Számozzuk meg a papírlap sorait és oszlopait úgy, hogy az első jel sorát és oszlopát 0 jelölje, és ez alatt, illetve ettől jobbra legyenek a pozitív számokkal jelzett sorok, illetve oszlopok. E számozás alapján minden mezőt egy számpárral adhatunk meg, melyből az első a mezőt tartalmazó sort, a második az oszlopot határozza meg.
Ha a második játékos ‐ röviden $M$ ‐ első lépése (1; 0), akkor a kezdő ‐ röviden $K$ ‐ második lépése legyen (1; 1). Ha ezután $M$ nem a ($-2$; $-2$), ($-1$; $-1$), (2; 2), (3; 3) mezők valamelyikét választja, akkor $K$ lépjen (2; 2)-t, következő lépésében pedig válassza a ($-1$; $-1$), (3; 3) mezők közül azt, amelyiket $M$ szabadon hagyott ‐ így $K$ a negyedik lépésben nyert.
Ha $M$ lépése a mondott négy mező valamelyike, vagyis akadályozza az előbbi nyerőblokk elérését, akkor az általa elhelyezett két kör nincs sem ugyanabban a sorban, sem ugyanabban az oszlopban, sem ugyanabban az átlóban. Tehát $K$-t nem fenyegeti közvetlen veszély, így harmadik lépésében szabadon kezdeményezheti más nyerőblokk kialakítását. Ennek megfelelően jelölje meg (0; 1)-et. $M$-nek most már a 0-dik sorba is és az első oszlopba is kellene tennie jelet (eddig még ide nem tett), amit nyilván nem tud egy lépésen belül megvalósítani, a kettő közül valamelyiket szabadon kell hagynia, ott $K$ kiépíthet egy négyes blokkot, és az ötödik lépésben nyer.
A továbbiakban a kezdő $I$-ik lépését $KI$-vet, a második játékos $J$-ik lépését $MJ$-vel jelöljük, az ábrákon X helyett csúcsán álló négyzet jelzi az elsőnek a lépéseit, ebbe bele tudjuk írni a lépés sorszámát. Az 1. ábrán az előző esetet írtuk le, $M$ kényszerlépéseit mind feltüntettük, a már nem részletezett folytatásokat pontok jelzik (az oszlopsorszámokban két mínuszjel pótlandó).