Feladat: 1541. matematika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Andor Cs. ,  Balogh József ,  Berács J. ,  Bulkai Tamás ,  Dombi J. ,  Draschitz Rudolf ,  Farkas Gy. ,  Kocsis Ferenc ,  Koren András ,  Lempert László ,  Mérő L. ,  Mészáros József ,  Moson Péter ,  Nagy Zs. ,  Pintz János ,  Somos Endre ,  Takács László ,  Tátray Péter ,  Vetier András 
Füzet: 1969/április, 145 - 148. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Síkgeometriai számítások trigonometria nélkül négyszögekben, Síkgeometriai számítások trigonometriával, Párhuzamos szelők tétele és megfordítása, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1967/május: 1541. matematika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Megmutatjuk, hogy minden ABCD=N konvex négyszöghöz van kívánt tulajdonságú e egyenes. Legyen N tükörképe az M pontra az A'B'C'D'=N' négyszög. Ha AM=MC, akkor az AC átló egyenese megfelel e-nek; mindkét szemközti oldalpárral való metszéspontja A és C, így a feladat állítása is nyilvánvalóan teljesül.
Ha még BM=MD is teljesül, akkor N paralelogramma, minden, az M-en átmenő egyenes megfelel e-nek és világos, hogy mindre teljesül a feladat állítása. Ha BMMD, akkor B' és D' közül egyik N belsejében van, a másik rajta kívül, ezért N' határának AB'C és CD'A része közül egyik a végpontjaitól eltekintve N belsejében van, a másik rajta kívül, így AC-n kívül nincs más, e-nek megfelelő egyenes.
Vizsgáljuk a továbbiakban azt az esetet, ha M egyik átlót sem felezi. Válasszuk a betűzést úgy, hogy AM>CM és BM>DM teljesüljön. Ekkor C', D', s így az egész köztük levő szakasz N-ben van, az A'B' szakasz N-en kívül van. Az A'D' szakasz metszi a BC szakaszt egy P pontban, mert az A'B'D' háromszög tartalmazza C-t, B viszont a B'D' oldal meghosszabbításán van, A'B' pedig, mint láttuk, N-en kívül (1. ábra).

 

 

1. ábra
 

P tükörképe, Q, rajta van N'-n, mert P az N-en van, és mivel P az N'-n is rajta van, az a pont, aminek ő a tükörképe, vagyis Q, rajta van N-en is. A PQ egyenes tehát alkalmas e-nek, és ez az egyetlen ilyen, mivel P-n és Q-n kívül nincs N és N' kerületének közös pontja.
Azt kell tehát bizonyítanunk, hogy ha PQ metszi az AB, CD oldalak egyikét, akkor metszi a másikat is, és a metszéspontok egymás tükörképei M-re.
e csak akkor nem metszi pl. CD-t, ha párhuzamos vele. Megmutatjuk, hogy ez csak úgy lehetséges, ha e az AB-t sem metszi, azaz ha ezzel is párhuzamos. Tegyük fel, hogy CDPQ, és alkalmazzuk a párhuzamos szelők tételét a CAD és CBD szögekre (1. ábra):
CAMA=CDMQ=DCMP=DBMB,
a szélső arányokból 1-et‐1-et levonva
CAMA-1=CA-MAMA=CMMA=DMMB,
ezek a szakaszok az egymást M-ben metsző AC, BD egyeneseken feküsznek, így valóban CDAB, tehát PQAB, amint állítottuk.
Itt nem használtuk fel az átlók részeinek nagyságviszonyára vonatkozó fentebbi feltevéseket, ezért bizonyításunk az ABPQ és MP=MQ feltevésből kiindulva is érvényes. Ezzel a feladat állításának első részét bebizonyítottuk.
Azt is kaptuk, hogy ha a mondott PQ egyenes nem metszi az AB, CD egyenesek egyikét, akkor N trapéz (és a tett korlátozás folytán ABCD). Fordítva, ha ABCD és ABCD, akkor PQAB. Ugyanis az ABA'B' és C'D'CD paralelogrammák hasonló helyzetűek az M középpontra vonatkozóan, így BA'CD' trapéz, és az átlóinak P, valamint szárainak M metszéspontját összekötő e egyenes felezi a BA', CD' alapokat, tehát az előbbi paralelogrammáknak középvonala.
Eszerint ha N nem trapéz, akkor AB és CD metszik egymást egy T pontban, másrészt PQ metszi AB-t, CD-t egy R, ill. S pontban, és azt kell megmutatnunk, hogy MR=MS
 

 

2. ábra
 

Felhasználjuk a következő, alább bebizonyítandó segédtételt: Ha a sík egymást O-ban metsző f és g egyenesét a H-n átmenő h0, h1, h2 egyenesek rendre az F0, F1, F2, ill. G0, G1, G2 pontban metszik (3. ábra), más kifejezéssel: ha a g egyenes O, G0, G1, G2 pontnégyesét a H pontból az f egyenes O, F0, F1, F2 pontnégyesébe vetítjük át, akkor
OG1G1G0:OG2G2G0=OF1F1F0:OF2F2F0.(1)
 

 

Ezt kétszer alkalmazzuk; O, G0, G1, G2 szerepére mindkétszer a CD egyenesnek rendre S, D, C, T pontját választjuk; f-ként mindkétszer e-t vesszük, de H szerepére először A-t, másodszor B-t választjuk; így F0, F1, F2 helyére először Q, M, R lép, másodszor M, P, R, tehát
SCCD:STTD=SMMQ:SRRQ=SPPM:SRRM.
Az utóbbi két arány egyenlőségéből, PM=MQ felhasználásával, majd a szakaszok hosszát csupa M-ből induló szakasszal kifejezve, beszorozva, egyszerűsítve
SMRQ=SPRM,MS(MR+MQ)=(MS+MP)MR,MS=MR,qu.e.d.



Visszatérve a segédtétel bizonyítására, szorozzuk meg (1) első tagjának számlálóját is, nevezőjét is HG*-gal, ahol G* a H pont vetülete g-n, majd a szorzatokat ‐ mint a HOG1, ill. HG1G0 háromszög területe mértékszámának 2-szeresét ‐ fejezzük ki e háromszögek H-ból induló oldalaival és a köztük levő szöggel:
OG1G1G0=OG1HG*G1G0HG*=2HOG12HG1G0==HOHG1sinOHG1HG1HG0sinG1HG0=HOsinOHG1HG0sinG1HG0.


Ebből (1) második tagjának hasonló alakítását az 1-es index 2-esre cserélésével kapjuk, a 3. és 4. tagéit pedig az első kettőből a G betűknek F-re cserélésével, ami által kellő egyszerűsítések után (1) a nyilvánvalóan igaz
sinOHG1sinG1HG0:sinOHG2sinG2HG0=sinOHF1sinF1HF0:sinOHF2sinF2HF0
egyenlőségbe megy át.
 

 Takács László (Sopron, Széchenyi I. Gimn.) és
 Mészáros József (Makó, József A. Gimn.)
 dolgozatainak felhasználásával és kiegészítésekkel
 

II. megoldás (vázlat). Az állítás második részét koordináta-geometriai úton bizonyítjuk, támaszkodva az I. megoldás azon részeire, amelyek szerint az e=PQ egyenes általában egyértelműen létezik.
y tengelynek a PQ egyenest, origónak az M pontot választjuk, legyen továbbá P ordinátája -p, így Qp, az ezeken átmenő oldalegyenesek, valamint az átlók egyenesének egyenlete:
BC:y=bx-p,AD:y=ax+p,BD:y=nx,(na,b)AC:y=mx.(ma,b)
Így azt kell megmutatnunk, hogy az y tengely és az AB, ill. CD egyenes metszéspontja közti szakaszt M felezi, a két ordináta egymásnak (-1)-szerese.
AD és AC egyenletéből A abszcisszája
xA=pm-a,
többi csúcsokét ebből az alábbi helyettesítésekkel kapjuk:
Cesetében   p   m   a   helyéreC   esetében   -p   m   b   lépB   esetében   -p   n   b   lépD   esetében   p   n   a   lép.

Azt is mondhatjuk, hogy D abszcisszáját B-éből úgy kapjuk, hogy p és b helyére rendre -p-t, a-t írunk. Az ordináta mindig az abszcissza m-szerese, ill. n-szerese.
Általában az L1(u1,v1), L2(u2,v2) pontokkal meghatározott egyenes és az y tengely metszéspontjának ordinátája az
y=v1+v2-v1u2-u1(x-u1),x=0
egyenletrendszerből:
v1+v2-v1u2-u1(-u1)=u2v1-u1v2u2-u1.
Legyen itt L1=A, L2=B, így az AB oldalegyenes és a PQ egyenes R metszéspontjának ordinátája, a fentiek felhasználásával:
u2mu1-u1nu2u2-u1=(m-n)u1u2u2-u1=m-n1u1-1u2==m-nm-ap+n-bp=(m-n)p(m+n)-(a+b).
Ebből könnyen megkapjuk a CD egyenes y tengelyen levő S pontjának ordinátáját, A helyére C-t és B helyére D-t írva, ugyanis ‐ mint láttuk ‐ eközben p helyére mindkét helyettesítés miatt -p lép, a másik helyettesítés viszont ‐ ti. a helyére b, ill. b helyére a ‐ egymástól független. Így S ordinátája
(m-n)(-p)(m+n)-(b+a),
és ez az előrebocsátott megjegyzés szerint az állítást igazolja.
Itt nem volt célunk annak elemzése, hogy a metszéspontok milyen a, b, m, n értékrendszerek esetén léteznek. Azt mindenesetre látjuk, hogy S létezésének feltételei ugyanazok, mint R létezésének feltételei. Ezzel teljesítettük kitűzött célunkat.