Feladat: F.2652 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Tornyi Lajos 
Füzet: 1988/március, 105 - 107. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Nevezetes azonosságok, Függvények, Indirekt bizonyítási mód, Események algebrája, Klasszikus valószínűség, Eloszlások, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1987/október: F.2652

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Megmutatjuk, hogy a feladat kérdésére tagadó a válasz, a kockák nem cinkelhetők az előírt módon.
Legyen az i szám dobásának a valószínűsége a két kockán pi illetve qi. Ha S jelöli a dobott  számok összegét, akkor nyilván

1/11=P(S=2)=p1q1>0,1/11=P(S=12)=p6q6>0,  illetve  1/11=P(S=7)=p1q6+p2q5+p3q4+p4q3+p5q2+p6q1.



Abból, hogy p1q1=p6q6>0, következik, hogy p1 és p6, illetve q1 és q6 nagyságviszonya nem lehet ugyanolyan, tehát (p1-p6)(q1-q6)0. A beszorzást elvégezve
p1q1+p6q6p1q6+p6q1(1)
adódik.
A kapott egyenlőtlenség bal oldalán P(S=2)+P(S=12) áll, ami az összeg mindkét tagjánál nagyobb, hiszen a tagok pozitívak. A jobb oldalon álló p1q6+p6q1 viszont nem nagyobb, mint P(S=7). Ez azt jelenti, hogy ha P(S=2)=P(S=12)>0, akkor P(S=7) mindkettejüknél nagyobb. Valóban nem lehetnek tehát egyenlők a 11 kérdéses összeg bekövetkezésének valószínűségei, sőt, ha ezek a valószínűségek pozitívak, akkor már P(S=2)=P(S=12)=P(S=7) sem lehetséges.

 

II. megoldás. Tegyük fel, hogy megadhatók olyan p1,p2,...,p6, illetve q1,q2,...,q6 nemnegatív számok, hogy p1+p2+...+p6=q1+q2+...+q6=1, az egyes kockákon az i szám dobásának a valószínűsége pi, illetve qi, és minden lehetséges összeg bekövetkezésének ugyanannyi a valószínűsége, 111. Ha S jelöli a dobott számok összegét, akkor ezek szerint
P(S=n)=i=16piqn-i=111,.(2)
ha n=2,3,...,12. (Ha n-i értéke 0 vagy negatív, akkor a jobb oldali összegben qn-i értéke legyen 0.)
Tekintsük ezután a
P(x)=p1+p2x+...+p6x5és aQ(x)=q1+q2x+...+q6x5



polinomokat: a {p1,p2,...,p6,} és {q1,q2,...,q6} valószínűségeloszlások úgynevezett generátorfüggvényeit. Vegyük észre, hogy a (2) jobb oldalán álló összeg nem más, mint az (n-2)-edfokú tag együtthatója a két polinom szorzatában, és így feltevésünk szerint
P(x)Q(x)=111(1+x+...+x10).(3)
Mármost x11-1=(x-1)(1+x+...+x10) alapján, ha egy valós szám gyöke az 1+x+...+x10 polinomnak, akkor gyöke az x11-1 polinomnak is. Ez utóbbinak viszont egyetlen valós gyöke az x=1, ami az 1+x+...+x10 polinomnak nyilván nem gyöke. Ez azt jelenti, hogy a (3) jobb oldalán álló polinomnak nincs valós gyöke. Ez viszont nem lehetséges, hisz P(x) és Q(x) egyaránt valódi ötödfokú polinomok (p6q6=P(S=12)=1110) és ismeretes, hogy egy páratlan fokú valós együtthatós polinomnak létezik valós gyöke. Föltevésünk tehát ellentmondásra vezetett, a szóban forgó valószínűségek nem lehetnek mind egyenlők.

 
Megjegyzés. A második megoldásban használt generátorfüggvény gondolata, tehát az f(x)=a0+a1x+...+anxn polinom hozzárendelése az a0,a1,...,an sorozathoz Leonhard Euler (1707‐1783) nevéhez fűződik. Általánosabb változata a matematika számos ágában bizonyult igen hasznos eszköznek; fenti, valószínűségszámítási alkalmazása azon múlik, hogy két valószínűségi változó összegének a generátorfüggvénye a tagok generátorfüggvényének a szorzata.