Feladat: F.1726 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Bacsó G. ,  Balog J. ,  Balogh Z. ,  Füredi Z. ,  Gál P. ,  Gegus G. ,  Hoffer J. ,  Komornik V. ,  Nagy S. ,  Pap Gy. ,  Pataricza A. ,  Reviczky J. ,  Rudas T. ,  Sashegyi L. ,  Szeredi J. 
Füzet: 1972/április, 145 - 148. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Másodfokú (és arra visszavezethető) egyenletrendszerek, Paraméteres egyenletrendszerek, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1970/szeptember: F.1726

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A három egyenletet összeszorozva, az új egyenlet mindkét oldala teljes négyzet. Áttéve x2y2z2-et a jobb oldalra, a különbség szorzattá alakítható:

0=(z-a)2(x-b)2(y-c)2-x2y2z2={(z-a)(x-b)(y-c)-xyz}(4){(z-a)(x-b)(y-c)+xyz}=EF,


eszerint a kapcsos zárójelbeli E, F tényezők valamelyikének az értéke 0. Először azt az esetet tekintjük, ha az első zárójelbeli E=0.
I. Ebből kiindulva és az xy szorzatot (1) alapján egymás után kétszer (z-a)2-nel helyettesítve:
0=(z-a)(x-b)(y-c)-z(z-a)2=(z-a){xy-cx-by+bc-z(z-a)}==(z-a)(-az+a2-cx-by+bc),


ami ismét két módon teljesülhet: vagy z=a esetén vagy pedig ha
cx+by+az=a2+bc.(5)

Tüstént látjuk azonban, hogy a z=a lehetőség csak bizonyos a, b, c paraméter‐rendszerek mellett vezet megoldásra, hiszen így (1) alapján x és y egyike 0, tehát (3) vagy (2) mindkét oldala 0, márpedig
{z=a,x=0,y=ccsak akkor megoldás, ha (2)-benac=b2,z=a,y=0,x=bcsak akkor megoldás, ha (3)-banab=c2.(6)

Folytatva az első esetet, E-ben előbb (2) alapján yz-t, majd (3) alapján zx-et kifejezve, az előbbiekhez hasonlóan
bx+ay+cz=b2+ac,(7)az+cy+bz=c2+ab.(8)


Adódott közben az x-b=0, ill. y-c=0 lehetőség is E-nek 0-vá tevésére, ezek mindegyike ismét megadja (6) egyikét, továbbá mindkettő adja (6) mellé harmadikként a következő esetleges megoldást:
x=b,z=0,y=c,akkor, ha (1)-benbc=a2.(6')

Ezek szerint ismeretleneinkre az (5), (7) és (8) egyenletekből álló lineáris egyenletrendszernek kell teljesülnie. Adjuk hozzá (5)-höz (7)-nek valamely λ számmal és (8)-nak valamely μ számmal való szorzatát:
(c+bλ+aμ)x+(b+aλ+cμ)y+(a+cλ+bμ)z=(a2+bc)+(b2+ac)λ+(c2+ab)μ,(9)
és határozzuk meg λ-t és μ-t úgy, hogy innen y és z egyidejűen kiessék, azaz legyen
aλ+cμ+b=0 és cλ+bμ+a=0,
amiből
λ=b2-acc2-ab,μ=a2-bcc2-ab,
hacsak c2-ab0. Ezekkel (9)-ben x együtthatója és a jobb oldal értéke rendre
c+b(b2-ac)+a(a2-bc)c2-ab=a3+b3+c3-3abcc2-ab,illetőleg1c2-ab{(a2+bc)(c2-ab)+(b2+ac)(b2-ac)+(c2+ab)(a2-bc)}=(b2-ac)2c2-ab.



Eszerint y-t és z-t hasonlóan kiszámítva az (5), (7), (8) rendszer egyértelmű megoldása csak a következő lehet:
x=(b2-ac)2D,y=(c2-ab)2D,z=(a2-bc)2D,(10)
ahol
D=a3+b3+c3-3abc,
és természetesen D0.
Könnyű észrevenni a (10)-beli számlálókról, hogy rendre azok mellett a feltételek mellett adnak 0-t, amelyeket (6)-ban, ill. (6')-ben láttunk, és egyszerű számítás mutatja, hogy az ottani feltételek mellett (10) éppen rendre az ott látott három megoldást adja.
Megmutatjuk, hogy ha D=0, akkor az (1)‐(3) rendszernek nincs egyértelmű megoldása; részletesebben: vagy végtelen sok megoldása van, vagy egyáltalán nincs megoldása. (Természetesen valós megoldásra gondolunk, másrészt még mindig olyan megoldásokra, amelyek mellett (4)-ben E=0, hiszen ezek ekvivalensek az (5), (7), (8) rendszer megoldásaival.) Felhasználjuk, hogy D szorzattá alakítható:*
D=a3+b3+c3-3abc=(a+b+c)(a2+b2+c2-ab-bc-ca)==12(a+b+c){(a-b)2+(b-c)2+(c-a)2}.(11)



α) A második tényező akkor és csak akkor 0, ha a-b=b-c=c-a=0, azaz ha a=b=c. Ekkor, ha még a=0 is teljesül, az eredeti (1)‐(3) egyenletrendszert nyilvánvalóan minden x=y=z értékrendszer kielégíti, és E is 0. Ha pedig a>0, akkor az (5), (7), (8) egyenletek mindegyike így egyszerűsödik:
a(x+y+z)=2a2,ill.x+y+z=2a.
Innen z=2a-x-y helyettesítéssel (1)‐(3) mindegyike erre vezet:
y2-(2a-x)y+(a-x)2=0,(12)
és az ezt kielégítő y-ok valósak, ha diszkriminánsa:
(4a-3x)x0,azaz ha0x4a3.
Így választva x-et, z is valós. (Teljesül y0 is (12) mindkét megoldására, mert összegük: 2a-x>0 és szorzatuk: (a-x)20. Így pedig z0 is teljesül; ugyanis (12) két megoldásának számtani közepe (y1+y2)/2=m=(2a-x)/2=a-x/2a, a kisebbik megoldás, y1, a (0,m) intervallumba esik, mert y=0 mellett (12) bal oldala 0, ezért y2 az intervallumnak m-re való tükörképébe esik: y22m=2a-x2a, tehát evvel is y2+x2a, z0.)
Az a>0 eset eredményéből már a<0 esetére is következik, hogy végtelen sok (valós) megoldás van. Ha ugyanis az xy=(z-a)2, yz=(x-a)2, zx= =(y-a)2 rendszernek egy megoldása x1, y1, z1 akkor a helyére (-a)-t írva a rendszert kielégíti x2=-x1, y2=-y1, z2=-z1, így ugyanis x2y2=x1y1=(z1-a)2=(-z2-a)2=(z2+a)2 s i. t.
Kézenfekvő itt megvizsgálni egy föntebb függőben maradt kérdést. A λ és μ számokkal végzett kiküszöbölés érvényességének föltétele ez volt: c2-ab0. Ha c2-ab=0, akkor y és z kiküszöbölése helyett próbálkozhatunk x és z, vagy pedig x és y hasonló, egyidejű kiküszöbölésével, ugyancsak (9)-ből. Ennek föltételéül hasonlóan ezt kapjuk: b2-ac0, ill. a2-bc0. Ha viszont e három kifejezés mindegyike 0-val egyenlő, akkor összegük is 0, és ez az összeg éppen a (11)-beli második tényező. ‐ Emiatt volt szükség arra, hogy a második tényező eltűnése esetére a megoldást mintegy újra kezdjük az (5), (7), (8) rendszerből.
 

β) Ha viszont D=0 amiatt teljesül, mert (11) első tényezőjére áll fenn a+b+c=0 ‐ de ez nem úgy adódik, hogy a=b=c=0, hiszen ezt az esetet már láttuk ‐, akkor az (1)‐(3) rendszernek nincs olyan megoldása, amelyre (5), (7), (8) is teljesül. Ugyanis összeadva az (5), (7), (8) egyenleteket, teljesülnie kellene ennek:
(a+b+c)(x+y+z)=a2+b2+c2+ab+bc+ca,
ámde itt a bal oldal 0, a jobb oldal viszont az a=b=c=0 eset kizárása folytán
12{(a+b)2+(b+c)2+(c+a)2}=12{(-c)2+(-a)2+(-b)2}>0.
Ezzel az E=0 eset vizsgálatát befejeztük.
 

II. Ha (4)-ben F=0, azaz
(z-a)(x-b)(y-c)+xyz=0,(13)
ezt a fentiekhez hasonlóan alakítva olyan egyenleteket kapunk, amelyek csak két ismeretlenre nézve elsőfokúak, a harmadikra nézve másodfokúak, pl.
0=F=(z-a){2z2-3az-cx-by+a2+bc}.
Ebben az esetben a rendszert általában nem tudjuk megoldani, mert pl. y és z kiküszöbölésével x-re 2-nél magasabb fokú egyenlet adódik. (Adott, numerikus a, b, c értékek mellett rendszeres próbálgatás útján közelítő megoldást lehet keresni.) Az sem segít a megoldáshoz, hogy az a=b=c speciális esetben ismerjük (13)-nak egy megoldását: x=y=z=a/2.
 

Megjegyzés. Sajnálatos, hogy a II. eset megoldhatatlansága miatt több ‐ igényes ‐ versenyző egyáltalán nem küldött dolgozatot.
*Lásd pl.: Faragó L.: Matematikai szakköri feladatgyűjtemény. 3. kiadás. Tankönyvkiadó. Budapest 1963. 27. feladat.