A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Ha , akkor a jobb oldalon áll, ami éppen az elemű halmaz összes részhalmazainak a száma, ekkor (1) nyilvánvalóan teljesül. Feltehetjük tehát, hogy . Az állítást szerinti teljes indukcióval igazoljuk. Ha , akkor csak lehet, így előbbi megjegyzésünk szerint fennáll a kívánt egyenlőség. Tegyük fel, hogy az állítás igaz -re. Megmutatjuk, hogy akkor -re is igaz. Legyen az elemű halmaz egyik eleme. Tekintsük a megadott részhalmazok közül azokat, amelyek tartalmazzák -et. Ha -et mindegyikből elhagynánk, akkor ezek egy -elemű halmaz részhalmazai lennének, és közülük bármely két különbözőnek -nél kevesebb közös eleme lenne, mert is közös elem volt eredetileg. Ezért az indukciós feltevés szerint ezen halmazok száma legfeljebb (Ez akkor is igaz, ha ). Tekintsük most azokat a megadott részhalmazokat, amelyek nem tartalmazzák -et. Ezek egy -et nem tartalmazó, elemű halmaznak is részei, tehát az indukciós feltevés alapján számuk legfeljebb Az összes megadott részhalmazok száma pedig nyilván legfeljebb , azaz
Ezzel az állítást igazoltuk. Megjegyzések. 1. Ha a megadott halmazok az elemű halmaz legfeljebb elemű részhalmazai, akkor (1)-ben egyenlőség áll, tehát az állítás éles.
2. Ha egy elemű halmaz bizonyos részhalmazairól csupán annyit követelünk meg, hogy közülük bármelyik kettő (különböző) közös elemeinek száma legfeljebb -féle lehet, akkor ezen részhalmazok száma legfeljebb . Ennek a ‐ Ray-Chaudhusi és Wilson néven ismert ‐ tételnek a bizonyítása azonban az ismertetett megoldásnál lényegesen nehezebb. |