A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. az háromszög oldala rögzített, ezért területe akkor lesz legnagyobb, amikor a -hez tartozó magassága a legnagyobb, azaz legtávolabb van -től. Legyen az egyenes az ívnek -fel párhuzamos érintője, és ezen az érintési pont . Ekkor az ellipszisnek csak egyik partján van pontja, azon, amelyiken is van. Másrészt a és egyenesek közti síksáv minden pontja legföljebb akkora távolságra van -től, mint , illetve maga az pont.
Az ellipszisív teljes egészében a síksávban van, illetve és a sávot határoló , ill. egyenesen, ezért éppen a keresett pont, vagyis az ellipszis -fel párhuzamos érintői közül az -hez közelebbinek az érintési pontja. Ha helyzet szerint adottnak vesszük az , , pontokat, akkor meg is szerkeszthetjük -et, felhasználva azt, hogy az ellipszis legismertebb (,,vezérsugaras") definíciója egyenértékű a következővel. Ha adott a hosszúság és az , pontok, amelyekre , akkor az ellipszis azon körök középpontjainak mértani helye (tetszőleges, az egyenesen átmenő síkban), amelyek érintik az körüli, sugarú kört, és átmennek az ponton (belső érintkezés, ui. a belsejében van). Valóban, ha a középpontú kör átmegy -en, és -ben érinti -t, akkor az szakasz -n túli meghosszabbításán van, és miatt , állandó. (-n az ábra pontja értendő.) A -n tetszőlegesen megválasztott ponthoz tartozó -t az szakasz felező merőlegese metszi ki -ből. Továbbá éppen az ellipszis -beli érintője, mert a -től különböző bármely pontjára is fennáll , de ekkor a valódi háromszög révén tehát az ellipszisre nézve külső pont. A mi esetünkben iránya az adott, párhuzamosnak akarjuk -fel, következésképpen -t merőlegesen kell felvennünk -re. A szerkesztés tehát a következő: az egyenesre merőlegesen vetítjük -t, ‐ ekkor az vetületre az adott pontok definíciója alapján ‐, -nek -ra való tükörképe körül megrajzoljuk -t, és ezt metsszük az -ben -re állított merőlegessel -ben (ez az -hez közelebbi metszéspont), ebből a föntiek szerint kapjuk -et.
Megjegyzések. 1. Megszerkeszthető abból is, hogy az ellipszis az körüli, sugarú körnek a képe abban a merőleges affinitásban, amelynek tengelye az egyenes, és annak a pontnak a megfelelője, amelyre és . Ekkor megfelelője a kör rendszerében az egyenes, és ‐ mivel az affinitás párhuzamos egyeneseket párhuzamos egyenesekbe visz át ‐, úgy jutunk közelebb célunkhoz, hogy megszerkesztjük a körhöz az -gal párhuzamos érintőt. Pontosabban mondva: elég gondolni erre az érintőre, hiszen nekünk elég az érintési pontja, ezt pedig kimetszi (a körből) az -ból -re állított merőleges, természetesen az -hez közelebbi metszéspontot véve. Végül az megfelelője az ellipszis rendszerében (vagyis pl. és az egyenesen metszik egymást).
2. Többen koordinátageometriai segítséggel határozták meg -et abból, hogy ‐ az ellipszis szokásos elhelyezése és betűzése mellett ‐ a egyenes iránytangense . Az ellipszis "felső'' ívének egyenlete , érintőjének iránytangense deriválással A kettő egyenlő, ha . A szerkesztés: elfordítjuk derékszöggel -et körül -be, a félegyenesre rámérjük a szakaszt, ekkor abszcisszája megadja abszcisszáját. (A "-körös eljárással'' kaphatjuk -et.) |