Feladat: F.1716 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Barbarits A. ,  Bognár B. ,  Földes T. ,  Garay G. ,  Gáspár Gy. ,  Hollósy G. ,  Kacsuk P. ,  Kiss Ipoly ,  Maróti Gy. ,  Pataki B. ,  Reviczky J. ,  Selényi Péter ,  Simon Júlia ,  Szabó Gy. ,  Szendrei Ágnes ,  Szendrei Mária ,  Szepesi L. ,  Vajnági A. 
Füzet: 1972/január, 1 - 4. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Egyenesek egyenlete, Hiperbola egyenlete, Kúpszeletek érintői, Alakzatok köré írt kör, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1970/április: F.1716

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

1. Helyezzünk ábránkra koordináta‐rendszert úgy, hogy origója az ABCD=N négyzet középpontjába essék és A koordinátái (1;-1) legyenek (az ábra α és β része).

 
 
1a. ábra
 
 
1b. ábra
 

Így B(1;1), C(-1;1), D(-1;-1), továbbá az E pont (2;0), az E-n átmenő és AB-t metsző tetszőleges e egyenes egyenlete
y=m(x-2),(1)
ahol m bármely valós szám. Minthogy azonban E rajta van N-nek AB-re merőleges szimmetriatengelyén, az x tengelyen, és így az m iránytangensű e-ből kiindulva készített ábrát az x tengelyre tükrözve a (-m)-hez tartozó ábrát kapjuk, azért elég az m0 értékeket tekinteni.
 

A kérdéses P pont (1)-ből: (1; m-m2), hiszen AB egyenlete x=1, viszont Q abszcisszája -1, mert CD egyenlete x=-1; így a hiperbola K középpontjának abszcisszája a felezés folytán 0, s mivel K is rajta van e-n, ezért K(0;-m2). A két aszimptota iránytangense N átlóiból +1 és -1, tehát egyenletük (mivel átmennek K-n):
 


(2) y=x-m2,   (2'y=-x-m2.
 

A hiperbola valós és képzetes (szimmetria) tengelye felezi az aszimptoták közti szögeket, tehát egyikük maga az y tengely, a másik párhuzamos az x tengellyel. Ebben a tengelyállásban az aszimptoták iránytangense általában ±b/a, ahol b és a a hiperbola (x/a)2-(y/b)2=1 középponti egyenletének állandói,* esetünkben tehát b/a=1, b=a. A hiperbola egyenletének felírásához éppen azt kell még megállapítanunk, hogy szimmetriatengelyei közül melyik a valós tengely, ti. az, amely a két aszimptota által létrehozott 4 síknegyed közül a P hiperbolapontot tartalmazó negyedben halad. [Maga P nem lehet két síknegyed határán, egyik aszimptotán sem, mert hiperbolának nincs pontja (a végesben) az aszimptotáján, tehát P koordinátáival nem teljesülhet (2), emiatt az m=1 értéket figyelmen kívül kell hagynunk.] Behelyettesítve P koordinátáit (2) bal és jobb oldalának különbségébe:
m(1-2)-(1-m2)=m-1,
és ez m<1 esetén negatív, P az első aszimptota alatt van. S mivel a második aszimptotának mindenesetre fölötte van ‐ a hasonló különbség (2')-ből m+1>0, azért ekkor az y tengely a hiperbolának képzetes tengelye (lásd α).
Az m>1 esetben viszont pozitív a fenti különbség, P mindkét aszimptotának fölötte van, az y tengely a valós tengely szerepét kapja (lásd β). Így a hiperbola egyenlete
m<1eseténx2a2-(y+m2)2a2=1alakú,m>1esetén-x2a2+(y+m2)2a2=1alakú,
és a értékét abból kapjuk, hogy P koordinátái kielégítik az egyenletet:
a2={L1-m2,ha m<1,-1+m2,ha m>1.
Ezek szerint az egyenlet a két esetben közösen:
x2-(y+m2)2=1-m2.(3)

2. Az N-be beírt kör egyenlete nyilvánvalóan
x2+y2=1.(4)

3. Két görbére akkor mondjuk, hogy érintik egymást, ha van közös pontjuk és abban közös az érintőjük. Esetünkben a közös pont koordinátáit a (3), (4) egyenletrendszer valós megoldásai adják. (4)-ből (3)-at kivonva, majd 0-ra redukálva
2y2+22my+m2=2(y+m2)2=0,(5)
eszerint közös pontjuk ordinátája csak
y1=-m2
lehet, és ehhez (3) és (4) bármelyikéből
x1=1-m22,x2=-x1,
ami csak akkor valós, ha m22. A hiperbolának és a körnek tehát két közös pontja van: T1(x1,y1) és T2(-x1,y1), ha 0<m<2, de m1, továbbá egyetlen közös pontjuk T(0;-1), ha m=2.
Vegyük észre, hogy y1 fele a K középpont ordinátájának, eszerint a közös pontok (ill. pont) az OK szakasz felező merőlegesén vannak.
A közös pontbeli érintők helyett a normálisokról mutatjuk meg, hogy azonosak, aminek feltétele az iránytényezők egyenlősége. Könnyű belátni a már idézett1 összefüggések alapján, hogy ha a hiperbola középpontja (u, v) és tengelyei párhuzamosak a koordinátatengelyekkel, akkor az (x1, y1) pontjában húzott érintő egyenlete a valós tengely állása szerint:
(x1-u)(x-u)a2-(y1-v)(y-v)b2=±1.
Ezt alkalmazva b2=a2, u=0 és v=2y1 esetében az érintő, majd a rá merőleges normális iránytényezője
(x1-ua2):(y1-vb2)=x1y1-v=-x1y1,ill.y1x1.
Az utóbbi viszont egyszersmind a kör normálisának, OT1-nek iránytényezője, a T1 pontban, hacsak x10, hiszen (x1, y1) közös pont. Ugyanezek állnak T2-re, x2-re. Ha viszont a közös pontban x1=0, ti. a fenti T pontban, akkor m=2>1, tehát az y tengely a valós tengely, T a hiperbola csúcsa, a kör és a hiperbola érintkezése nyilvánvaló.
 

Mindezek szerint m lehetséges értékei: |m|2, |m|1. A koordináta‐rendszertől függetlenítve, a vizsgált állítás azokra az e egyenesekre érvényes, amelyek a négyzet O középpontját tartalmazó H1EH2 szögtartományban haladnak, ahol H1, H2 az O pont tükörképe AD-re, ill. BC-re, kivéve az AC, BD átlókkal párhuzamos egyeneseket.
 

Szendrei Ágnes (Szeged, Ságvári E. Gyak. Gimn.)

Selényi Péter (Budapest, Kvassay J. Hídép. Techn.)
 

Megjegyzések. 1. A közös pontbeli érintők azonosságát igazolhatjuk azzal is, hogy a kör alsó és a hiperbola felső felét leíró
y=-1-x2,y=-m2+x2+m2-1
függvények deriváltja a fent kapott x1, x2, helyeken egyenlő. Az m=0 esetben pedig, amikor |x12|=1, és e helyeken egyik függvénynek sincs deriváltja, P és Q a hiperbola csúcsai, közvetlenül látható, hogy az állítás igaz.
2. Számos dolgozat az érintkezést avval tekintette bizonyítottnak, hogy (5) diszkriminánsa 0, csak egy gyöke van. Láttuk azonban, hogy 2 közös pont van (bizonyos m-ekre), csupán ordinátáik egyenlők. Ebből tehát nem következik az érintkezés. Említi a tankönyv is*, hogy a közös pontok száma nem lényeges a valamely helyen való érintkezés szempontjából.
Ez az algebrai meggondolás méginkább azért nem teljes értékű, mert önmagában nem lenne alkalmas pl. az y=sinx és az (x-π/2)2+y2=1 egyenletű görbék érintkezésének vizsgálatára.
*Ide és a továbbiakra vonatkozóan lásd: Hack Frigyes‐Kugler Sándorné: Függvénytáblázatok. Matematikai és fizikai összefüggések. Tankönyvkiadó. Budapest. 1968. 86‐87. old., 386. 1‐386. 7. számú összefüggések.

*Lásd Czapáry E.‐Horvay K.‐Pálmay L.: Matemetika a gimn. III. o. számára. Tankönyvkiadó. Budapest. 1968. 294.