A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A bizonyítást teljes indukcióval végezzük. esetben 0 a szükséges kérdések száma, hiszen egy tudós biztosan piripócsi. Tegyük fel, hogy tudós származását megtudhatjuk kérdéssel. Megmutatjuk, hogy ekkor tudóst megismerhetünk kérdéssel. Válasszunk ki egy tudóst, -t és kérdezzük meg a többieket, hogy honnan jött. Mivel a tudósok többsége piripócsi, a többségben levő válaszok megadják, hogy hova való. Ha egyik válasz sincs többségben, tehát tudós állítja, hogy piripócsi és , hogy nekeresdi, akkor a kérdezett tudósok fele hazudik, így csak piripócsi lehet. A továbbiakban két esetet vizsgálunk. Ha piripócsi, tőle újabb kérdéssel megtudhatjuk a többi tudós származását, így kérdés elég. Ha nekeresdi, őt kihagyjuk a társaságból. A piripócsiak többségben maradnak, így ezt a tudósból álló társaságot az indukciós feltevés szerint megismerhetjük kérdéssel. Így összesen legfeljebb kérdést használtunk fel, tehát az állítás igaz. Természetesen ezt a módszert tovább lehet finomítani, a kérdések száma csökkenthető, de hogy kérdés is elég, azt egy másik algoritmus segítségével bizonyítjuk. Az indukciós feltevésünk az, hogy ha egy tagú társaságban a nekeresdiek száma kevesebb a piripócsiakénál, akkor legfeljebb kérdéssel el tudjuk dönteni, ki honnan jött. esetében ez nyilván igaz. Bebizonyítjuk, hogy ha a társaság tagú, kérdés elég. Tegyük fel először, hogy páros. Állítsuk párba a tudósokat az ábra szerint, és kérdezzük meg az alsókat, honnan származik a felső sorban álló párjuk. Ezután osszuk a tudósokat két csoportra: az csoportba tartozzanak azok a párok, ahol a válasz: Nekeresd, a csoportba pedig azok, ahol a válasz: Piripócs. Az csoportban legyen , a csoportban tudós.
Az -beli párokban legalább az egyik tudós nekeresdi, hiszen ha mindkettő piripócsi lenne, akkor bármelyikük a másikat piripócsinak mondaná. -ban tehát a piripócsiak legfeljebb annyian vannak, mint a nekeresdiek, ezért a csoport nem lehet üres és benne több piripócsinak kell lennie, mint nekeresdinek. Tovább menve azt is észrevehetjük, hogy ha alsó sorában egy tudós piripócsi, akkor az ő felső párja is piripócsi, hiszen azt állítja róla. Ebből az következik, hogy felső sorában álló tudós közt több a piripócsi, mint a nekeresdi, így az indukciós feltevés szerint őket kérdéssel megismerhetjük. Közülük egy piripócsitól már megtudhatjuk, hogy a többi tudós honnan jött. A felhasznált kérdések számát megvizsgálva: | |
Ha páratlan, akkor a párba állítás után marad egy tudós. Ha páros, vegyük őt a csoport felső sorához. Ha ott ugyanannyi piripócsi van, mint nekeresdi, akit kihagytunk, csak piripócsi lehet, tehát az új csoportban több a piripócsi, mint a nekeresdi. Ha pedig felső sorában eleve több a piripócsi, mint a nekeresdi, akkor legalább 2-vel több, hiszen páros, tehát bárhonnan jött is a kihagyott tudós, őt közéjük véve is megmarad a piripócsiak többsége. Ha azonban páratlan, nem szabad a kihagyott tudóst a felső sorában állók közé venni. Szerencsére nincs is erre szükség, hiszen most ott biztosan több piripócsi van, mint nekeresdi. Az eljárás és a bizonyítás mindkét esetben ugyanígy fejezhető be, mint páros -re.
Szegedy Patrik (Budapest, Fazekas M. Gyak. Gimn., IV. o. t.) Megjegyzések. 1. Sokan estek abba a hibába, hogy a megoldás első felében használt gondolatmenet alapján nemleges választ adtak a feladat második kérdésére. 2. Nem ismert, hogy mennyi a legkevesebb kérdés, amennyivel még biztosan célhoz lehet érni. Nyilvánvalóan legalább kérdést fel kell tennünk (mindenkiről valamilyen információt kell szereznünk, és egy kérdéssel két tudósról tudunk meg valamit). Ruzsa Imre igazolta, hogy kérdésre feltétlenül szükség van. Ismeretes olyan taktika, amely kérdés után eldönti, hogy ki hová való. 3. Az a feltétel, hogy a piripócsiak többen legyenek, feltétlenül szükséges. Ha például piripócsi és nekeresdi volna a kongresszuson, továbbá a nekeresdiek egymást piripócsinak, a piripócsiakat nekeresdinek mondanák, nem lehetne eldönteni, hogy ki hová való.
|