I. megoldás. Gondoljuk, hogy a résztvevők egyenként érkeznek olyan időközökben, hogy megállapíthatják, van-e (régi) ismerősük a lassanként benépesülő $\text{I.}$, $\text{II.}$, $\text{III.}$ teremben, és eszerint irányíthatjuk őket valamelyik terembe.
Minden olyan vendéget, aki az $\text{I.}$-ben nem talál ismerősre, mindjárt itt hagyunk. Akinek az $\text{I.}$-ben van ismerőse, azt a $\text{II.}$-ba, ha pedig itt is talál ismerősre, akkor a $\text{III.}$-ba küldjük. Nem léphet föl annak a szükségessége, hogy valaki számára még ekkor is egy negyedik termet kellene nyitnunk.
Tegyük föl ugyanis, hogy egy $A$ vendég a $\text{III.}$ teremben látja meg egy ismerősét, $B$-t. Ebből azt is megtudjuk, hogy $A$ már a $\text{II.}$-ban is, az $\text{I.}$-ben is meglátta egy-egy ismerősét (mindegy, hogy kit), továbbá azt is, hogy ez a $B$ amiatt került a $\text{III.}$-ba, mert egyrészt a $\text{II.}$-ban meglátta egy ismerősét, $C$-t, másrészt hogy $B$ az $\text{I.}$-ben is talált ismerőst (mindegy, hogy kit), végül azt is tudjuk, hogy ez a $C$ amiatt jutott a $\text{II.}$-ba, mert az $\text{I.}$-ben meglátta egy ismerősét, $D$-t. Ekkor pedig $A-B-C-D$ olyan embernégyes, akiknek ebben a sorrendben való láncolata ‐ és persze a fordított sorrendben is ‐ ellentmond a meghívottakra vonatkozó közlésnek. Tehát $A$ legkésőbb a $\text{III.}$ teremben ismeretlen környezetbe jutott.