|
Feladat: |
F.1867 |
Korcsoport: 18- |
Nehézségi fok: - |
Megoldó(k): |
Burda Magdolna |
Füzet: |
1973/október,
55 - 58. oldal |
PDF | MathML |
Témakör(ök): |
Merőleges affinitás, Derékszögű háromszögek geometriája, Egyenesek egyenlete, Ellipszis egyenlete, Négyzetek, Négyszögek szerkesztése, Síkgeometriai szerkesztések, Ellipszis, mint kúpszelet, Feladat |
Hivatkozás(ok): | Feladatok: 1973/február: F.1867 |
|
A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. Megoldás. Az ellipszis szimmetriatengelyeit véve koordinátatengelyeknek, egyenlete a szokásos jelölésekkel Itt , hiszen esetén vonalunk körré specializálódik, márpedig kör köré írt négyzet szerkesztésével nem érdemes foglalkozni. Így a tengelyvégpontokbeli érintők különböző oldalú téglalapot alkotnak, tehát a szerkesztendő négyzet oldalegyeneseinek az ellipszissel való érintkezési pontjai nem eshetnek egyik adott tengelyvégpontba sem, a kívánt négyzet oldalai nem párhuzamosak a tengelyekkel. Ismeretes, hogy (1)-hez az pontjában húzott érintő egyenlete ‐ és számunkra és ‐, tehát iránytangensét -mel jelölve Fordítva, az érintési pont koordinátái függvényeként: | | (2) | Eszerint adott értéket két pontban ér el az iránytangens és e pontok egymás tükörképei az centrumra. Az ellipszis szimmetriája alapján ugyanez áll a bennük megrajzolt érintőkre is, így tehát a körülírt négyzetnek is középpontja lesz, a négyzet szomszédos oldalegyenespárjait tehát azzal jellemezhetjük, hogy merőlegesek egymásra és hogy -tól mért távolságuk egyenlő. Az érintő derékszögű háromszöget vág le abból a síknegyedből, amelyikben van, e háromszög befogói a tengelyekből lemetszett darabok, hosszuk (1a) alapján, majd (2) felhasználásával | | (3) | ezekből az érintőnek -tól mért távolsága mint az átfogóhoz tartozó magasság A másik oldalegyenespár -tól mért távolságát úgy kapjuk ebből, hogy helyére -ot írunk. Így a követelmény, mindjárt a távolságok négyzetének egyenlőségét felírva: | | átrendezve Ez miatt csak mellett teljesül, tehát a kívánt négyzet oldalegyenesei -os szöggel hajolnak a koordinátatengelyekhez. Most már (2), majd (3) alapján mellett
(Ugyanez adódik persze -ből is.) Mindezek szerint a keresett négyzet csúcsai a koordinátatengelyeken vannak, az az centrumú kör metszi ki őket, melynek sugara egyenlő az ellipszis tengelyvégpontjai által meghatározott rombusz oldalával, vagy más szóval: a tengelyvégpontokbeli érintők által meghatározott téglalap átlójának felével (1. ábra).
1. ábra Megjegyzések. 1. Tulajdonképpen többet végeztünk, mint amennyit a feladat megkívánt: egy körülírt négyzetet; mi pedig előbb megmutattuk, hogy csak egy négyzet van az ellipszis köré írható téglalapok közt, és azt szerkesztettük meg. Mondhattuk volna ‐ mint a legtöbb dolgozat tette ‐: olyan megoldást keresünk, melyben a négyzet két szimmetriatengelye, az átlói, azonosak az ellipszis tengelyeivel. (Ekkor. persze még kérdéses, hogy van-e ilyen.) Itt tehát követelményként jelenik meg a (3) tengelymetszetek egyenlősége | | és ezzel adódott, hogy van ilyen megoldás. (Kiadódik tükrözésekkel is) Ez önmagában elég csekély feladat, és nem tudjuk meg, hogy egy versenytárs nem állhat-e elő esetleg egy érdekesebb, mutatósabb eredménnyel. 2. Eljárhatunk úgy is a szerkesztésben, hogy először az ellipszis és a négyzet egyik oldala érintkezési pontját szerkesztjük meg. Az I. síknegyedben (4) alapján | | ahol a mondott rombuszoldal hajlásszöge az tengelyhez. Fölmérjük a rombuszoldalra a kistengely végpontjából -t, a nagytengely végpontjából -t, az első végpont abszcisszában egyezik -vel, a második pedig ordinátában (2. ábra).
2. ábra 3. Az oldalak irányát ismerve, 2 ‐ 2 pontjukat kaphatjuk az ellipszis következő tulajdonságának felhasználásával: a fókusznak bármely érintőn levő vetülete rajta van a főkörön (bizonyítását az olvasóra hagyjuk). Megszerkesztjük a két fókuszt, az ezeken át a tengelyekhez -os szöggel hajló két-két egyenest, végül a főkört, ez metszi ki egyeneseinkből az említett pontokat. Burda Magdolna (Budapest, Fazekas M. Gyak. Gimn., IV. o. t.) II. megoldás. A négyzet átlóinak irányát határozzuk meg. Az a merőleges affinitás, amely az adott ellipszist a főkörébe viszi át, az ellipszisünk köré írt négyzetet a főkör köré írt paralelogrammába transzformálja, mert párhuzamos egyenesek megfelelői párhuzamosak. A kör köré írt paralelogramma rombusz, átlói merőlegesen metszik egymást a kör (egyszersmind az ellipszis) középpontjában. És mivel a rombusz átlói a négyzet átlóinak affin megfelelői, azért a négyzet átlói csak olyan (egymásra merőleges) egyenespáron lehetnek, amelyek affin megfelelői is merőlegesek. Ilyen egyenespárt alkot az ellipszis két tengelye, és más ilyen nincs is. Ha ugyanis az középpontból kiinduló félegyenesek merőlegesek egymásra és a nagytengely egyik partján hozzá hegyes szöggel hajlanak, akkor az arányú affinitással kapott képeik közti szög hegyes szög lesz, mert az új és az eredeti hajlásszög tangensének aránya mindkét félegyenes esetében , tehát a hajlásszögek nagyobbak, mint az eredetiek. Ezzel beláttuk, hogy a keresett négyzet két átlója csak az ellipszis két tengelye lehet. Tovább a fentiek szerint haladhatunk. Az iskolai függvénytáblázat-gyűjtemény 385.4. képlete. |
|