának (a és b pedig legyen egyelőre állandó).
f(c)=a(a-c)2+b(b-c)2-(a-c)(b-c)(a+b-c)-b(b-a)2--c(c-a)2+(b-a)(c-a)(b+c-a).


f(c) legfeljebb 3-adfokú, így 0-val azonos, ha 3+1=4 különböző helyen 0-val egyenlő. Legyenek e helyek c=0, c=a, c=b, c=a+b, ezek általában különbözők. Mármost
f(0)=[(a3+b3)-ab(a+b)]-[b(b-a)2+a(b-a)2]=(a+b)(a2-f(0)-ab+b2-ab)-(b+a)(b-a)2=(a+b)[(b-a)2-(b-a)2]=0;f(a)=0+b(b-a)2-0-b(b-a)2-0+0=0;f(b)=a(a-b)2+0-0-b(b-a)2-b(b-a)2+(b-a)2(2b-a)=f(b)=a(a-b)2=(b-a)2(a-b-b+2b-a)=0;f(a+b)=a(-b)2+b(-a)2-0-b(b-a)2-(a+b)b2+2(b-a)b2=f(a+b)=b2[a-(a+b)+2(b-a)]+b[a2-(b-a)2]=f(a+b)=b2(b-2a)+b(2a-b)b=0.

A vizsgált különbség hasonlóan akkor is 0-val azonosnak adódik, ha az a, vagy b változik és a további betűk állandók. Ezzel a bizonyítást befejeztük.
 

Rácz László (Budapest, Kossuth L. gépip. t. II. o. t.)