|
Feladat: |
F.1726 |
Korcsoport: 16-17 |
Nehézségi fok: nehéz |
Megoldó(k): |
Bacsó G. , Balog J. , Balogh Z. , Füredi Z. , Gál P. , Gegus G. , Hoffer J. , Komornik V. , Nagy S. , Pap Gy. , Pataricza A. , Reviczky J. , Rudas T. , Sashegyi L. , Szeredi J. |
Füzet: |
1972/április,
145 - 148. oldal |
PDF | MathML |
Témakör(ök): |
Másodfokú (és arra visszavezethető) egyenletrendszerek, Paraméteres egyenletrendszerek, Feladat |
Hivatkozás(ok): | Feladatok: 1970/szeptember: F.1726 |
|
A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A három egyenletet összeszorozva, az új egyenlet mindkét oldala teljes négyzet. Áttéve -et a jobb oldalra, a különbség szorzattá alakítható:
eszerint a kapcsos zárójelbeli , tényezők valamelyikének az értéke 0. Először azt az esetet tekintjük, ha az első zárójelbeli . I. Ebből kiindulva és az szorzatot (1) alapján egymás után kétszer -nel helyettesítve:
ami ismét két módon teljesülhet: vagy esetén vagy pedig ha Tüstént látjuk azonban, hogy a lehetőség csak bizonyos , , paraméter‐rendszerek mellett vezet megoldásra, hiszen így (1) alapján és egyike 0, tehát (3) vagy (2) mindkét oldala 0, márpedig | | (6) |
Folytatva az első esetet, -ben előbb (2) alapján -t, majd (3) alapján -et kifejezve, az előbbiekhez hasonlóan
Adódott közben az , ill. lehetőség is -nek 0-vá tevésére, ezek mindegyike ismét megadja (6) egyikét, továbbá mindkettő adja (6) mellé harmadikként a következő esetleges megoldást: | | (6) |
Ezek szerint ismeretleneinkre az (5), (7) és (8) egyenletekből álló lineáris egyenletrendszernek kell teljesülnie. Adjuk hozzá (5)-höz (7)-nek valamely számmal és (8)-nak valamely számmal való szorzatát: | | (9) | és határozzuk meg -t és -t úgy, hogy innen és egyidejűen kiessék, azaz legyen amiből | | hacsak . Ezekkel (9)-ben együtthatója és a jobb oldal értéke rendre
Eszerint -t és -t hasonlóan kiszámítva az (5), (7), (8) rendszer egyértelmű megoldása csak a következő lehet: | | (10) | ahol és természetesen . Könnyű észrevenni a (10)-beli számlálókról, hogy rendre azok mellett a feltételek mellett adnak 0-t, amelyeket (6)-ban, ill. (6)-ben láttunk, és egyszerű számítás mutatja, hogy az ottani feltételek mellett (10) éppen rendre az ott látott három megoldást adja. Megmutatjuk, hogy ha , akkor az (1)‐(3) rendszernek nincs egyértelmű megoldása; részletesebben: vagy végtelen sok megoldása van, vagy egyáltalán nincs megoldása. (Természetesen valós megoldásra gondolunk, másrészt még mindig olyan megoldásokra, amelyek mellett (4)-ben , hiszen ezek ekvivalensek az (5), (7), (8) rendszer megoldásaival.) Felhasználjuk, hogy szorzattá alakítható:
) A második tényező akkor és csak akkor 0, ha , azaz ha . Ekkor, ha még is teljesül, az eredeti (1)‐(3) egyenletrendszert nyilvánvalóan minden értékrendszer kielégíti, és is 0. Ha pedig , akkor az (5), (7), (8) egyenletek mindegyike így egyszerűsödik: | | Innen helyettesítéssel (1)‐(3) mindegyike erre vezet: és az ezt kielégítő -ok valósak, ha diszkriminánsa: | | Így választva -et, is valós. (Teljesül is (12) mindkét megoldására, mert összegük: és szorzatuk: . Így pedig is teljesül; ugyanis (12) két megoldásának számtani közepe , a kisebbik megoldás, , a intervallumba esik, mert mellett (12) bal oldala , ezért az intervallumnak -re való tükörképébe esik: , tehát evvel is , .) Az eset eredményéből már esetére is következik, hogy végtelen sok (valós) megoldás van. Ha ugyanis az , , rendszernek egy megoldása , , akkor helyére -t írva a rendszert kielégíti , , , így ugyanis s i. t. Kézenfekvő itt megvizsgálni egy föntebb függőben maradt kérdést. A és számokkal végzett kiküszöbölés érvényességének föltétele ez volt: . Ha , akkor és kiküszöbölése helyett próbálkozhatunk és , vagy pedig és hasonló, egyidejű kiküszöbölésével, ugyancsak (9)-ből. Ennek föltételéül hasonlóan ezt kapjuk: , ill. . Ha viszont e három kifejezés mindegyike 0-val egyenlő, akkor összegük is 0, és ez az összeg éppen a (11)-beli második tényező. ‐ Emiatt volt szükség arra, hogy a második tényező eltűnése esetére a megoldást mintegy újra kezdjük az (5), (7), (8) rendszerből. ) Ha viszont amiatt teljesül, mert (11) első tényezőjére áll fenn ‐ de ez nem úgy adódik, hogy , hiszen ezt az esetet már láttuk ‐, akkor az (1)‐(3) rendszernek nincs olyan megoldása, amelyre (5), (7), (8) is teljesül. Ugyanis összeadva az (5), (7), (8) egyenleteket, teljesülnie kellene ennek: | | ámde itt a bal oldal 0, a jobb oldal viszont az eset kizárása folytán | | Ezzel az eset vizsgálatát befejeztük. II. Ha (4)-ben , azaz | | (13) | ezt a fentiekhez hasonlóan alakítva olyan egyenleteket kapunk, amelyek csak két ismeretlenre nézve elsőfokúak, a harmadikra nézve másodfokúak, pl. | | Ebben az esetben a rendszert általában nem tudjuk megoldani, mert pl. és kiküszöbölésével -re 2-nél magasabb fokú egyenlet adódik. (Adott, numerikus , , értékek mellett rendszeres próbálgatás útján közelítő megoldást lehet keresni.) Az sem segít a megoldáshoz, hogy az speciális esetben ismerjük (13)-nak egy megoldását: . Megjegyzés. Sajnálatos, hogy a II. eset megoldhatatlansága miatt több ‐ igényes ‐ versenyző egyáltalán nem küldött dolgozatot. Lásd pl.: Faragó L.: Matematikai szakköri feladatgyűjtemény. 3. kiadás. Tankönyvkiadó. Budapest 1963. 27. feladat. |
|