Feladat: F.1969 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: -
Füzet: 1975/november, 123 - 124. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Másodfokú (és arra visszavezethető) egyenletek, Egyenesek egyenlete, Parabola egyenlete, Parabola, mint kúpszelet, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1975/január: F.1969

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Az állítást a koordinátageometria eljárásaival bizonyítjuk. Válasszuk koordináta-rendszerünk tengelyeit és hosszúságegységét úgy, hogy p1 egyenlete a következő legyen:

y=x2.(1)
Ekkor p2 egyenlete, a szimmetriatengelyek párhuzamossága alapján
y=qx2+rx+s,(2)
alakú, ahol a q(0) állandót p2 (geometriai) paramétere határozza meg, az r, s állandókat pedig p2-nek p1-hez képest elfoglalt helyzete.
 

 

Az A, B pontok xA, xB abszcisszái az (1), (2) rendszerből a
(q-1)x2+rx+s=0(3)
egyenlet gyökei, ahol ‐ mivel A és B léteznek és különbözők ‐
q-10,r2-4(q-1)s>0,
és ekkor a gyökök és az együtthatók közti ismert összefüggés alapján
(q-1)(xA+xB)=-r.(4)

Jelöljük még az Mi, Ni pont (i=1,2) abszcisszáját rendre mi-vel, ni-vel, így a p2 húregyeneseként az M2N2 egyenes iránytangense
(gm22+rm2+s)-(qn22+rn2+s)m2-n2=q(m2+n2)+r.(5)

Ebből úgy kapjuk M1N1-nek, a p1 húregyenesének iránytangensét, hogy a 2-es indexeket 1-esre cseréljük, másrészt (2) és (1) összehasonlítása alapján q=1-et és r=s=0-t írunk:
m1+n1,(6)
és a feltevések alapján azt kell megmutatnunk, hogy e két iránytangensből képzett
D=g(m2+n2)+r-(m1+n1)(7)
különbség értéke 0.
Hasonlóan számíthatjuk ki más szereplő húrok iránytangensét is: az AM1, AM2 egyenesek meredekségét például úgy kaphatjuk meg a fenti eredményből, ha N1, illetve N2 szerepét az A pontnak adjuk át, vagyis (6)-ban n1, illetve (5)-ben n2 helyére xA-t írunk. Ez a két meredekség egyenlő, hiszen az A, M1, M2 pontok egy egyenesen vannak, tehát a különbségük 0:
g(m2+xA)+r-(m1+xA)=0.(8)

Ugyanígy, B-t véve M1 és M2 helyére, az egybeeső BN2 és BN1 egyenesek iránytangenseinek egyenlőségéből
g(xB+n2)+r-(xB+n1)=0.(9)

Vonjuk le (7)-ből (8)-at és (9)-et
D=-(q-1)(xA+xB)-r,
erről pedig (4) alapján látjuk, hogy értéke valóban 0. Ezzel az állítást bebizonyítottuk.
 

Megjegyzés. A (4) összefüggéssel látszólag nem használtuk ki teljes mértékben, hogy xA és xB a (3) egyenlet gyökei, ti. szorzatukról fel sem írtuk a (g-1)xAxB=s összefüggést, ami a (3)-mal együtt egyértelmű lenne a gyököknek képlettel való felírásával. Azonban (8) és (9) megállapításában szóban használtuk fel, hogy pl. A játszhatja N2 és N1 szerepét.