Feladat: F.1698 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Füzet: 1971/február, 52 - 57. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Hiperbola egyenlete, Hiperbola, mint mértani hely, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1970/január: F.1698

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Jelöljük az adott egyenest f-fel, az adott pontot F-fel, az adott hegyesszöget α-val, F és f távolságát d-vel. Legyen k a F-en átmenő tetszőleges kör, messe f-et az R, S pontokban, jelöljük k középpontját P-vel és P vetülete f-en legyen Q (1. ábra).

 
 
1. ábra
 

A PQS háromszög derékszögű, és P-nél levő szöge egyenlő k és f szögével, P tehát akkor és csakis akkor tartozik a vizsgált mértani helyhez, ha ez a szög egyenlő α-val. A PQS háromszögben
PQPS=cosα,
továbbá, PS=PF, így P akkor és csakis akkor tartozik a vizsgált mértani helyhez, ha az f-től mért távolsága a F-től mért távolságának λ=cosα-szorosa. A továbbiakban az ilyen tulajdonságú pontok mértani helyét fogjuk meghatározni.
Ha F rajta van f-en, akkor azonos R és S egyikével, P tehát rajta van a F-en átmenő, f-fel (90-α) nagyságú szöget bezáró két egyenes egyikén (2. ábra).
 
 
2. ábra
 

A fentiekből következik, hogy ezeknek az egyeneseknek minden, a F-től különböző pontja a mértani helyhez tartozik, és ebben az esetben ez a két egyenes adja a vizsgált mértani helyet (metszéspontjukat kivéve). A továbbiakban feltesszük, hogy F nincs rajta f-en, azaz d>0.
Tájékozódásul megszerkesztjük a mértani helynek néhány pontját. F-en át f-re merőleges e félegyenest rajzolunk, majd ugyancsak F-en át e-vel (90-α) szöget bezáró h félegyenest. Egy, a F körül rajzolt tetszőleges k kör messe h-t H-ban, H vetülete e-n legyen E. Megrajzoljuk az f-től EH távolságra levő, f-fel párhuzamos f1, f2 egyeneseket: ezeknek k-val alkotott metszéspontjai a kívánt tulajdonságúak (3. ábra).
 
 
3. ábra
 

A kapott pontok alapján azt sejtjük, hogy a vizsgált mértani hely hiperbola, melynek F az egyik fókusza, és e a valós tengelye. Hogy ezt bizonyítani tudjuk, meghatározzuk először a sejtett hiperbolának a valós tengelyén levő pontjait és a másik fókuszát. Jelöljük ezeket A-val, A1-gyel, F1-gyel és a hiperbola centrumát O-val, legyen továbbá OA=a, OF=c (4. ábra).
 
 
4. ábra
 

Ekkor AF=c-a; A1F=c+a; A és f távolsága d+a-c; A1 és f távolsága a+c-d. Mivel A és A1 a mértani helyhez tartozik:
λ(c-a)=d+a-c,λ(c+a)=-d+a+c.
E kettő összegéből kapjuk, hogy a=λc, ezt az elsőbe helyettesítve
c=d1-λ2=dsin2α,a=dλ1-λ2=dcosαsin2α
adódik.
Sejtésünk igazolásához ezek szerint azt kell megmutatnunk, hogy ha egy tetszőleges P pont f-től mért távolsága a F-től mért távolságának a λ-szorosa, akkor |PF-PF1|=2a. Legyen PF=r; PF1=R; a PFF1 háromszög F-nél levő szöge φ, ebben a háromszögben a cosinustétel alapján
R2=r2+4c2-4crcosφ.(1)
Legyen P vetülete f-en Q, a FF1 egyenesen T, akkor FT=|rcosφ|. Ha PQ=λr. Ha P és F az f ellentétes oldalán van, akkor φ hegyesszög és
FT=d+PQ,rcosφ=d+λr,


ha pedig P és F az f azonos oldalán van, akkor
rcosφ=d-λr,
hiszen φ<90 mellett FT=d-PQ, φ>90 mellett FT=PQ-d. Legyen ε értéke az első esetben (-1), a másodikban (+1), ekkor
rcosφ=d-ελr.(2)
Ennek alapján
c2-crcosφ=c(c-d+ελr)=c(d1-λ2-d-ελr)==c(dλ21-λ2+ελr)=cλ(dλ1-λ2+εr)=a(a+εr),


amit (1)-be helyettesítve kapjuk, hogy
R2=r2+4εra+4a2=(r+2εa)2.
Ebből ε=1 mellett R=r+2a következik, ε=-1 mellett közvetlenül csak annyit mondhatunk, hogy
R=|r-2a|.
Azonban R+r>2c>2a, tehát R>2a-r, így csak R=r-2a lehet.
Ezzel beláttuk, hogy a vizsgált mértani hely pontjai rajta vannak a F, F1 fókuszú, A, A1 csúcsú hiperbolán. Fordítva, ennek a hiperbolának minden pontja a mértani helyhez tartozik, hiszen ha R=r+2εa, akkor a fenti átalakítással kapjuk, hogy (2) teljesül, amiből PQ=λr következik.
A kapott hiperbola képzetes tengelye
b=c2-a2=d1-λ2=dsinα=atgα,
az aszimptoták tehát α szöget zárnak be a valós tengellyel. Így az egyik aszimptotát megkapjuk, ha a tájékozódásban használt h egyenes f-fel való H0 metszéspontjában merőlegest emelünk h-ra, a képzetes tengely pedig az FH0 szakasz lesz.
 

Megjegyzés. A mértani hely egyes pontjait a következő eljárással is kaphatjuk. Válasszuk ki f-nek tetszés szerinti U pontját az előírt körrel való (egyik) metszéspont céljára, ekkor az U-n átmenő, f-fel α szöget bezáró két egyenes, u1, u2 lesz egy-egy megfelelő kör U-beli érintője ‐ amely az egyenes és kör metszésénél levő szög értelmezése szerint a kört a szög másik száraként képviseli. Továbbmenve a kör középpontja egyrészt az u1-re, ill. u2-re U-ban állított n1, n2 merőlegesen lesz, másrészt az FU húr m felező merőlegesén (5. ábra).
 
 
5. ábra
 
Ebből az is adódik, hogy U minden helyzetében FU felező merőlegesén két pontja van a mértani helynek, kivéve ha az FU0, FU00 egyenes 90-α szöggel hajlik f-hez (vagyis párhuzamos pl. u1-gyel), ekkor egy pont van rajta. A felező merőlegesnek ez a két helyzete párhuzamos a hiperbola egy-egy aszimptotájával, a megfelelő n0, n00 egyenes pedig maga a két aszimptota, és metszéspontjuk a hiperbola középpontja. Ekkor ugyanis
FU0=dsinαésFO=FU0sinα=dsin2α,
ami a fentiek szerint a c excentricitás. ‐ Így a hiperbola minden pontját két különböző U-ból kapjuk meg.
 

II. megoldás. Tovább használjuk az I. megoldás jelöléseit, és azt az eredményt, hogy azoknak a P pontoknak a mértani helyét kell meghatároznunk, amelyeknek az f egyenestől mért t=PQ távolsága egyenlő a F ponttól mért r=PF távolságuk λ-szorosával, ahol λ=cosα, azaz amelyekre
t=λr=rcosα.

Válasszuk meg úgy a koordináta-rendszert, hogy az x tengely pozitív iránya megegyezzék a F-ből induló, f-re merőleges e félegyenes irányával, az y tengely pedig f legyen. Ezek szerint F koordinátái: F(-d;0). Egy tetszőleges P(x,y) pontra
t=|x|,r=(x+d)2+y2,
P tehát akkor és csakis akkor tartozik a vizsgált mértani helyhez, ha koordinátáira
|x|=λ(x+d)2+y2
teljesül. Mivel mindkét oldalon pozitív szám áll, egyenletünk ekvivalens az
x2=λ2{(x+d)2+y2}(3)
egyenlettel, amelyből rendezve és tejes négyzetté kiegészítve, a d>0 feltétel mellett az
(1-λ2)2(x-λ2d1-λ2)2λ2d2-y2(1-λ2)2d2=1
egyenletet kapjuk. Ez hiperbola egyenlete, centrumának koordinátái
x0=λ2d1-λ2=dcos2αsin2α;y0=0,
valós tengelye az x tengely, és paraméterei a szokásos jelöléssel
a=λd1-λ2=dcosαsin2α,b=d1-λ2=dsinα,c=a2+b2=d1-λ2=dsin2α=d+x0,


tehát egyik fókusza a F pont. Mivel ab=tgα, eredményünkből az is leolvasható, hogy az aszimptoták a valós tengellyel α nagyságú szöget zárnak be, és könnyen látható az I. megoldásnak az az eredménye is, hogy a F pontnak az aszimptotákra eső merőleges vetülete rajta van f-en.
Ha d=0, akkor (3)-ból az
(1-λ2)x2=λ2y2,1-λ2|x|=λ|y|


egyenletet kapjuk: ez két egyenes egyenlete, melyek átmennek az origón, a tengelyre tükrözve egymásba mennek át, és iránytangensük abszolút értéke
1λ1-λ2=tgα,
tehát az x tengellyel bezárt szögük α.
 

III. megoldás. Ismét az I. megoldásbeli jelöléseket használjuk és feltesszük, hogy d>0 (a d=0 esetben a 2. ábra mutatja a megoldást). Vegyünk fel tetszőlegesen egy k kört, mely eleget tesz a feladat követelményeinek, és invertáljuk a F pont körüli tetszőleges körre, inverzét jelöljük k'-vel, f inverze pedig az f'-vel jelölt, q sugarú kör legyen (6. ábra).
 
 
6. ábra
 

Ekkor k' is α szög alatt metszi f'-t. Az ilyen tulajdonságú k' egyenesek azonban érintik az f'-vel koncentrikus, qcosα sugarú k'0 kört. Legyen k'0 inverze k0, akkor a k kör ‐ bárhogyan is vettük fel ‐ érinteni fogja k0-t. Másrészt, ha egy F-en áthaladó k kör érinti k0-t, akkor inverze érinti k'0, azaz α szög alatt metszi f'-t, és így k is α szög alatt metszi f-et. Keressük tehát azon körök középpontjainak mértani helyét, melyek F-en átmennek, és k0 érintik. Jelöljük k0 középpontját F1-gyel, sugara legyen 2a, akkor a mértani hely minden P pontjára
|PF-PF1|=2a,
a mértani hely tehát hiperbola, melynek két fókusza F és F1, valós tengelyének hossza 2a.