Feladat: 605. matematika gyakorlat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Rajki Péter ,  Rédei György 
Füzet: 1960/november, 138 - 139. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Háromszögek hasonlósága, Forgatva nyújtás, Párhuzamos szelők tételének megfordítása, Diszkusszió, Síkgeometriai szerkesztések, Gyakorlat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1959/december: 605. matematika gyakorlat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Legyen a gyűrűt határoló k1, k2 körök közös középpontja O, sugaruk hossza r1, r2, és az adott pont P (OP az r1 és r2 közti távolság). Az m:n arányt úgy tekintjük adottnak, hogy adva vannak ‐ pl. egy egyenesen a C kezdőpontból indulóan ‐ a BC és CD) szakaszok, amelyekre BC:CD=m:n.
Tekintsük a feladatot megoldottnak és legyenek a keresett húr végpontjai A1, A2, amelyekre A1P:PA2=m:n (ill. az I. osztályosok speciális esetében A1P=PA2, ilyenkor m:n=1). Húzzunk A2-n át párhuzamost OA1-gyel és messe ezt az OP egyenes Q-ban.

 
 

Így a PA1O és PA2Q háromszögek hasonlók (a speciális esetben egybevágók), megfelelő oldalaik az adott arányban állnak, ezért PQ=POn/m és QA2=OA1n/m (ill. PQ=OP és A2Q=r1). Ezek alapján a szerkesztés a következő: megszerkesztjük PQ-t és QA2-t (pl. a C-n átmenő c egyenesre C-től felmérjük OP-t, OA1-et, a végpontjaikat B-vel összekötő egyenesekkel D-n átmenő párhuzamosokkal c-ből kimetsszük PQ, QA2 egyik végpontját, másik végpontjuk C. PQ-t felmérjük OP-nek P-n túli meghosszabbítására, a kapott Q körül QA2 sugárral írt k3 körrel a k2-ből kimetsszük A2-t, végül az O-ból kiinduló, QA2-vel párhuzamos és ellentétes irányú félegyenessel k1-ből kimetsszük A1-et.
Q szerkesztése mindig egyértelműen végrehajtható, k3 és k2 kölcsönös helyzete szerint 2, 1, vagy 0 megoldás van. Ha 2 megoldás van, akkor ezek az OP tengelyre tükrösek. Ha pedig k3 és k2 érintkeznek, a megoldások száma 1. Lehetséges, hogy az A1A2 húr egy szakasza a kisebb kör belsejébe esik.
Minthogy a feladat nem írja elő, hogy az A1A2 húr melyik részének arányszáma legyen m, ill. n, azért a szerkesztést m és n szerepének felcserélésével is el kell végeznünk. A második szerkesztés megoldásainak száma független az elsőétől. (A megcserélés a speciális esetben természetesen elmarad.)
A szerkesztésben k1 és k2 szerepét természetesen felcserélhetjük.
 

Rajki Péter (Pécs, Nagy Lajos g. II. o. t.)
 

Megjegyzések: 1. Rövidebben azt is mondhatjuk, hogy k3-at a k1-ből n:m arányú nyújtással és egyidejű P körüli 180-os elforgatással kaptuk. (A speciális esetben pedig k1-nek P-re való tükrözésével; ekkor lényegében az OA1A2 háromszöget szerkesztjük meg r1, r2 oldalaiból és a közös O végpontjukból kiinduló OP súlyvonalából.)
 

Rédei György (Kecskemét, Piarista g. II. o. t.)
 

2. Nyújtás (zsugorítás) és forgatás kombinálásával a speciális esetben a következő két észrevétel alapján is célhoz érünk: a) Ha P-t, A1-et és A2-t O körül valamilyen φ szöggel elforgatjuk, új P', A'1, A'2, helyzetükben a P' pontra adnak a többi követelményeknek megfelelő megoldást. b) Az A1P=PA2-ből folyó A1A2=2A1P egyenlőséget úgy is értelmezhetjük, hogy P az A2-ből az A1 középpontú, felére való zsugorítással keletkezett.
 
 

Képezzük most már egy a k1-en tetszés szerint vett A'1 körüli félszeres zsugorítással k2-ből k'2-t és messük k'2-t az O körüli OP sugarú körrel, legyen az egyik metszéspont P'. Ekkor az A'1P' félegyenesnek az az A'2 pontja, amelyre A'1A'2=2A'1P', rajta van k2-n, tehát az A'1, P', A'2 ponthármas P' helyzetétől eltekintve megfelel a követelményeknek. Ezért A'1 és A'2-t O körül a P'OP szöggel A1, A2-be elforgatva megoldást kapunk.
Az általános esetben 1:2 arányú zsugorítás helyett m:(m+n) arányút használunk. (Ha a megoldás helyes voltát beláttuk, akkor A'2 megszerkesztése mellőzhető, mert A2-t P és A1-ből is megkapjuk.)