Feladat: 1533. matematika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Bajmóczy K. ,  Balogh J. ,  Bán Ilona ,  Berács J. ,  Dombi J. ,  Mérő L. ,  Moson Péter ,  Nagy Zs. ,  Perény G. ,  Radó P. ,  Sásdy B. ,  Somos E. ,  Tátray Péter ,  Tóth T. 
Füzet: 1968/október, 52 - 55. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Háromszögek hasonlósága, Kör (és részhalmaza), mint mértani hely, Síkgeometriai számítások trigonometria nélkül háromszögekben, Parabola, mint mértani hely, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1967/április: 1533. matematika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. Az AM, MB szakaszokat először egyirányúaknak tekintjük. Az állandó AMMB érték mértani középarányosuknak c-nek négyzete, AMMB=c2. Feltesszük, hogy c>0 (ugyanis c=0 esetén AM=0, az A pont állandóan M-ben van, így B az M-nek tükörképe F-re vonatkozóan, s ebből tüstént adódik, hogy B mértani helye az adott k kör 2-szeresre nagyított képe az M hasonlósági középpontból). Eszerint M mindig elválasztja A-t F-től és B-től.
Nyilvánvaló, hogy e bármely helyzetében F az e-nek k-val való, M-től különböző metszéspontja. Minden helyzetben M, F, c2 és az AM<MB feltétel egyértelműen meghatározza A és B helyzetét. A derékszögű háromszög magasságáról ismert mértani középarányos tételre gondolva egy megfelelő A, B pontpárt úgy kapunk, hogy az e-re M-ben emelt merőlegesre fölmérjük az MN=c szakaszt, kört írunk F körül FN sugárral, ennek az FM félegyenesen levő metszéspontja A, e-vel való másik metszéspontja B (1. ábra).

 

 

1. ábra
 

Így ugyanis Thalész tétele szerint ABN derékszögű háromszög, és a derékszög csúcsa N. Az alábbi számítás pedig azt mutatja, hogy ez az egyetlen megoldás.
Legyen ugyanis FM=f és AM=x(>0), ekkor MB=MF+FB=MF+AF=AM+2MF=x+2f, az x(x+2f)=c2 követelményből x2+2fx-c2=0, ennek gyökei valósak és ellentétes előjelűek, hiszen szorzatuk negatív, és a negatív gyök nem használható. Az adódó x=f2+c2-f kifejezésből is kiolvasható A fenti szerkesztése.
e-nek csak az az e* helyzete kivételes, amely érinti k-t, ekkor ugyanis F* azonos M-mel és a mondott eljárás szerint kapott A*, B* pontpárra az A*M=MB*=c egyenlőség teljesül, és ezt a feladat kizárta.
Az e néhány helyzetében így szerkesztett A, B pontpárok egy k0 körön látszanak sorakozni, melynek középpontja M-nek k-beli átellenes pontja, F0. (Az N pontok mindig az M körüli c sugarú k' körön adódnak.) Bebizonyítjuk, hogy e minden megengedett helyzetében F0A=F0B, állandó.
e-ként az MF0=e0 egyenest véve legyenek a fenti eljárás során kapott pontok N0, A0, B0, így
F0A02=F0B02=F0N02=F0M2+MN02=d2+c2,(1)
ahol d a k átmérője. e minden más, megengedett helyzetében F az F0 merőleges vetülete e-n (Thalész), és FA=FB folytán F0A=F0B. Továbbá
F0B2=F0F2+FB2=F0F2+(MB-MF)2=(F0F2+MF2)+MB(MB-2MF),
és itt az első zárójelben F0M2=d2 áll, a második zárójel pedig
(MB-MF)-MF=FB-MF=AF-MF=AM,
tehát, felhasználva (1)-et:
F0B2=d2+MBAM=d2+c2=F0A02,
ami állításunkat igazolja, A és B a mondott k0 kör pontjai. Ugyanez A*-ra és B*-ra is áll, és e* e0 miatt mindegyikük játszhatja a fenti N0 szerepét.
Pontosabban ezt találtuk: mivel M elválasztja A-t F-től, vagyis k-tól, azért e* is elválasztja A-t k-tól, A a k0-nak félkörnél kisebb A*B*=ia ívén van, B pedig a félkörnél nagyobb A*B*=ib ívén.
Bebizonyítjuk, hogy megfordítva, ha e-nek egy tetszés szerinti (de e*-tól különböző) e' helyzete ia-t A'-ben, ib-t B'-ben metszi, akkor teljesül A'MMB'=c2, és az A'B' szakasz F' felezőpontja rajta van k-n. Valóban, e' és e* a k0-nak M-en átmenő és egymástól különböző szelői, ezért A'MMB'=A*MMB*=c2. Továbbá F0F'A'=F0F'M derékszög, tehát F' rajta van az MF0 átmérőjű Thalész körön, vagyis k-n.
Ezek szerint az A-t és B-t szétválasztó M pont esetére A és B mértani helye a fent leírt k0 körnek ia ill. ib íve, az ívek A*, B* végpontjai nem tartoznak hozzá a mértani helyhez.
 

II. MA-t és MB-t egyirányúaknak véve a pontok sorrendje M, A, F, B. Legyen ismét MA=x, és MF=f=(MA+MB)/2, így MB=2f-x és 0<x<f, továbbá MAMB=c2. A követelmény:
c2-x(2f-x)=x2-2fx+c2=0,
innen x=f-f2-c2 (2. ábra).
 

 

2. ábra
 

Eszerint az F-ből az M körüli c sugarú k' körhöz húzott FQ érintőszakasszal mint sugárral rajzolt kör metszi ki e-ből F és M között A-t és F-en túl B-t.
e-nek több helyzete alapján az A és B pontokból ismét egy k1 körnek két íve rajzolódik ki, középpontja a fenti F0, átmérője az MF0=e0 helyzetben adódó A0B0 szakasz. e-t az MF0=e0 helyzettől egyre jobban elfordítva MF=f csökken, és ha F-ként k és k' metszéspontját választjuk, vagyis ha f=c, akkor A is, B is Q0 ban adódik, amit a követelmény kizárt. További elfordítás esetén (az e0-ra merőleges helyzetig) nincs A, B pontpár, mert MF<c.
Valóban, e0 esetén f=MF0=d és F0A02=F0B02=F0Q02=d2-c2, általában pedig F0Fe és FA=FB miatt F0A=F0B, így
F0A2=F0F2+FA2=F0F2+FQ2=(F0F2+FM2)-MQ2=d2-c2=F0A02.
Pontosabban: A a k1 kör kisebb Q0Q00 ívének belső pontja ‐ ahol Q00 a Q0 tükörképe e0-ra ‐, B pedig a nagyobb Q0Q00 ív belső pontja (MQ0 érinti k1-et).
Az I. eset befejezéséhez hasonlóan belátható, hogy a mondott ívek minden belső pontja kiadódik A-ként, ill. B-ként, tehát A és B mértani helye a mondott két ív, a végpontok nélkül.
Ha cd, azaz k' magába zárja az adott k kört, akkor egyetlen A, B pontpár sem jön létre.
 Tátray Péter (Budapest, Berzsenyi D. Gimnázium)
 Moson Péter (Budapest, Fazekas M. Gyak. Gimnázium)
 

Megjegyzés. Az érdeklődőknek ajánljuk, keressék meg a kapcsolatot ezen feladat és az 1056. gyakorlat1 között.

1K. M. L. 34 (1967) 70. o.