Feladat: F.2826 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Csörnyei Marianna ,  Futó Gábor ,  Horváth Katalin ,  Horváth Zsófia ,  Imreh Csanád ,  Lente Gábor ,  Perlaki Tamás ,  Pór Attila ,  Szalkai Ákos ,  Szatmáry Alexandra ,  Tili László ,  Ujváry-Menyhárt Zoltán ,  Wiener Gábor 
Füzet: 1991/november, 382 - 384. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Euler-Fermat-tételek, Maradékos osztás, kongruenciák, Legnagyobb közös osztó, Oszthatóság, Euler-féle számelméleti függvény, Végtelen leszállás módszere, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1990/december: F.2826

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Felhasználjuk a következő ismert tételt (lásd az 1. megjegyzést): ha m pozitív egész, és a,b,c egész számok, amelyekre teljesül, hogy ab1(modm)  és ac1(modm), akkor a(b,c)1(modm) is teljesül ((b,c) a b és c legnagyobb közös osztóját jelöli).
Legyen p az n legkisebb prímosztója (n>1, tehát van neki). Megmutatjuk, hogy p=5; ebből az állítás azonnal következik.
A feltétel szerint 6n1(modn); ebből csak annyit fogunk felhasználni, hogy 6n1(modp).
Mivel p nem osztója a 6-nak (ha osztója lenne, akkor nem lehetne 6n-1 osztója), felírhatjuk a Fermat-tételt: 6p-11(modp). Mivel, mint láttuk, 6n1(modp) is teljesül, az idézett tétel szerint 6(p-1,n)1(modp).
Azonban p-1 és n relatív prímek, hiszen n legkisebb prímosztója p, míg (p-1)-nek csak p-nél kisebb osztói lehetnek.
Kaptuk tehát, hogy 611(modp), vagyis p osztója 61-1=5-nek, ez pedig csak úgy lehetséges, ha p=5.
Ezzel a bizonyítást befejeztük.

 

II. megoldás. Felhasználjuk a Fermat-tétel ugyancsak közismert általánosítását, az Euler‐Fermat-tételt: ha a és m egymáshoz relatív prímek, akkor aφ(m)1(modm), ahol φ(m) az m-nél nem nagyobb, m-hez relatív prím pozitív egészek száma (pl. φ(1)=1,φ(2)=1,φ(10)=4). Ezt a függvényt Euler-féle φ függvénynek nevezik. Szükségünk lesz a φ függvénynek arra az egyszerű tulajdonságára is, hogy ha m>1, akkor φ(m)<m, hiszen az m önmagához nem relatív prím, rajta kívül pedig csak m-1 olyan pozitív egész van, amelyik m-nél nem nagyobb.
Tegyük fel, hogy a feladat állítása hamis, azaz van olyan n, 1-nél nagyobb egész, amelyik 5-tel nem osztható, de 6n-1-nek osztója. Legyen n0 a legkisebb ilyen szám. A feltétel szerint 6n01(modn0). Ebből következik, hogy n0 a 6-hoz relatív prím; így az Euler‐Fermat tétel szerint
6φ(n0)1(modn0).
Legyen n0 és φ(n0) legnagyobb közös osztója d. Mivel  φ(n0)<n0, nyilván d<n0. Másrészt az I. megoldásban idézett tétel szerint 6d1(modn0) és ‐ mivel d osztója az  n0-nak ‐ 6d1(modd). Az is igaz, hogy d nem osztható 5-tel, mert n0 sem osztható 5-tel. Végül d1, mert 6d1(modn0) teljesül, de 611(modn0), azaz n0|6-1 nem.
A következőket tudjuk tehát d-ről: d1-nél nagyobb és n0-nál kisebb egész szám, osztója 6d-1-nek, de nem osztható 5-tel. Ez azt jelenti, hogy d egy n0-nál kisebb ellenpélda a feladat állítására. Ez viszont ellentmondás, mert a legkisebb ellenpélda az n0. Az indirekt feltevésből ellentmondásra jutottunk, és ezzel igazoltuk az állítást.
 
Megjegyzések. 1. Mindkét idézett tétel megtalálható Niven-Zuckermann: Bevezetés a számelméletbe című könyvében (29. oldal). A tételek bizonyítása nem nehéz, több természetes bizonyítás adható az első tételre, a második tétel pedig a Fermat-tételhez hasonlóan bizonyítható.
 
2. A második megoldásban látott módszert "végtelen leszállásnak'' nevezik. Ez a teljes indukció indirekt változata, amikor nem azt bizonyítjuk be, hogy ha egy természetes számokra vonatkozó állítás igaz valamennyi az n-nél kisebb számra, akkor igaz az n-re is, hanem azt, hogy ha az n-re nem teljesül az állítás, akkor van egy n-nél kisebb pozitív egész is, amire nem teljesül. Sok esetben kényelmesebb a végtelen leszállás módszere, mint a teljes indukció.