Feladat: F.1642 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: átlagos
Füzet: 1969/május, 204. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Algebrai átalakítások, Teljes indukció módszere, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1969/január: F.1642

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Az 1968-as szám helyére a gyökjelek alatt C-t, a kitevőben 2n-et írva és a gyökök különbségét D-vel jelölve általánosan azt mutatjuk meg n szerinti teljes indukcióval, hogy ha C is, n is nemnegatív egész szám, akkor van olyan A,B egész számpár, amelyre

(C+1-C)2n+1=D2n+1=AC+1-BC,és(1)(C+1)A2-CB2=1.(2)



n=0 esetében A=B=1, és ezekre teljesül (2). Tegyük fel, hogy egy a feltevés szerinti a kitevőhöz van olyan An,Bn egész szám, hogy
D2n+1=AnC+1-BnCés(C+1)An2-CBn2=1.
Ekkor a hatványt az 1-gyel nagyobb n-hez képezve, kellő rendezéssel
D2(n+1)+1=D2n+1D2==(AnC+1-BnC)(C+1-C)2==(AnC+1-BnC)(2C+1-2C(C+1))==[(2C+1)An+2CBn]C+1-[(2C+1)Bn+2(C+1)An]C.



Itt a szögletes zárójelekben egész számok állnak, megfelelnek az állítás első részében An+1, ill. Bn+1 szerepére; másrészt ezekkel kellő rendezés után és a feltevés második részét alkalmazva
(C+1)An+12-CBn+12==(C+1)[(2C+1)An+2CBn]2-C[(2C+1)Bn+2(C+1)An]2==[(2C+1)2-4C(C+1)][(C+1)An2-CBn2]=1,


tehát az állítás második része is teljesül. ‐ Ezzel a bizonyítást befejeztük.