Feladat: F.2657 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Lancsa Hajnalka 
Füzet: 1988/április, 159 - 160. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Nevezetes azonosságok, Irracionális egyenletek, Harmadfokú (és arra visszavezethető) egyenletek, Polinomok szorzattá alakítása, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1987/november: F.2657

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Ha köbre emeljük az eredeti egyenlet mindkét oldalát és a bal oldalt az

(a+b)3=a3+b3+3ab(a+b)
azonosság szerint alakítjuk át, akkor rendezés után a
32x+134-x3(2x+13+4-x3)=-(x+8)(2)
egyenlethez jutunk. Itt (1) alapján a bal oldali zárójelben -33 áll, és így
33(2x+1)(4-x)3=x+8.(3)

Ismét köbre emelve és rendezve a harmadfokú
x3+186x2-375x+188=0(4)
egyenletet kapjuk. A bal oldalon az együtthatók összege nulla, az egyenletnek tehát gyöke az 1, így az (x-1) tényező kiemelése után a kapott másodfokú polinomot szorzattá alakítva végül az
(x-1)2(x+188)=0(5)
egyenlet adódik. Ennek két gyöke van, az 1 és a -188. Az eredeti egyenletnek az 1 nem megoldása, hiszen ha x=1, akkor a bal oldal pozitív, a jobb oldal pedig negatív. A (-188) megoldása az (1) egyenletnek.
 

Megjegyzés. Felmerül a kérdés, miért jelenik meg a ,,hamis gyök''. Két szám pontosan akkor egyenlő, ha a köbük az, így az egyenletek köbre emelése (a négyzetre emeléssel ellentétben) ekvivalens átalakítás. Tehát (1) és (2) ekvivalens egyenletek, csakúgy, mint (3) és (4). A hamis gyököt eszerint csak akkor kaphattuk, amikor a (2) egyenletbe visszahelyettesítettük az eredeti (1) összefüggést: ez nem szükségképpen ekvivalens átalakítás. Vegyük szemügyre általában: ha az
u(x)+v(x)-c=0
helyett a köbreemelés és az u(x)+v(x)=c ,,visszahelyettesítés'' után kapott
u3(x)+v3(x)+3u(x)v(x)c-c3=0
egyenletet oldjuk meg, akkor az
u3+v3-c3+3uvc=12(u+v-c)[(u-v)2+(u+c)2+(v+c)2](6)
azonosságból látható, hogy a második tényező úgy is lehet nulla, hogy az első ‐ amely az eredeti (1) egyenlet rendezés után kapott bal oldala ‐ nem az. Ehhez az kell, hogy létezzék olyan x0, amelyre u(x0)=v(x0)0, és az egyenlet jobb oldalán álló c konstans ennek a közös helyettesítési értéknek az ellentettje legyen.
Éppen ilyennek készült az (1) egyenlet, ahol
u(x)=2x+13,v(x)=4-x3ésc=-33.
Itt x0=1-re valóban u(x0)=v(x0)=-c0, így ha x0=1, akkor (6)-ban a második tényező nulla, az első pedig nem az. Látható, hogy minden más, -33-tól különböző c értékre a visszahelyettesítéses módszer az eredetivel ekvivalens egyenletre vezet.
Az alábbi megoldás elkerüli a ,,kritikus''visszahelyettesítést.
 

II. megoldás. Az u=2x+13 és a v=4-x3 ismeretleneket bevezetve az
u+v=-33,u3+2v3=9


egyenletrendszert kapjuk.
Az első egyenletből u=-(v+33). Köbre emelve és u3 kapott alakját a második egyenletbe helyettesítve a
v3-333v2-393v-4273=0(7)
egyenletet kapjuk.
Az egyenlet bal oldala
v3-(3)3-333(v2+33v+(33)2).
A két köb különbségét szorzattá alakítva:
v3-(33)3=(v-33)(v2+33v+(33)2).
Az azonosan pozitív (v2+33v+(33)2) tényező kiemelhető, és így végül a
(v2+33v+(33)2)(v-33-333)=0
egyenletet kapjuk, ahonnan
v=4-x3=433,
és így x=-188.
Mivel most ekvivalens átalakításokat végeztünk, a -188 az eredeti (1) egyenletnek is megoldása.