Feladat: F.2741 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Antos A. ,  Benczúr P. ,  Benkő Dávid ,  Boda Z. ,  Csirik J. ,  Hausel T. ,  Kovács T. ,  Lois L. ,  Mezei J. ,  Oláh G. ,  Peták Attila ,  Schultz J. ,  Siklér F. ,  Sustik M. ,  Újváry-Menyhárt Zoltán ,  Weisz Cs. 
Füzet: 1989/december, 446 - 449. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Exponenciális egyenlőtlenségek, Függvények, Sokszögek súlypontjának koordinátái, Egyéb ponthalmazok a koordinátasíkon, Szélsőérték-feladatok differenciálszámítás nélkül, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1989/április: F.2741

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás: Rögzítsük először pl. c értékét és keressük a 16a+16b+16c kifejezés maximumát e rögzített c mellett. Feltételeink szerint a14, b=1-a-c14. Mivel 16c értéke ilyenkor szintén rögzített, ezért a 16a+161-c-a=f(a) függvény maximumát kell megkeresnünk, ha a14 és 1-a-c14, azaz ha 14a34-c. Az af(a) függvény két konvex függvény: 16a és 161-c(116)a összege, így maga is konvex. Maximumát tehát az intervallum egyik (esetleg mindkét) végén veszi föl: a=14 vagy a=34-c esetén. Utóbbi esetben b=1-a-c=14 tehát az f(a) függvény, s így a 16a+16b+16c kifejezés is, rögzített c és a feladat feltételei mellett, akkor maximális, ha a és b valamelyike 14. Minthogy a kifejezés és a feladat feltételei teljesen szimmetrikusak, feltehetjük, hogy a=14. Ha most a=14-et rögzítjük, és a fenti gondolatmenetet újra alkalmazzuk, azt kapjuk, hogy a 16a+16b+16c kifejezés akkor maximális, ha b és c egyikének értéke is 14, s ekkor a másik értéke 12. Azt kaptuk tehát, hogy ha a+b+c=1, a, b, c14, akkor 16a+16b+16c1614+1614+1612=8, s ez éppen a feladat állítása.
(Egyenlőség pontosan akkor van, ha a, b, c közül kettő értéke 14, a harmadiké 12.)

 

Peták Attila (Bp., Berzsenyi D. Gimn., IV. o. t.)
 

II. megoldás: Ábrázoljuk az x16x=y függvényt az (x;y) koordinátasíkon, és tekintsük a függvény grafikonjának a következő három pontját: A=(a,16a), B=(b,16b), C=(c,16c). A feltételek szerint a, b, c14 és a+b+c=1, így a=1-b-c12, b12, c12 is teljesül. Tekintsük tehát a grafikon P=(14;1614)=(14;2) és Q=(12;1612)=(12;4) pontját.
 
 
1. ábra
 

Minthogy az x16x függvény konvex, ezért az ABC háromszög teljes egészében abban a tartományban van, amelyet a PQ egyenes szakasz és a P és Q közötti grafikon határol (Az 1. ábrán satírozva van).
Nézzük most az ABC háromszög S(a+b+c3;16a+16b+16c3)=
=(13;13(16a+16b+16c)) súlypontját.Ez az ABC háromszög belsejében van, így szintén a satírozott részbe esik. Másrészt rajta van az x=13 egyenesen. Ennek az egyenesnek a PQ-val és a függvénygrafikonnal alkotott metszéspontjai közé eső szakasza van a tartományban. Az egyenes a grafikont az (13;1613) pontban, a PQ szakaszt annak P-hez közelebbi harmadolópontjában, az (13;83) pontban metszi.
Így 13(16a+16b+16c) értéke az adott feltételek (14ab,c12,a+b+c=1) mellett 1613 és 83 közé esik. Hárommal szorozva:
3161316a+16b+16c8.
A második egyenlőtlenség éppen a feladat állítása.
 

Megjegyzés: Ez utóbbi megoldás általánosítható: Ha f konvex függvény, n természetes szám, A valós, α=An, a1+a2+...+an=A és a a1,a2,...,anα, akkor az f(a1)+f(a2)+...+f(an) függvény értéke akkor maximális, ha az n db ai közül (n-1)-nek az értéke α (az n-edik értéke pedig A-(n-1)α.) A bizonyítás a 2. megoldáshoz hasonlóan történik: tekintjük az A1A2...An (konvex) n-szöget, ahol Ai=(aif(ai)), majd ennek S(An;f(a1)+...+f(an)n) súlypontját. Az egyetlen különbség az, hogy a háromszög súlypontjáról tudjuk, hogy a háromszög belsejében van, a konvex n-szög esetében ezt bizonyítani kell (és lehet). A súlypont tehát megint egy függőleges egyenesen, az x=An egyenesen mozoghat, s ennek ,,legmagasabb'' pontja éppen a P(α,f(α)) és Q(A-(n-1)α;f(A-(n-1)α)) pontok közötti szakasz P-hez legközelebbi ,,n-edelő'' pontja. Ennek ordinátája éppen 1n((n-1)f(α)+f(A-(n-1)α), ez tehát az 1ni-1nf(ai) kifejezés maximuma.
 

III. megoldás: A feladat még tovább is általánosítható: legyen adva az f konvex függvény, valamint az α1α2...αn-1αn számok, továbbá legyen Ai=1nαi. Ha a1,a2,...,an olyan számok, amelyekre a1α1, a2α2,...,anαn és a1+a2+...+an=A, akkor
f(a1)+f(a2)+...+f(an)f(α1)+f(α2)+...+f(A-1n-1αi).(1)
Változtassuk a1 értékét a'1=α1-re, an értékét pedig úgy módosítjuk, hogy az ai-k összege továbbra is A maradjon: a'n=an+a1-α1. Tudjuk, hogy α1a1 és α1αnan. Másrészt a'nan (hiszen a1-α10) és a'na1 (ugyanis an-α1αn-α10).
Tehát
a'1=α1a1ana'n=an+a1-α1.
Végül a1+an=a'1+a'n. A két kapott feltételből már következik, hogy
f(a1)+f(an)f(a'n)+f(a'n).(2)

Tekintsük ugyanis az A(a1,f(a1)), B(an,f(an)), A'(a'1,f(a'1)), B'(a'n,f(a'n)), pontokat valamint az AB, A'B' szakaszokat. Előbbi felezőpontja legyen F, utóbbié F'; nyilván
F=(a1+an2;f(a1)+f(an)2)ésF'=(a'1+a'n2;f(a'1)+f(a'n)2).

 
 
2. ábra
 

Mivel a1+an=a'1+a'n, a két felezőpont abszcisszája egyenlő. Másrészt f konvexitása és az a'1a1, ana'n feltétel miatt az AB¯ szakasz teljesen az A'B'¯ szakasz alatt helyezkedik el. (l. a 2. ábrát), így az AB¯ szakasz F felezőpontjának ordinátája is kisebb az A'B'¯ szakasz F' felezőpontjának ordinátájánál. Ebből pedig éppen (2) következik.
Ezzel beláttuk, hogy
f(a1)+f(a2)+...+f(an)f(α1)+f(a2)+...+f(an-1+f(a'n).


Továbbra is fennáll a2α2,a3α3,...,an'αn és a2+...+an-1+a'n=A-α1, ezzel a fenti gondolatmenet (a2,a'n)-re, majd (a3,a'n)-re stb. is megismételhető; (n-1)-szeri ismétlés után megkapjuk (1)-et.
Benkő Dávid (Bp., Móricz Zs. Gimn., IV. o. t.)