A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Az alaplap , , , csúcsai rajta vannak a szemben fekvő (négyélű) csúcs, körüli sugarú gömbön. Ez a gömb az alapsíkot körben metszi, tehát az alapnégyszög körbe írt paralelogramma: téglalap, és a köréje írt kör középpontja az átlók metszéspontja és a gúla magassága. Így a gúla szimmetrikus az és alapélek felező merőleges síkjára, és az mint tengely körüli -os elfordítás is önmagába viszi át a testet.
Ezek szerint az alapidom két átlója egyenrangú, elég a kívánt metsző síkot a átlón át fölvennünk. Az meghatározásához még szükséges oldalélt lényegében kétféleképpen választhatjuk: vagy az és valamelyikével párhuzamos, vagy pedig az -vel párhuzamos és ekkor át is megy rajta, valamint -n is, a metszet az egyenlő szárú háromszög. (Tulajdonképpen csak az első lehetőség vizsgálatát tekintjük igazi feladatunknak. A második értelmezés kissé erőltetett, de a kitűzés ezt is megengedi ‐ az idézett forrásbeli megfogalmazásban ez nem jöhetett szóba ‐ ezért mindjárt elintézzük: a átló hossza az derékszögű háromszögből a magasság és az háromszög területe .) A mondott forgási szimmetria a átló megkülönböztető kiválasztása után is megmarad, választhatjuk tehát úgy, hogy az -val legyen párhuzamos. -vel való metszéspontját -vel jelölve, és az sík metszésvonala nyilván , és ez az háromszög középvonala, tehát . Legyen és merőleges vetülete -n illetve ekkor , hiszen e szakaszok a -re -n, -n és -n át állított merőleges síkok szomszédos párjai közti távolságok, és miatt e távolságok egyenlők (az ábra jobb oldali részén a vetülete az alapsíkon). Mármost egymás utáni derékszögű háromszögekből:
és így a háromszög területe .
|