Feladat: F.2593 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Forgács Ágnes ,  Hajdú Gábor ,  Hajnal Zoltán 
Füzet: 1987/április, 152 - 154. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Számhalmazok, Halmazok számossága, Kombinatorika, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1986/szeptember: F.2593

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Hívjuk pozitív egész számok egy sorozatát "gazdaságosnak'', ha rendelkezik a feladatban leírt tulajdonsággal, tehát az elemeiből készíthető összegek között nincsenek egyenlők. Egy ilyen súlysorozat mérősúlyaival például nem mérhetünk egyenlő tömegeket, ha a súlyok különböző csoportjait helyezzük a súlyserpenyőbe. A 2 hatványok sorozata például nyilván gazdaságos, hisz bármely eleme nagyobb a nála kisebbek összegénél, de épp ez az oka annak, hogy ez a sorozat túl gyorsan növekszik: nyolcadik eleme, 27 már nagyobb, mint 100. A 2 hatványok azonban felhasználhatók 100-nál kisebb számokból álló gazdaságos sorozat készítésére.
A 2 első hat nem negatív kitevőjű hatványa, az 1, 2, 4, 8, 16, 32 sorozat tehát gazdaságos, az elemeiből készíthető összegek éppen az 1 és a 26-1=63 közé eső egészeket adják. Ezért a 3-szorosaikból, a 3, 6, 12, 24, 48, 96 számokból képezett összegek között sincsenek egyenlők, és ezek az összegek éppen a 3 és a 363=189 közé eső, 3-mal osztható számok.
Azt állítjuk, hogy ha ehhez a hat darab számhoz még hozzávesszük a 95 és a 97 számokat, akkor az így kapott 8-elemű sorozat még mindig gazdaságos marad. A már meglevőkön kívül ugyanis a következő új összegeket kaphatjuk :
1. A 97 szerepel bennük tagként, a 95 pedig nem; az ilyen összegek 1 maradékot adnak 3-mal osztva, és nyilván bármely kettő különböző.
2. A 95 szerepel bennük tagként, a 97 pedig nem ; az ilyen összegek 2 maradékot adnak 3-mal osztva, és közöttük sincsenek egyenlők.
3. Mind a két új szám, a 95 és a 97 is szerepel bennük tagként. Az ilyen összegek oszthatók 3-mal, de nem kisebbek, mint 95+97=192 ; természetesen ezek az összegek is páronként különbözők.
Látható, hogy a két újabb szám hozzávételével létrejövő új összegek az eddigiektől és egymástól is különböznek és így a 3, 6, 12, 24, 48, 95, 96, 97 számok valóban a feladat egy megoldását adják.

 

Megjegyzés. Általában is igaz, hogy a 3, 32, 322, ..., 32k-1, 32k-1, 32k, 32k+1 sorozat gazdaságos. A következő megoldásból kiderül, hogy nem a legjobb abban az értelemben, hogy a sorozat legnagyobb eleme csökkenthető. Az alábbiakban megadunk egy elégséges feltételt arra, hogy egy 8-elemű sorozat gazdaságos legyen ‐ a feltétel általában is megfogalmazható ‐, majd ezt felhasználva elkészítünk egy megfelelő sorozatot.
 

II. megoldás. Természetesnek tűnik, hogy kíséreljük meg előírni a létrejövő összegek nagyságviszonyát: az innen nyerhető feltételek remélhetőleg segítségünkre lesznek a sorozat konstrukciójában.
Próbáljuk meg tehát a készíthető összegeket a következőképpen rendezni:
a) ha két összeg különböző számú tagból áll, akkor legyen az a kisebb, amelyiknek kevesebb tagja van;
b) ha két összeg ugyanannyi tagból áll, akkor legyen az a kisebb, amelyikben ‐ az esetleges közös tagok elhagyása után ‐ a legkisebb tag kisebb.
Ha van ilyen számsorozat, akkor az nyilván gazdaságos, csak az nem világos, vajon teljesíthető-e a két feltétel egyidejűleg. Vegyük észre, hogy mindkét feltétel valahogyan azt biztosítja, hogy a sorozat elemei egymáshoz képest ne legyenek túl nagyok ‐ például a legnagyobb elem kisebb, mint a két legkisebb összege ‐, várható tehát, hogy ezek révén sikerül 100-nál kisebb számokból álló megoldását találni a feladatnak.
Jelölje a sorozat elemeit nagyság szerint növekvő sorrendben a1,a2,...,as. Az elemek rendezése miatt a második feltétel teljesül, ha

ai+a8<ai+1+ai+2,(1i5);(1)ai+a7+a8<ai+1+ai+2+ai+3,(1i3);(2)ai+a6+a7+a8<ai+1+ai+2+ai+3+ai+4,(i=1).(3)

A fenti egyenlőtlenségek bal oldalán az ai-t tartalmazó legnagyobb, jobb oldalán pedig az ai-nél nagyobb elemeket tartalmazó legkisebb összegek állnak. A biztosan elhagyható közös tagok miatt a feltételt elegendő a legfeljebb négy tagú összegekre előírni. Ugyanez az oka az i-re vonatkozó megszorításoknak is, hisz például i=2-re (3) és (2) azonos, i=4-re pedig mindhárom feltétel az a4+a8<a5+a6 alakot ölti.
Vegyük észre még, hogy i=1- re (3)-ból következik (2) ‐ mert a5<a6i=1, 2, 3-ra pedig (2)-ből hasonlóan következik (1).
A sorozatnak először a három legnagyobb elemét, a8-at, a7-et és a6-ot adjuk meg, ezután a5 és a4 kiválasztására (1)-et, a3 és a2 kiválasztására az erősebb (2)-t, a1 kiválasztására pedig a még erősebb (3)-at használjuk.
Az első feltételhez szükséges, hogy a sorozat kis elemei se legyenek túl kicsik, ezért az öt legkisebb elem értékét az (1), (2), illetve (3) szerint lehetséges legnagyobbnak választjuk, azaz (1)-ből i=5-re és i=4- re
a5=a6+a7-a8-1,a4=a5+a6-a8-1:
(2)-ből i=3-ra és i=2-re
a3=a4+a5+a6-a7-a8-1,a2=a3+a4+a5-a7-a8-1;
végül (3)-ból i=1-re
a1=a2+a3+a4+a5-a6-a7-a8-1.(4)

Ekkor tetszőleges a8>a7>a6 számokból kiindulva nyilván a6>a5>a4>a3>a2>a1, másrészt így az egyenlő tagszámú összegek valóban különbözők lesznek.
Biztosítani kell még, hogy a sorozat elemei pozitív számok legyenek, továbbá természetesen a különböző tagszámú összegek rendezésére vonatkozó előírást. Ez utóbbi meglepő módon következik a látszólag kevesebbet állító
a1+a2+a3+a4>a6+a7+a8(5)
feltételből; eszerint elegendő, ha csak arra figyelünk, hogy a legkisebb négy tagú összeg nagyobb legyen, mint a legnagyobb háromtagú.
Valóban, az elemek rendezése miatt
a2-a8<a3-a7<a4-a6<a5-a50<a6-a4<a7-a3<a8-a2.(6)
Ha most az itt felsorolt különbségeket nagyság szerint növekvő sorrendben rendre a1 -hez adjuk, akkor minden lépésben a legkisebb k-tagú és a legnagyobb (k-1)-tagú összeg különbségét kapjuk, ha k=2, 3, ..., 8. Ez a különbség (6) szerint az első három lépés során csökken, a negyedikben nem változik, attól fogva pedig nő, így a legkisebb k-tagú és a legnagyobb (k-1)-tagú összeg különbsége a k=3 (és a k=4) esetben minimális. Az (5) feltétel szerint pedig ez a minimum pozitív, így a legkisebb k-tagú összeg minden 2k8 esetén nagyobb, mint a legnagyobb (k-1)-tagú. Az (5) feltétel tehát valóban biztosítja, hogy a különböző tagszámú összegek olyan módon legyenek rendezve, ahogyan azt előírtuk.
Ha most a7=a8-1,a6=a8-2 , akkor a rekurziós formulák szerint a5=a8-4,a4=a8-7,a3=a8-13,a2=a8-24,a1=a8-46. Az így definiált sorozatra pontosan akkor teljesül (5), ha a8>87 . Eszerint például a8=88-ból kiindulva a
88,87,86,84,81,75,64,42

sorozatot kapjuk; ez a sorozat a konstrukcióról bizonyítottak szerint megfelel a feladat előírásainak.
 

Megjegyzések. 1. Ha a sorozat értelmezését adó feltételeket kissé módosítjuk (az a1-et (4) helyett elegendő a (2) szerinti a1=a2+a3+a4-a7-a8-1 összefüggésből számolni, ugyanis ha a nyolc szám összege páratlan, akkor nyilván nem kaphatunk egyenlő négy tagú összegeket; másrészt ‐ és ezt gondolja meg az olvasó ‐ ha (5) helyett csak annyit írunk elő, hogy a legkisebb négy tagú összeg 1-gyel legyen kisebb a legnagyobb háromtagúnál, akkor még mindig nem lesznek egyenlők a különböző tagszámú összegek között), akkor a 84, 83, 82, 80, 77, 71, 60, 40 sorozatot kapjuk.
Számológéppel sem sikerült olyan 8-elemű gazdaságos sorozatot találni, ahol a legnagyobb elem 84-nél kisebb, bár a program nem nézett végig minden lehetőséget.
Az Sz. 55. feladatban olyan programot kellett írni, amely kétjegyű számokból álló gazdaságos sorozatot állít elő. A beküldött programok döntő többsége nem alkalmas a feladat valódi megoldására, hiszen ‐ jó esetben ‐ évekig futna. A szerzőket ez a tény nem látszott zavarni.
2. A probléma szoros kapcsolatban van az F. 2584. feladattal (a megoldást lásd az 1986. évi 7. szám 304. oldalán). Ott azt bizonyítottuk be, hogy két jegyű számokból álló 10-elemű gazdaságos sorozat nem létezik. Az ottani bizonyítás 9-elemű sorozatra nem működik, másfelől a mostani konstrukciók egyike sem ad 9-elemű gazdaságos sorozatot.