A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás. , 2-re az állítás nyilvánvalóan igaz, ám , 4-re könnyű ellenpéldát készíteni: az 1, 2, 4, 5 számok közül semelyik három különbözőnek az összege nem osztható 3-mal. A feladat szövege azonban -ra és -re is azt követeli, hogy pozitív legyen az ilyen számhármasok száma. Bebizonyítjuk, hogy -re a feladat állítása igaz. Először is megmutatjuk, hogy öt különböző egész között van három különböző, amelyek összege osztható hárommal. Ha ugyanis az öt között van három olyan, amelyek ugyanazt a maradékot adják 3-mal osztva, akkor ezek összege nyilván osztható 3-mal. Ha viszont a és számalakok mindegyikéből legföljebb kettő van, akkor mindhárom fajtának elő kell fordulnia az öt szám között. Van tehát egy-egy és alakú szám ( egész), ezek összege pedig szintén osztható 3-mal. Legyen most . Válasszunk ki minden lehetséges módon öt különböző számot az darab szám közül. Ezt -féleképpen tehetjük meg. A fentiek szerint minden ilyen számötösből kiválasztható három, amelyben a számok összege osztható 3-mal. Kaptunk megfelelő hármast, ezek között azonban lehetnek azonosak is. Egy hármast viszont legföljebb annyiszor választhatunk ki, ahány ötösben egyáltalán előfordul, vagyis ahányféleképpen a maradó számból kettőt mellétehetünk. Ez tehát legföljebb előfordulást jelent minden egyes kiválasztott számhármasra nézve. Kaptunk tehát megfelelő hármast, s ezek között minden egyes hármas legföljebb -ször fordul elő. Összesen tehát legalább különböző olyan számhármasnak kell lennie, amelyben a három szám összege osztható 3-mal. A feladat állítását tehát -re (és , 2-re) bebizonyítottuk.
II. megoldás, az esetre teljes indukcióval. Láttuk, hogy -re igaz az állítás. Tegyük fel, hogy -re igaz és legyen adott különböző egész, . Az indukciós feltevés szerint az darab
szám -es mindegyikéből kiválasztható megfelelő szám hármas. Így összesen megfelelő számhármast kaptunk. Az számhármast az és sorban biztosan nem választottuk ki, tehát bármely számhármas legföljebb -szer fordul elő. Így a megfelelő számhármasok között legalább | | különböző van, a feladat állítása tehát -re is igaz. Ezzel az indukciós lépést, s így az állítást is bebizonyítottuk.
|