Feladat: 491. matematika gyakorlat Korcsoport: 14-15 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Bácsy Zs. ,  Bencsik I. ,  Bíborka T. ,  Bleyer A. ,  Bollobás B. ,  Bornes Klára ,  Buncsák J. ,  Bürger N. ,  Cselényi Gyöngyi ,  Csizmadia B. ,  Czékus L. ,  Dömötör Gy. ,  Fejes L. ,  Flanek L. ,  Fritz J. ,  Gagyi Pálffy A. ,  Gáti P. ,  Gazsi L. ,  Hahn J. ,  Hajna J. ,  Holop A. ,  Hornyánszky T. ,  Horváth Dénes ,  Jahn A. ,  Kiss Ádám ,  Komlós J. ,  Krámli A. ,  Lefkovitsch S. ,  Máté Zs. ,  Máthé Cs. ,  Meggyes G. ,  Mezey F. ,  Müller M. ,  Nagymajtényi Emőke ,  Náray Szabó G. ,  Nováky A. ,  Pál G. ,  Parti Enikő ,  Pósch Margit ,  Raisz Klára ,  Rapcsák András ,  Reitschl T. ,  Sáry Barna Sz. ,  Simai L. ,  Sós V. ,  Székely J. ,  Szűcs J. ,  Tihanyi A. ,  Tomcsányi Gy. 
Füzet: 1959/január, 9 - 12. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Irracionális egyenletrendszerek, Paraméteres egyenletrendszerek, Nevezetes egyenlőtlenségek, Gyakorlat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1958/április: 491. matematika gyakorlat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Mondjuk ki mindenekelőtt, hogy egyenletrendszerünk megoldásaiban egyik ismeretlen értéke sem lehet negatív, hiszen x, y és z mindegyike két nemnegatív négyzetgyök összege, továbbá, hogy a, b, c-ről az általánosság csorbítása nélkül feltehetjük, hogy pozitívok, hiszen a rendszerben csak négyzetük lép fel. Vegyük észre, hogy (2) és (3) úgy adódnak (1), ill. (2)-ből, hogy x, y, z helyére y, z, x-et írunk, egyszersmind a, ill. b helyére b, ill. c-t.
(1)-ben az első gyökös kifejezést a bal oldalra átvive és mind a két oldalt négyzetre emelve az egyenletben csak egy gyökös kifejezés szerepel:

x2-2xy2-a2+y2=z2.
Innen a gyökös tag újbóli különválasztásával, újabb négyzetreemeléssel gyökmentes egyenletet nyerünk, amelyből rendezéssel:
(x2+y2-z2)2=4x2(y2-a2),4a2x2=2x2y2+2y2z2+2z2x2-x4-y4-z4=U.(4)


x, y, z helyére y, z, x-et írva a jobb oldali U kifejezés önmagába megy át, ennélfogva a (2) és (3)-ból hasonló eljárással képezhető egyenletek röviden így írhatók:
4b2y2=U,(5)4c2z2=U.(6)


Ezek szerint (4), (5) és (6) bal oldalai is egyenlők; az ebből adódó
y2=a2b2x2és(7)z2=a2c2x2(8)
kifejezéseket (4)-be helyettesítve egyismeretlenes, csak x2-es és x4-es tagot tartalmazó egyenletet kapunk, végül abból a40-val való osztással és kiemeléssel:
x2[(2a2b2+2b2c2+2c2a2-1a4-1b4-1c4)x2-4a2]=0.(9)

Négyzetreemeléseinkkel mindig következményére, de nem ekvivalens következményére tértünk át az éppen előttünk volt egyenletnek; így eredeti egyenletrendszerünk bármely megoldásában x csak a (9)-et kielégítő érték lehet, viszont (9) gyökei nem feltétlenül tartoznak bele, rendszerünk valamely megoldásába.
Mindjárt a kétszeres x=0 gyökét is el kell vetnünk (9)-nek, mert ebből (7) és (8) folytán y=z=0, így pedig (1)‐(3) gyökjelei alatt negatív számok állnak. (9)-nek szögletes zárójelben levő tényezőjéből is csak a pozitív gyököt vehetjük figyelembe, így a negyedfokú egyenletnek számunkra legfeljebb egy gyöke jöhet szóba:
x=2(2a2b2+2b2c2+2c2a2-1a4-1b4-1c4)1/21a.
Az első nevezőbeli kifejezést 1T-vel jelölve (7) és(8)alapján, vagy az eddigihez hasonló önálló eljárással azt kapjuk, hogy rendszerünk megoldása csak a következő lehet:
x=2Ta,y=2Tb,z=2Tc.(10)

A valós számokban való megoldhatóságnak szükséges feltétele, hogy az 1/2 kitevőjű hatvány alapja pozitív legyen:
1T2=2a2b2+2b2c2+2c2a2-1a4-1b4-1c4>0;(11)
ha ez teljesül, akkor x, y, z mindegyikére egyetlen pozitív értéket kapunk. Hogy ezek az eredeti rendszert kielégítik-e, ennek behelyettesítéssel való ellenőrzése bonyolult számítás lenne.
Ezt megkerülhetjük avval, hogy feladatunknak geometriai jelentést tulajdonítunk, egyenleteink valamennyi tagját egy‐egy szakasznak tekintjük. Tegyük fel, hogy a (10) számhármas megoldása rendszerünknek. Ekkor (1)-nek két, a Pythagoras‐tételre emlékeztető gyökös kifejezése annak a két derékszögű háromszögnek ,,második'' befogóját jelenti, amelyek mindegyikének ,,első'' befogója az ismert a szakasz, átfogóik pedig az y, ill. z ismeretlenek. Mármost x, mint a második befogók összege, úgy kaphat jelentést, ha a két háromszöget a befogóikkal úgy toljuk össze, hogy a második befogók egymás meghosszabbításába essenek, éspedig ekkor x a két derékszögű háromszög által lefedett egyetlen háromszögnek ,,harmadik'' oldala (az első kettő y és z), a pedig az x alaphoz tartozó magassága. Ebben a háromszögben az x oldal két végpontjában a két derékszögű háromszögnek egy‐egy hegyes szöge fekszik, vagy pedig egyik végpontjában derékszöge, ha ti. y=a vagy z=a, amikor a megfelelő derékszögű háromszög egyenesszakasszá fajul el; mindkét derékszögű háromszög azonban nem fajulhat el, mert különben a már kizárt x=y=z=0 esetre jutnánk. ‐ Ugyancsak az x, y, z oldalakkal képezett háromszögre vezetnek (2) és (3) is azzal a további megállapítással, hogy az y, ill. z oldalhoz tartozó magasság b, ill. c. Ezek szerint x, y, z csak annak a nem tompaszögű háromszögnek az oldal‐mértékszámai lehetnek, amelyben a magasságszakaszok hossza a, b, c.
Hogy létezik-e ez a háromszög, és ha igen, akkor nem tompaszögű-e, erre a kérdésre a t terület legrégebben ismert képleteinek felhasználásával válaszolhatunk, amelyben az oldalak és a megfelelő magasságok együtt szerepelnek. Minthogy
2t=xa=yb=zc,
azért
x=2t1a,y=2t1b,z=2t1c,(12)
vagyis az x, y, z oldal‐mértékszámok arányosak a megfelelő magasságok reciprok értékével, ennélfogva az x, y, z oldalakkal meghatározott háromszög hasonló ahhoz, amelyet az 1/a, 1/b, 1/c hosszúságú szakaszok határoznak meg, így pedig a kérdéses (az előbbi) háromszög akkor és csak akkor létezik, ill. akkor és csak akkor nem tompaszögű, amikor az utóbbi.
Hogy a magasság‐mértékszámok reciprok értékével mint szakaszokkal lehessen háromszöget szerkeszteni, ehhez szükséges és elegendő, hogy teljesüljenek a ,,háromszög‐egyenlőtlenségek'':
1a<1b+1c,1b<1c+1a,1c<1a+1b;(13)
ahhoz pedig, hogy ez a háromszög ne legyen tompaszögű, szükséges és elegendő, hogy teljesüljenek azok az egyenlőtlenségek, amelyek a koszinusz‐tétel révén biztosítják a szögek koszínuszának, ill. a cosα, cosβ, cosγ kifejezések számlálójának nemnegatív voltát:
1a21b2+1c2,1b21c2+1a2,1c21a2+1b2.(14)
Ámde ‐ pozitív a, b, c esetén ‐ a (14) egyenlőtlenségek teljesülése esetén a megfelelő (13) alatti is teljesül; ugyanis pl.
1a21b2+1c2<1b2+2bc+1c2=(1b+1c)2,
és ebből
1a<1b+1c,
eszerint mondhatjuk, hogy rendszerünk megoldhatóságának szükséges és elegendő feltételét a (14) egyenlőtlenségek fejezik ki.
 

Megjegyzések. A (10) és (12) kifejezések összehasonlításából adódik, hogy T=t, eszerint egy háromszög területe a magasságokból a (11) képlettel számítható. Több dolgozat is felhasználta azt a szerkezeti hasonlóságot, amely T és a Heron‐képletnek a kizárólag az oldalakat tartalmazó
16t2=2a2b2+2b2c2+2c2a2-a4-b4-c4
alakja között fennáll (itt a, b, c, szokás szerint, az oldalakat jelenti). Így ‐ mint többen megállapították ‐ a (11) követelés azt fejezi ki, hogy 1/a, 1/b, 1/c-ből mint oldalakból lehessen háromszöget szerkeszteni. Ez azonban a megoldhatóságnak csupán szükséges, de nem elegendő feltétele. A dolgozatok figyelmen kívül hagyták, hogy a négyzetgyökös kifejezések értéke nem lehet negatív, nem vizsgálták a háromszög ,,tompaszögmentességének'' feltételét.