Feladat: F.2872 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: könnyű
Megoldó(k):  Barát János ,  Faragó Gergely ,  Futó Gábor ,  Imreh Csanád ,  Kerekes Balázs ,  Németh Ákos ,  Párniczky Benedek ,  Szeidl Ádám ,  Tóth Csaba D. ,  Ungár György 
Füzet: 1992/május, 200 - 202. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Összefüggések binomiális együtthatókra, Egészrész, törtrész függvények, Oszthatóság, Számelméleti függvények, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1991/november: F.2872

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Ha n=0, akkor az állítás az (nk) együtthatónak k=0-ra való, ismert kiterjesztéséből következik.
Legyen n1. Ekkor (2nn)=(2n)!n!n!  és  (2nn-1)=(2n)!(n-1)!(n+1)!, amiből

n(2nn)=(n+1)(2nn-1).(1)
Mivel nésn+1 relatív prímek, a bal oldalon álló n(2nn) szorzat csak úgy lehet osztható (n+1)-gyel, ha (2nn) osztható (n+1)-gyel.
Megjegyzések 1. Az (1) azonosságot n=0 esetén nem írhatjuk fel, ezért kellett ezt az esetet külön megvizsgálni.
2. (1)-et a következőképpen is átrendezhetjük:
(2nn)n+1=(2nn)-(2nn-1).
Eszerint (2nn)(n+1) két egész szám különbsége.
Megjegyzés. A (2nn)n+1 számot az n-edik Catalan-számnak nevezik. Többféle kombinatorikai jelentése van: ennyiféleképpen lehet zárójelezni egy (n+1)-tagú összeget, ennyiféleképpen lehet egy konvex (n+2) -szöget (n-1) átló behúzásával háromszögekre bontani stb.
Ha bevezetjük a Cn=(2nn)n+1 jelölést, akkor teljesül a következő rekurzió:
Cn+1=C0Cn+C1Cn-1+C2Cn-2+...+CnC0.
Az állítás ebből is következik, bár már a rekurzió bizonyítása is hosszabb, mint maga a megoldás.
II. megoldás. Bebizonyítjuk, hogy tetszőleges p prímszámra (2nn)=(2n)!n!n! prímtényezős felbontásában a p kitevője legalább akkora, mint az (n+1) prímtényezős felbontásában. (Ez ekvivalens az állítással.)
Legyen αap kitevője az (n+1) felbontásában. Ismeretes, hogy p kitevője (2n)!, illetve (n!)2 prímtényezős felbontásában
S=i=1[2npi],illetveD=2i=1[npi].
([x] az x egész részét jelöli.) Azt kell igazolnunk, hogy
Sα+D.(2)
Ehhez megmutatjuk, hogy
[2npi]=1+2[npi],ha1iα,és(3)[2npi]2[npi],hai>α.(4)
Ha ezeket az egyenlőtlenségeket összeadjuk (i mindazon értékeire, amelyekre[2npi]>0), éppen (2)-t kapjuk.
Legyen 1iα. Mivel pα osztója (n+1)-nek, pi is osztója (n+1)-nek. Legyen k=n+1pi, azaz n=pik-1. Az előbbiek szerint k egész szám, ezért
[2npi]=[2pik-2pi]=[2k-2pi]=2k-1és2[npi]=2[pik-1pi]=2[k-1pi]=2(k-1)=2k-2.



Ezzel (3)-at igazoltuk. Mivel pedig [2x]2[x] tetszőleges x valós számra, (4) is igaz.
Ezzel az állítást bebizonyítottuk.
 

 Szeidl Ádám (Miskolc, Földes F. Gimn., II. o. t.)