A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás. Felhasználjuk, hogy a háromszög területe kifejezhető az oldalakkal és a körülírt kör sugarával: | | (2) | (Az oldalak a háromszöggel együtt természetesen -et is meghatározzák.) Felhasználjuk továbbá, hogy az függvény szigorúan monoton növekvő, mert nincs olyan intervallum, melyben a deriváltja negatív vagy 0 volna. Ezek alapján az (1) állítást így alakítjuk: | | Az utolsó alakban felismerjük, hogy a () tényező a háromszögünk köré írt körbe írható szabályos háromszög oldala, pedig annak magassága, tehát a jobb oldal a mondott szabályos háromszög területét jelenti. Ennélfogva azt kell bizonyítanunk, hogy Válasszuk úgy háromszögünk szokásos betűzését, hogy legyen . Ha itt mindkét összehasonlításban egyenlőség áll, akkor szabályos háromszög, és (3)-ban egyenlőség áll. Az ellentétes esetben , és a megfelelő szögekre . Belátjuk, hogy ekkor (3) az egyenlőtlenség jelével érvényes. Jelöljük a csúcsnak az oldal felező merőlegesére vonatkozó tükörképét -gal és középpontját -val (1. ábra). 1. ábra Ekkor
(az utóbbi esetben -nak a -t nem tartalmazó ívéhez tartozó középponti szögét jelöli). Ha tehát az sugarat az háromszög körüljárásával megegyező irányban körül -kal elforgatjuk, közben átlépjük az sugarat, de nem érjük el az sugarat. Jelöljük a -os forgatás után a sugár új végpontját -vel, ekkor előbbi megállapításunk szerint a -t nem tartalmazó íven van, tehát távolabb van az egyenestől, mint . Eszerint az háromszög területe nagyobb -nél. A kör -től legtávolabbi pontja az -re merőleges átmérőnek -től távolabbi végpontja, tehát nem lehet nagyobb az háromszög területénél. Mivel pedig az ívhez tartozó középponti szög -os, azért az háromszög szabályos, és a területe . Ezzel beláttuk, hogy , ezt akartuk bizonyítani. Megjegyzés. A fenti bizonyítás nem különbözik lényegesen attól, ami a (3) híres-nevezetes állításra pl. a következő helyen olvasható: H. Rademacher-O. Toeplitz: Számokról és alakzatokról. 2. kiadás. Középiskolai Szakköri Füzetek. Tankönyvkiadó, Budapest, 1954. 14‐16. oldal. II. megoldás. Az állítást ismét átalakítjuk. (2) alapján a fentiekhez hasonlóan | |
Ehhez elég belátni, hogy (poz. számok számtani és mértani közepe): vagyis azt, hogy az sugarú körbe írt háromszög kerülete legföljebb , ami a fentiek szerint a beírt szabályos háromszög kerülete. Ezt ugyanúgy láthatjuk be, mint az I. megoldásban (3)-at. Az ott használt jelölések mellett elég azt belátnunk, hogy azaz hogy | | Ez a azonosság szerint ekvivalens a következőkkel:
Ez pedig valóban igaz, mert jobb oldala így alakítható: és . Hasonlóan láthatjuk be, hogy az háromszög kerülete legalább akkora, mint az kerülete. Megjegyzések. 1. A (4) állítás ekvivalens a háromszögünk szögeire vonatkozó egyenlőtlenséggel. Erre adunk szemléletes értelmezést: és a függvényt ábrázoló görbe , , ill. abszcisszájú , , pontjának ordinátája. Az abszcisszák pozitívok és összegük . Így (4) bal oldala az háromszög súlypontjának ordinátája, abszcisszája hasonlóan , és a görbe abszcisszájú pontjának ordinátája , a (4) jobb oldalán álló szám. Eszerint (4) más szóval azt állítja, hogy alatta van a függvényt ábrázoló görbének, vagy éppen rajta van. (Ha közül kettő vagy mind a három egyenlő, akkor a mondott háromszög elfajul, ekkor szemléletesebb az , , tömegpontrendszer súlypontjára gondolni, mindhárom pontba egyenlő tömeget téve; esetén az szakaszon van.) Ha , akkor benne van az háromszögben, ezért elég azt belátni, hogy a görbe () intervallumbeli ívének két pontját összekötő húr a görbe alatt halad (2. ábra, jobb áttekintés érdekében torzítással), a szokásos kifejezéssel: a görbe ‐ és a függvény is ‐ ebben az intervallumban konkáv (ti. alulról, a pozitív tengely irányába nézve). 2. ábra Ezt bizonyítjuk a nagyságviszony esetében az húrra. Állításunk azt jelenti, hogy a közbülső pontra az egyenes emelkedése nagyobb, mint a egyenesé: | | (5) |
Ennek bizonyítására megmutatjuk, hogy
ebből figyelembevételével már adódik, hogy értéke (5) bal oldalánál kisebb, jobb oldalánál nagyobb, tehát (5) igaz. Deriváljuk a következő függvényt:
Eszerint az (I.) intervallumban minden pontjában , a (II.) pontjaiban , és mivel , azért (I.) és (II.) mindegyikében . Ebből átrendezéssel és az osztásban előjelét figyelembe véve adódik (6). Mivel a görbe -beli érintőjének iránytangense, azért az (5)-re adott bizonyításunk azt jelenti, hogy az érintő mind , mind esetén közte halad a és egyeneseknek. 2. Goniometriai bizonyítását adjuk a (6) pótlására alkalmas | | egyenlőtlenségnek. Mérjük föl az középpontú, egységsugarú kör sugarától pozitív irányban az és szögeket (3. ábra), húzzuk meg a kör -beli érintőjét az -vel való metszéspontjáig, bocsássunk merőlegest -ből és -ból -re ‐ talppontjuk , ill. ‐, továbbá -ból -re talppontja ‐, végül -ből, -ből és -ből -re ‐ a talppontok rendre . 3. ábra Így , a pozitív hegyesszögekre ismert egyenlőtlenséget a szögre alkalmazva továbbá , ennélfogva , tehát Ezek fölhasználásával
és a hullámosan aláhúzott tagok éppen a fenti állításunkat adják. Könnyű belátni, hogy bizonyításunk mindaddig érvényes, amíg , eszerint fenti állításunkat ( helyére rendre -t, -t írva) csak olyan háromszögekre bizonyítja, amelyekre . Másrészt elég a konvexséget a () intervallumra bizonyítani, hiszen képe a () intervallumban amannak a tükörképe az egyenesre. Vö. a függvény konkávságának pusztán számviszonyokkal kifejezett definíciójával a P. 110. problémában. K. M. L. 43 (1971) 30. oldal. |