|
Feladat: |
530. matematika gyakorlat |
Korcsoport: 14-15 |
Nehézségi fok: nehéz |
Megoldó(k): |
Bácsy Zsolt , Bánhegyesi B. , Biborka T. , Bollobás Béla , Fritz J. , Gagyi Pálffy A. , Gálfi l. , Gáspár R. , Grünner Gy. , Horváth Kálmán , Katona Mária , Kéry G. , Klimó J. , Krámli A. , Nagy Géza , Pollai Marion , Simai L. , Székely J. , Urbán L. |
Füzet: |
1959/november,
121 - 124. oldal |
PDF | MathML |
Témakör(ök): |
Determinánsok, Gyakorlat |
Hivatkozás(ok): | Feladatok: 1958/december: 530. matematika gyakorlat |
|
A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. Az üres mezők kitöltésével az alábbi táblázat adódik, benne az összeget rövidíti. Legyen a jobb alsó sarokelemhez tartozó aldetermináns: . A többiek gyorsabb, egyszerűbb kiszámításában jól alkalmazhatjuk az idézett cikk IV. fejezetében megismert 10. és 11. tulajdonságot. Pl.
Hasonlónak adódnak az , és aldeterminánsok, amelyeknek ugyancsak egy eleme való az , , , számok közül. Ugyancsak hasonló szerkezetű , , és , amelyek -ból egy-egy sort, vagy oszlopot, két elemet tartalmaznak. Pl. | | A teljes ,,új'' táblázatot mutatja, ezen valóban mindhárom sor és oszlop összege egyenlő, éspedig amit bizonyítanunk kellett. (Természetesen a -ből ugyanígy képezett új is örökölné a sor- és oszlopösszegek egyenlőségének tulajdonságát.)
Pl. a=5, b=-4, c=1,5, d=6 és s=10-zel (1)-ből S=-27, ahogyan a számítások elvégzése is mutatja:
6,1-48,5-39111-16201080-2160T1:1,553,5T3:66-29-64ésT3:-1405-1350-9452,59-1,5-54-936-1675-2430405 II. T2 fő-, ill. mellékátlójának f2, ill. m2 összege akkor és csak akkor egyenlő, ha | f2=s(2t-2s-a-d)+3D=s(t-s-3a+b+c)+3D=m2, | (2) | vagyis f2-m2=s(t-s+2a-b-c-d)=s(3a-s)=0, tehát ha vagy s'=0, vagy s''=3a. (Ez a két érték nem különböző, ha a=0.) s'=0 mellett f2=m2=S, mert így T2-nek minden eleme D. Megfordítva: akár s=0, akár s=3a elegendő f2=m2 teljesüléséhez. s'=0 mellett T1 átlóinak összege: f'1=2a+b+c+2d, ill. m'1=a-b-c-2d, ezek általában nem egyenlők, csak ha a+2b+2c+4d=0, ehhez tehát a, b, c, d közül csak hármat választhatunk tetszés szerint. Hasonlóan s''=3a mellett is általában f''1=-a+b+c+2d≠m''1=7a-b-c-2d, csak ha -8a+2b+2c+4d=0. (a=0-val ‐ mint a fenti észrevételből várható, ‐ fennáll: f'1=f''1 és m'1=m''1). Pl. ismét a=5, b=-4, c=1,5 és d=6-tal, de most s=15=3a-val V2 mindkét átlóján -252 az összeg, V1 -ben viszont f1=-4,5≠25,5=m1: | 6-4-13-151,5-173,5-16,5V1:1,5-5-8,5-höz:V2:-156-136,5-1147,514-6,5-99-31,5-36 |
III. d törlése után felesleges volna számításainkat újra kezdenünk, hiszen az így módosuló T1*-ben is mindazt teljesítenünk kell, mint T1-ben, sőt többet annál (átlók!). Elég tehát T1-ből továbbhaladnunk, és benne meghatároznunk az ismeretlenné vált d és s-nek a tovább is szabadon választható a, b, c-vel való azt a kifejezését, amelyre f1*=m1*=s. Így a módosult T2*-ben is csak az átlók összegeit kell vizsgálnunk, a sorok és oszlopok összegei egyezni fognak, mert az I. rész szerint öröklik T1*-nek ezen tulajdonságát. Az
f1*=d+a+(a+b+c+d-s)=s,m1*=(s-c-d)+a+(s-b-d)=s
egyenletrendszerből rendezéssel | 2d-2s=-2a-b-c,-2d+s=-a+b+c,}innen pedig(3){s=3a,d=2a-(b+c)/2. |
Ezekkel táblázataink így módosulnak
| 2a-(b+c)/2ba-(b-c)/2T1*:ca2a-ca+(b-c)/22a-b(b+c)/2 | | -4a2-bc+2,5ab+2,5ac2a2-bc+ab-2ac-a2-bc-0,5ab+2,5acT2*:-2a2-bc-2ab+ac-a2-bc+ab+ac-4a2-bc+4ab+ac-a2-bc+2,5ab-0,5ac-4a2-bc+ab+4ac-2a2-bc-0,5ab-0,5ac | Az utóbbiban mind a sorok és oszlopok, mind az átlók összege -3a2-3bc+3ab+3ac=-3(a-b)(a-c), kimondhatjuk tehát, hogy az új táblázat az eredeti táblázatból az átlókra vonatkozó többlettulajdonságot is örökli. Egy számpélda a=1, b=2, c=2-vel, amiből d=0 és s=f1*=m1*=3, továbbá S=f2*=m2*=-3: | 021-2-4-1T1*:210T2*:-4-1-2102-1-2-4 | (4) |
Horváth Kálmán (Kaposvár, Táncsics M. g. I. o. t.) | Megjegyzések. 1. A sorösszegek és oszlopösszegek egyenlőségének az új táblázatba való átöröklődését a táblázatok felírása nélkül is bebizonyíthatjuk. Legyen T1 olyan 3⋅3 mezős táblázat, amelyben az i-edik sor k-adik mezején az aik szám áll (i, k=1, 2, 3), és amelyben minden sor és oszlop összege s. T1-et determinánsnak tekintve jelöljük értékét A-val, aldeterminánsait pedig Aik-val. Az ezekkel felírt T2-ben s≠0 esetén bármelyik sor, oszlop összege A/s, s=0 esetén pedig 3A0, ahol A0 a T2 valamennyi elemének közös értéke. A bizonyítást mindkét esetben elég az első sorra elvégezni, ez a felcserélési tételek alapján a többi sorokra, oszlopokra szintén érvényes. s≠0 esetén készítsünk T1-ből egy T'1 táblázatot úgy, hogy az első sorhoz hozzáadjuk a másodikat és a harmadikat. Ekkor T'1 első sorának minden eleme s, a további két sor változatlan. Így T'1 első sorának aldeterminánsai is változatlanok, a determináns értéke pedig a fent idézett tulajdonságok folytán A'=A. Így T'1-t az első sora szerint kifejtve sA11+sA12+sA13, és innen valóban A11+A12+A13=A/s. s=0 esetén T1-ben bármelyik sor bármelyik két elemének összege a sor még nem említett elemének -1-szerese. Ezért | A13=|a21a22a31a32|={|a21a31a21+a22a31+a32|=|a21-a23a31-a33|=-|a21a23a31a33|=A12,|a21+a22a31+a32a22a32|=-|a23a22a33a32|=|a22a23a32a33|=A11. | Hasonlóan látható, hogy T2-nek bármely két eleme egyenlő, és így sorainak és oszlopainak (továbbá átlóinak is) összege valóban egy aldetermináns értékének 3-szorosa.
Bollobás Béla (Budapest, Apáczai Csere J. gyak. g. II. o. t.) | 2. A (3)-beli s=3a kifejezés ismerete után a megoldás II. részének eredménye szerint T2*-ben f2*=m2*, és közös értékük az (1) módosulásával adódó S*-gal is megegyezik. Ugyanis (1) és (2) szerint S*=f2*-höz elegendő a zárójelek első két tagjának megegyezése, ez pedig teljesül, mert a (3) kifejezésekkel: 2t-2s=2a+2b+2c+2[2a-(b+c)/2]-2⋅3a=b+c.
Bácsy Zsolt (Budapest, Eötvös J. g. II. o. t.) | 3. Ha még T2-t is determinánsnak tekintjük, akkor szokás T2-t (tágabb értelemben) T1 reciprok determinánsának nevezni. (Szigorúbb értelemben egy A≠0 értékű, tetszés szerinti rendszámú determináns reciprok determinánsa az a determináns, amelyben az i-edik sor k-adik eleme nem Aik, hanem Aik/A; meg lehet mutatni, hagy ennek értéke 1/A.) ‐ Szokás másrészt (tágabb értelemben) n-edrendű bűvös négyzetnek nevezni minden olyan n sorra és n oszlopra osztott és minden mezején egy-egy számot tartalmazó számtáblázatot, melynek minden sorában, minden oszlopában és mindkét átlója mentén álló számok összege ugyanannyi. ‐ Eszerint T1* és T2* 3-adrendű bűvös négyzetek. Hasonlóan T1 és T2 (melyekben az átlók összege általában nem egyenlő a sorokéval) 3-adrendű félig bűvös négyzetek. E két fogalom felhasználásával eredményeink így is kimondhatók. I.: 3-adrendű félig bűvös négyzetet determinánsnak tekintve reciprok determinánsa ugyancsak félig bűvös négyzet; III.: 3-adrendű bűvös négyzetet determinánsnak tekintve reciprok determinánsa ugyancsak bűvös négyzet. 4. Az 1. megjegyzéshez hasonlóan igazolható, hogy n-edrendű, félig bűvös négyzetet determinánsnak tekintve reciprok determinánsa ugyancsak n-edrendű félig bűvös négyzet; viszont (egészen) bűvös négyzetekre a III. állítás n>3 esetén nem érvényes. Igazolásul elég egy számpélda; ha | T1*:|241315114163117510121119861|,akkorT2*:|-392288356-1881-120288-3242201424-256-8687641152-256900-7321|, |
és ez utóbbiban a két átlós összeg sem egymással, sem a sorok és oszlopok 64-es összegével nem egyenlő. 5. Több tanuló tévesen használta az aldetermináns fogalmát; a helyes kifejezést még megszorozta avval az elemmel is, amelyhez az aldetermináns tartozik, ‐ ahogyan ez a kifejtésben történik. Mások hibáinak az a tévhit a sarkköve, hogy ha egy determinánsból a fent is használt átalakításokkal egy vele egyenlő értékű másik determinánst írunk fel, akkor az aldeterminánsok értéke sem változik meg. (Győződjünk meg számbeli példákon ennek valótlanságáról!)
XV. kötet, 80. o.Eszerint a fenti T2, T3-ra T2=T13⋅1/T1=T12 és T3=T22. Másrészt T2 ,,reciproka'' T1-nek, T3 pedig T2-nek, ezért T3 minden eleme T1 megfelelő eleménél T1-szer nagyobb. |
|