Feladat: F.1762 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Füzet: 1971/szeptember, 8 - 9. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Számtani-mértani egyenlőtlenségek, Nevezetes egyenlőtlenségek, Teljes indukció módszere, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1971/március: F.1762

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Feladatunk állítását n szerinti teljes indukcióval bizonyítjuk be. Mivel d és s értéke nem függ az a1,a2,...,an számok sorrendjétől, feltehetjük, hogy a1a2...an, ekkor d=an-a1 (0).
Ha n=1, sem d, sem s nincs értelmezve, ezért a bizonyítást az n=2 esettel kezdjük. Ekkor s=a2-a1=d, tehát (1) mindkét oldalán az egyenlőség jele érvényes. Ha n=3, akkor

s=(a3-a1)+(a3-a2)+(a2-a1)=2(a3-a1)=2d,
tehát (1) bal oldalán az egyenlőség, jobb oldalán az egyenlőtlenség jele érvényes (illetve d=0 mellett ott is az egyenlőség jele érvényes).
Legyen N4, és tegyük fel, hogy (1)-et már bizonyítottuk minden n<N mellett. Bontsuk n=N mellett az s-et definiáló összeget két tagra. Az elsőben azoknak a pároknak a különbsége szerepeljen, amelyeknek az egyik tagja a1 vagy aN. Jelöljük ezt a tagot s1-gyel:
s1=(a2-a1)+(a3-a1)+...+(aN-a1)++(aN-a2)+...+(aN-aN-1)=(N-1)(aN-a1)=(N-1)d.


A másik tagot jelöljük s2-vel, ez az a2,a3,...,aN-1 számokból alkotható párok különbsége abszolút értékének az összege. Jelöljük (aN-1-a2)-t d2-vel. Feltevésünk szerint az a2,a3,...,aN-1 számokra érvényes az (1)-nek megfelelő
(N-3)d2s2(N-2)24d2
egyenlőtlenség. Mivel 0d2d, ebből következik, hogy
0s2(N-2)24d.
Adjuk ennek a kettős egyenlőtlenségnek minden tagjához az s1=(N-1)d számot, így s=s1+s2 alapján kapjuk, hogy
(N-1)ds(N-1)d+(N-2)24d=N24d,
amí a kívánt (1) egyenlőtlenség n=N mellett. Az állítást ezzel bebizonyítottuk.
 

Megjegyzés. Az a1=a2=...=an-1=0, an=1 példa mutatja, hogy (1) bal oldalán tetszőleges n mellett érvényes lehet az egyenlőség jele. Láttuk, hogy n=3 mellett (1) jobb oldalán mindig az egyenlőtlenség jele érvényes, és megoldásunkból kiolvasható, hogy így van ez minden páratlan n mellett. Ha n=2k, az a1=a2=...=ak=0, ak+1=ak+2=...=a2k=1 példa mutatja, hogy (1) jobb oldalán is érvényes lehet az egyenlőség jele.
 

II. megoldás. Ismét feltesszük, hogy a1a2...an, és n2. Legyen
dk=ak+1-ak,
ekkor d=d1+d2+...+dn-1, és ha i<j,
aj-ai=di+di+1+...+dj-1.(2)
Az s-et definiáló összegben a (2) bal oldalán álló különbségek szerepelnek az összes lehetséges 1i<jn indexpár mellett. Vizsgáljuk meg, hányszor szerepelne ebben az összegben a dk szám, ha az aj-ai különbségek helyére a (2) jobb oldalán álló összeget írnánk. dk akkor fordul elő (2) jobb oldalán, ha ik<j. Rögzített k-hoz (1kn-1) k-féleképpen választhatjuk meg az i indexet úgy, hogy ik teljesüljön, és (n-k)-féleképpen a j>k indexet. Mivel bármely i-hez bármely j-t választhatjuk (ik és j>k miatt i<j is automatikusan teljesül), az i, j párt k(n-k)-féleképpen választhatjuk meg ‐ ennyiszer lép fel dk az s-et definiáló összegben. Emiatt
s=k=1n-1k(n-k)dk.

Ennek az összegnek minden tagja nem-negatív, így nem növeljük, ha k(n-k) helyett mindenütt e szorzatok legkisebbikét, 1(n-1)-et írjuk:
sk=1n-11(n-1)dk=(n-1)k=1n-1dk=(n-1)d,
ami a bizonyítandó (1) egyenlőtlenség bal oldala.
A számtani és mértani közép közti egyenlőtlenség alapján a k(n-k) szorzatok nem lehetnek nagyobbak n2/4-nél:
k(n-k)(k+n-k2)2=n24,
tehát nem csökkentjük az összeg értékét, ha k(n-k) helyére mindenütt n2/4-et írunk:
sk=1n-1n24dk=n24k=1n-1dk=n24d,
ami a bizonyítandó (1) egyenlőtlenség jobb oldala. Feladatunk állítását ezzel bebizonyítottuk.