Feladat: F.1629 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Ágoston P. ,  Bajmóczy E. ,  Barbarits A. ,  Chikán B. ,  Dörfner P. ,  Fazekas B. ,  Fialovszky Alice ,  Frankl P. ,  Galántai A. ,  Gegesy F. ,  Gönczi I. ,  Göndőcs F. ,  Hadik R. ,  Kálmán M. ,  Kálmánchely G. ,  Kérchy L. ,  Kóczy L. ,  Komjáth P. ,  Lázár A. ,  Maróti P. ,  Mártonfi Gy. ,  Martoni V. ,  Máté A. ,  Nagy István ,  Pál J. ,  Papp Z. ,  Petravich G. ,  Sailer K. ,  Schűgerl Márta ,  Sólyom M. ,  Somorjai G. ,  Szabó Lóránt ,  Szalai G. ,  Szamosújvári S. ,  Terjéki J. ,  Várady T. ,  Viszkei Gy. ,  Zambó Péter 
Füzet: 1969/október, 49 - 52. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Azonosságok, Egészrész, törtrész függvények, Teljes indukció módszere, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1968/november: F.1629

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. A vizsgálandó kifejezés minden előírt n esetében csak véges számú, 0-tól különböző tagot tartalmaz. Ugyanis a k+1-edik [] jelben álló kifejezés

12+n2k+1
alakban írható, és ez pozitív valódi tört minden olyan k esetén, melyre
n2k+1<12azaz ha2k>n,
tehát egész része 0. (Ha a feltétel valamely egész k-ra teljesül, akkor minden további egész értékre teljesül, hiszen a 2x függvény monoton nő:)
Jelöljük az összeget Sn-nel és tekintsük n néhány értékét.
S1=[22]+[34]=1+0=1,S2=[32]+[44]+[68]=1+1+0=2,S3=[42]+[54]+[78]=2+1+0=3,S4=[52]+[64]+[88]+[1216]=2+1+1+0=4,.....S10=[112]+[124]+[148]+[1816]+[2632]=5+3+1+1+0=10,S11=[122]+[134]+[158]+[1916]+[2732]=6+3+1+1+0=11,S12=[132]+[144]+[168]+[2016]+[2832]=6+3+2+1+0=12.  

E példákban n-et 1-gyel -1-gyel növelve Sn-nek mindig egyetlen tagja nőtt 1-gyel, a többi változatlan maradt. Megmutatjuk, hogy ez minden esetben így van, ezáltal teljes indukció útján bizonyítjuk az Sn=n összefüggést. Valóban,
[n+2k2k+1]=[n+1+2k2k+1],
ha n+2k és n+1+2k a 2k+1-nek ugyanazon két többszöröse közé esik, az alsó határt megengedve, de a fölsőt nem. Ha viszont n+1+2k eléri 2k+1 következő többszörösét, tehát valamilyen m-re
n+1+2k=(m+1)2k+1,azazn+1=(2m+1)2k,
akkor
[n+2k2k+1]=[(m+1)2k+1-12k+1]=més[n+1+2k2k+1]=[(m+1)2k+12k+1]=m+1.
Ilyen k minden egyes n-re csak egy van: ez az a kitevő, amire emelve 2-t, a hatvány még osztója n+1-nek, de a magasabb hatványok már nem. (Ha tehát n+1 páratlan, akkor k=0.)
Ezzel beláttuk, hogy
Sn+1-Sn=1,ígySn=S1+n-1=n.

Megjegyzés. Mivel az [(n+2k)/2k+1] tag azoknál az n-eknél nő 1-gyel, amelyek 2k-nak páratlan többszörösei és n=12k-nál 1 az értéke, így ez a tag az olyan, n-nél nem nagyobb számok számát adja, melyek oszthatók 2k-nal, de 2 magasabb hatványával nem. Ezt nem nehéz közvetlenül igazolni, ami a fenti megoldásnak egy másik változatát adja.
 

II. megoldás. Bebizonyítjuk alább a következő azonosságot:
[2x]=[x]+[x+12].(2)
Ezt ismételten alkalmazva, n így alakítható át:
n=[n]=[2n2]=[n2]+[n2+12]==[n+12]+[n4]+[n4+12]=[n+12]+[n+24]+[n8]+[n8+12];


és általában
n=[n+12]+[n+24]+...+[n+2l2l+1]+[n2l+1].(3)
Ezt l=0,1,2-re már láttuk és ha valamilyen l0 értékre igaz, akkor (2)-t alkalmazva az utolsó tagra
n=[n+12]+[n+24]+...+[n+2l02l0+1]+[n2l0+1]==[n+12]+[n+24]+...+[n+2l02l0+1]+[n2l0+2]+[n2l0+2+12]==[n+12]+[n+24]+...+[n+2l02l0+1]+[n+2l0+12l0+2]+[n2l0+2].
(3) tehát l=l0+1-re is fennáll. Ha l-et akkorára választjuk, hogy 2l+1>n legyen, akkor az utolsó tag értéke 0, s így az (1) összeg értékére kapjuk, hogy az n.
A felhasznált (2) azonosság bizonyítását két esetre választjuk szét. Ha
[x]x<[x]+12,akkor[x]<[x]+12x+12<[x]+1,
tehát
[x+12]=[x],és így[x]+[x+12]=2[x]2x<2[x]+1,
amiből
[2x]=2[x]=[x]+[x+12].
Ha pedig
[x]+12x<[x]+1,akkor[x]+1x+12<[x]+32[x]+2,
tehát
[x+12]=[x]+1,és így[x]+[x+12]=2[x]+12x<2[x]+2,
amiből ismét
[2x]=2[x]+1=[x]+[x+12].
 

Megjegyzések. 1. A bizonyítás (3)-at valamivel általánosabban, tetszőleges pozitív n-re adja, ha a bal oldalon n helyére [n]-ét írunk, s így az (1) összeg is tetszőleges pozitív n-re [n]-ét adja.
2. A (2) azonosságnak és a látott megoldás alapján (1)-nek konkrét tartalmát látjuk a következő probléma megválaszolásában.
Játsszék bizonyos számú versenyző ‐ pl. pingpongozó ‐ a szokásos módon kieséses versenyt, vagyis kettesével játszanak egymás ellen, minden párból a nyertes jut a második fordulóba, továbbá játék nélkül a pár nélkül maradt versenyző ‐ amennyiben ilyen van, ti. ha az indulók száma páratlan; ugyanígy alakul ki a 3., a 4., ... forduló mezőnye, végül az nyeri a bajnoki érmet, aki veretlenül marad. Tegyük még fel, hogy minden vesztes vigaszdíjként megkapja a mérkőzésén használt pingponglabdát. ‐ Kérdés: hány mérkőzés folyik le, más szóval hány labda kerül kiadásra az egyes fordulókban ?
Bármelyik forduló indulóinak számát v-vel jelölve a fordulóban [v2] mérkőzés folyik le. Ennyi a továbbjutók száma is, ha v páros ; ha pedig pártatlan, akkor 1-gyel több. Számuk v párosságától függetlenül [v2+12]=[v+12] alakban írható, eszerint a (2)-nek megfelelő
v=[v2]+[v+12]
azonosság azt fejezi ki, hogy minden versenyző vagy kiesik, vagy továbbjut. Másrészt az egész verseny folyamán 1-gyel kevesebb labdát adnak ki, mint az indulók száma, hiszen a bajnok kivételével mindenki kiesik előbb-utóbb. A kiadandó labdák számát n-nel jelölve az első forduló indulóinak, kiesőinek és továbbjutóinak száma rendre
n+1,[n+12],[n+22],
a másodikban kiesők, ill. a továbbjutók) száma
[[n+22]2]=[n+222],ill.[[n+22+1]2]=[n+222],
könnyű ugyanis belátni, hogy ha a, b, c természetes számok, akkor
[[ab]c]=[abc]és[ab]+c=[ab+c].

Általában a k-adik fordulóból továbbjutott [n+2k2k] versenyző közül labdát kap, ill. továbbjut
[[n+2k2k]2]=[n+2k2k+1],ill.[[n+2k2k+1]2]=[n+2k+12k+1],
tehát (1) tagjai az egymás utáni fordulókban kiadott labdák számát adják, összegük pedig n-et, az összes labdák számát.