Feladat: F.2463 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Füzet: 1984/november, 375 - 376. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Ellipszis egyenlete, Terület, felszín, Szélsőérték-feladatok differenciálszámítás nélkül, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1984/február: F.2463

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

a) az MBF háromszög BF oldala rögzített, ezért területe akkor lesz legnagyobb, amikor a BF-hez tartozó magassága a legnagyobb, azaz M legtávolabb van BF-től. Legyen az e egyenes az AB ívnek BF-fel párhuzamos érintője, és ezen az érintési pont M1. Ekkor az ellipszisnek csak e egyik partján van pontja, azon, amelyiken B is van. Másrészt a BF és e egyenesek közti síksáv minden pontja legföljebb akkora távolságra van BF-től, mint e, illetve maga az M1 pont.

 
 

Az AB ellipszisív teljes egészében a síksávban van, illetve M1 és B a sávot határoló e, ill. FB egyenesen, ezért éppen M1 a keresett pont, vagyis az ellipszis BF-fel párhuzamos érintői közül az F-hez közelebbinek az érintési pontja.
b) Ha helyzet szerint adottnak vesszük az A, B, F pontokat, akkor meg is szerkeszthetjük M-et, felhasználva azt, hogy az ellipszis legismertebb (,,vezérsugaras") definíciója egyenértékű a következővel. Ha adott a 2a hosszúság és az F, F1 pontok, amelyekre FF1<2a, akkor az ellipszis azon körök középpontjainak mértani helye (tetszőleges, az FF1 egyenesen átmenő síkban), amelyek érintik az F1 körüli, 2a sugarú k kört, és átmennek az F ponton (belső érintkezés, ui. F a k belsejében van).
Valóban, ha a P középpontú k' kör átmegy F-en, és E-ben érinti k-t, akkor E az F1P szakasz P-n túli meghosszabbításán van, és PE=PF miatt PF1+P=F1E=2a, állandó. (E-n az ábra E* pontja értendő.)
A k-n tetszőlegesen megválasztott E ponthoz tartozó P-t az FE szakasz m felező merőlegese metszi ki F1E-ből. Továbbá m éppen az ellipszis P-beli érintője, mert a P-től különböző bármely Q pontjára is fennáll QE=QF, de ekkor a QF1E valódi háromszög révén
QF1+QF=QF1+QE>F1E=2a,
tehát Q az ellipszisre nézve külső pont.
A mi esetünkben m iránya az adott, párhuzamosnak akarjuk BF-fel, következésképpen FE-t merőlegesen kell felvennünk BF-re. A szerkesztés tehát a következő: az AF egyenesre merőlegesen vetítjük B-t, ‐ ekkor az O vetületre az adott pontok definíciója alapján OA=FB=a ‐, F-nek O-ra való F1 tükörképe körül megrajzoljuk k-t, és ezt metsszük az F-ben FB-re állított merőlegessel E-ben (ez az F-hez közelebbi metszéspont), ebből a föntiek szerint kapjuk M-et.
 

Megjegyzések. 1. Megszerkeszthető M abból is, hogy az ellipszis az O körüli, OA sugarú körnek a képe abban a merőleges affinitásban, amelynek tengelye az OA egyenes, és B annak a B* pontnak a megfelelője, amelyre OB*OA és OB*=OA. Ekkor FB megfelelője a kör rendszerében az FB* egyenes, és ‐ mivel az affinitás párhuzamos egyeneseket párhuzamos egyenesekbe visz át ‐, úgy jutunk közelebb célunkhoz, hogy megszerkesztjük a körhöz az FB*-gal párhuzamos érintőt. Pontosabban mondva: elég gondolni erre az érintőre, hiszen nekünk elég az M* érintési pontja, ezt pedig kimetszi (a körből) az O-ból FB*-re állított merőleges, természetesen az F-hez közelebbi metszéspontot véve. Végül M az M* megfelelője az ellipszis rendszerében (vagyis pl. B*M* és BM az AF egyenesen metszik egymást).
 
 

2. Többen koordinátageometriai segítséggel határozták meg M-et abból, hogy ‐ az ellipszis szokásos elhelyezése és betűzése mellett ‐ a BF egyenes iránytangense (-b/c). Az ellipszis "felső'' ívének egyenlete y=(b/a)a2-x2, érintőjének iránytangense deriválással
-bxa2-x2(hacsakx±a).
A kettő egyenlő, ha x/a=a/a2+c2.
A szerkesztés: elfordítjuk derékszöggel F-et O körül G-be, a GA félegyenesre rámérjük a GH=a=BF szakaszt, ekkor H abszcisszája megadja M abszcisszáját. (A "2-körös eljárással'' kaphatjuk M-et.)