A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. -ben és helyére -t írva kisebb számot kapunk, vagy esetleg magát az eredeti számot (ha ti, ). Az szám viszont egyenlő az szorzattal. A -as tényező helyett -t írva -ben az eredeti -nél biztosan kisebb szám áll előttünk. Ezzel az állítást bebizonyítottuk. Ha , , , mindegyike is lehet, akkor egyenlő is lehet -vel, de csak a semmitmondó esetben. Az állítás kétféleképpen általánosítható. I. Akkor is igaz az egyenlőtlenség, ha a bal oldalon négyjegyű szám helyett tetszés szerinti számú (de legalább két) jeggyel írt (pozitív egész) számot veszünk, abból úgy alakítunk két számot, hogy jegyeit valahol kettévágjuk, és sorrendjüket változatlanul hagyjuk; e két szám szorzata kisebb az eredeti számnál (általánosítás a két tényező jegyeinek száma szempontjából). Ugyanis az eredeti számnál semmi esetre sem kapunk nagyobbat, ha zérusokkal pótoljuk azokat a jegyeit, amelyek a kettévágással a második számba kerültek. Ez a szám egyenlő azzal a szorzattal, amelynek első tényezője a kettévágással keletkezett első szám, második tényezőjében pedig egy -es után annyi áll, mint ahány jegye van a második számnak. Az utóbbi tényező nagyobb a második számnál, mert jegyeinek száma -gyel több; így ha ezt a második számmal pótoljuk, a szorzat kisebb az eredeti számnál. II. Akkor is igaz az egyenlőtlenség, ha bal oldalán tetszés szerinti számú jeggyel írt (de legalább háromjegyű) szám áll, és abból az előbbi elv szerint kettőnél több számot alakítunk (általánosítás a tényezők száma szempontjából). Ezt úgy láthatjuk be, hogy az eredeti szám tervbe vett felszeletelését szakaszonként végezzük: egy szakaszban csak egy helyen vágjuk ketté a szám ‐ ill. egy része ‐ jegyeinek sorozatát, I. alapján felírjuk, hogy e két rész szorzata kisebb az éppen kettészelt számnál, végül ezt az egyenlőtlenséget megszorozzuk a most változatlanul hagyott számmal, vagy az ilyenek szorzatával. Ha a szeletelési helyeken balról jobbra haladunk végig, akkor az I. eredményt mindig a megelőző kettészeléssel kapott második számra alkalmazzuk. Megmutatjuk pl. hogy Valóban, I. alapján és (2)-t -vel szorozva | | (3) | (1) és (3) egybevetéséből Hasonlóan , ezt -vel szorozva és az előbbi eredménnyel egybevetve a bizonyítani kívánt egyenlőtlenséget nyerjük. A bizonyítás eggyel kevesebb szakaszból áll, mint ahány számra szeleteljük fel az eredeti számot.
Dóra Levente (Budapest, I. László Gimn. II. o. t.) |
Megjegyzések. 1. Több versenyző , , , -t helytelenül különböző számjegyeknek tekintette, pedig ez nem volt kikötve és nincs is befolyással. Tanuljuk meg azt is kivenni, ,,kiolvasni'' a szövegből, ami nincs ott, mert nem kell ott lennie. Ha a szöveg nem tartalmaz megszorítást, akkor nincs megszorítás. 2. Az utóbbi általánosítást egészen általánosan így írhatjuk fel (az indexszel ellátott -k számjegyeket jelentenek):
vagyis a jobb oldali tényezők száma , bennük a jegyek száma rendre és . Az első tényezőben természetesen csak akkor szerepel, ha nagyobb -nél; hasonlóan a tényezők első és utolsó jegye nem értendő kétszer, ha a megfelelő értéke .
Trócsányi Zénó (Sárospatak, Rákóczi Gimn. II. o. t.) |
3. Néhány versenyző (szám szerint ) nem ismerte az jelölésben a felső vonás jelentését, ezért azt figyelmen kívül hagyta, és így a feladatot félreértette. A jelölést megmagyarázó lábjegyzet a kitűzésnél tévedésből elmaradt. |