A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás. nyilván megfelel, nem: páratlan, de páros. A továbbiakban legyen a feltételeknek megfelelő, 2-nél nagyobb egész. Ismeretes, hogy | |
Ha páratlan, akkor csak úgy lehet páratlan, ha páros, de nem osztható néggyel. Ha , akkor tekintsük a számot. Ez páratlan, és is, is páratlan egész, tehát is szükségképp egész. Ezért osztható néggyel. Ha most , akkor hasonlóan a páratlan egész, másrészt
| | | |
Itt a bal oldal és a jobb oldal első két tényezője páratlan egész, tehát osztója ()-nek. Azt kaptuk, hogy valahányszor , -nek mindannyiszor osztója . Legyen a legnagyobb, -nél kisebb kettőhatvány: . Ilyen létezik, hisz páratlan és Ekkor az imént bizonyítottak szerint osztója ()-nek. De és . Mivel az 1-nél nagyobb, és a ()-nél kisebb számok közül csak önmagát osztja, ezért , tehát . Azt kaptuk, hogy ha minden -ra páratlan, akkor vagy vagy alakú, ahol . Most megmutatjuk, hogy a talált feltétel elégséges, azaz ha alakú, akkor | | minden esetén páratlan. S valóban: ha , akkor a fenti szorzat j-edik tényezője, olyan törtté egyszerűsíthető, amelynek számlálója is, nevezője is páratlan egész. Írjuk fel ugyanis -t alakban, ahol egész és páratlan. Minthogy , ezért . Következésképp | |
Itt , s így is páratlan egész, ahogy állítottuk. tehát minden esetén egész, másrészt olyan törtek szorzata, amelyeknek számlálója is, nevezője is páratlan. Ebből következik, hogy csak páratlan egész lehet. Végül is páratlan. Beláttuk tehát, hogy pontosan akkor páratlan minden -re, ha alakú, ahol volt.) Végül -re is megfelel, tehát a feladat feltételeinek pontosan azok az számok felelnek meg, amelyek egy kettőhatványnál 1-gyel kisebbek: , , , , , .
Megjegyzések. 1. A megoldás során gyakran használtuk a számelmélet alaptételét. 2. Ismeretes (1. KÖMAL F. 2507., 1986/1. sz. 3. o.), hogy pontosan akkor lesz minden -re páros, ha kettőhatvány. Most megmutatjuk, hogy ez az állítás egyenértékű a feladat megoldásában bizonyítottakkal. Belátjuk, hogy pontosan akkor lesz minden -re páratlan, ha páros minden -re. (Ebből a két állítás egyenértékűsége már következik.) Ismert, hogy ha . Ha minden páratlan , akkor a bal oldalon két páratlan szám összege áll s az páros, tehát páros esetén. Másrészt ha minden -re páros, akkor és minden -re ugyanazt a maradékot adja kettővel osztva, azaz egyforma paritású. Tehát és , és , , és egyforma paritású, ami azt jelenti, hogy , , , , paritása megegyezik. Minthogy , ezért mindegyikük páratlan, ahogy állítottuk. 3. Az állítás hasonlóan bizonyítható a módosított Pascal-háromszöggel is, helyére 1-et vagy 0-t írva aszerint, hogy páratlan vagy páros. A módosított (''mod 2'' számolt) Pascal-háromszög így néz ki (l. KÖMAL 1985/2. 51. o.):
(1. sor csupa 1-es; 2. sor csupa 1-es; 3. sor nem csupa 1-es; : : sor csupa 1-es; : : sor csupa 1-es) Itt a ,,fenti'' és a két ,,oldalsó, lenti'' háromszög megegyezik. Az ábráról leolvasható, hogy a , , , sorok mindegyikében van nulla (,,középen''), míg a . sorban nincs. Tehát pontosan azokban a sorokban áll végig egyes, amelyek sorszáma kettőhatvány. Az . sorban a . helyen éppen az szám kettővel osztva kapott maradéka áll, vagyis ismét azt kaptuk, hogy akkor lesz minden -re páratlan, ha a módosított Pascal-háromszög. sorában végig egyes áll, azaz ha kettőhatvány.
II. megoldás. A 2. megjegyzésben idézett állítás felhasználásával általában adunk szükséges és elegendő feltételt arra, hogy adott és esetén páratlan legyen. Írjuk fel ehhez az -et kettes számrendszerben, azaz legyen , ahol , és tekintsünk egy -elemű halmazt, amelynek minden elemét darab szín valamelyikével festettük ki úgy, hogy az egyes színekből rendre darab forduljon elő. Az idézett állítás szerint tetszőleges esetén páros, tehát az azonos színű elemek adott, elemszámú részhalmazai párokba rendezhetők. A kifestés után minden egyes csoportban rögzítsük ezeket a párosításokat is, mégpedig minden esetben. Legyen most tetszőleges és tekintsük az -elemű halmaz darab -elemű részhalmazát. Vegyük szemügyre azokat a -asokat, amelyekhez van olyan szín ‐ mondjuk az -edik ‐, hogy mind az adott részhalmazban, mind pedig rajta kívül található -színű elem. Hívjuk az ilyen -asokat ‐ az színre nézve ‐ csonkának. Megmutatjuk, hogy a csonka -asok száma páros. Tekintsük ehhez minden egyes ilyen -ashoz a legkisebb olyan -t, amelyre nézve csonka. Ha egy ilyen -as a darab -színű elem közül darabot tartalmaz, akkor nyilván , másrészt a csonkaság miatt . Feleltessük most meg ennek a csonka -asnak azt a -ast, amelyben az -től különböző színű elemek ugyanazok, a darab -színű elem helyére pedig az ennek a -elemű részhalmaznak a , darab -színű -elemű részhalmazon rögzített párosításnak megfelelő részhalmaz kerül. Ez a megfeleltetés nyilván kölcsönösen egyértelmű, csonka -ashoz tőle különböző csonka -ast rendel, így a csonka -asok száma valóban páros. Ez azt jelenti, hogy paritása megegyezik az elem közül kiválasztható nem csonka -elemű részhalmazok számának a paritásával. Ha egy -elemű részhalmaz nem csonka, akkor tetszőleges -re vagy minden -színű elemet tartalmaz vagy pedig egyet sem. Egy nem csonka -elemű részhalmaz elemszáma tehát bizonyos egyszínű részhalmazok elemszámának, azaz különböző -hatványoknak az összege. Mivel tetszőleges egyértelműen írható fel ilyen számok összegeként ‐ ez éppen a kettes számrendszerbeli alakja ‐ ezért adott esetén legfeljebb egy nem csonka részhalmaz létezhet és ez is csak akkor, ha minden olyan -hatvány, ami a kettes számrendszerbeli alakjában szerepel, előfordul az kettes számrendszerbeli alakjában is. Azt kaptuk, hogy pontosan akkor páratlan, ha az -et és a -t kettes számrendszerben felírva mindazokon a helyiértékeken, ahol a -ban 1-es áll, az -ben is 1-es áll. Feladatunk állítása innen nyilvánvalóan adódik, hiszen ha minden esetén páratlan, akkor az kettes számrendszerbeli alakja nem tartalmazhat számjegyet.
|