Feladat: 1515. matematika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Balogh J. ,  Bán Ilona ,  Barbarits A. ,  Bodor I. ,  Borzsák P. ,  Csetényi A. ,  Csörgei J. ,  Dombi J. ,  Dőry A. ,  Draschitz R. ,  Farkas I. ,  Fiala Tibor ,  Fuggerth E. ,  Gegesy F. ,  Gyarmati Erzsébet ,  Hegedűs A. ,  Hunyadvári L. ,  Jobbágy T. ,  Káplár L. ,  Lempert L. ,  Martoni V. ,  Moson P. ,  Nagy László ,  Németh T. ,  Orbán G. ,  Péli Katalin ,  Perémy G. ,  Printz J. ,  Rácz Éva ,  Sarkadi M. ,  Somogyi Á. ,  Somorjai G. ,  Szabados Katalin ,  Szabó Klára ,  Sztrapkovics L. ,  Takács L. ,  Turi A. ,  Törő Judit ,  Váli L. ,  Varga Gabriella ,  Varsányi Anikó ,  Vass Erzsébet 
Füzet: 1968/február, 53 - 56. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Másodfokú (és arra visszavezethető) egyenletrendszerek, Paraméteres egyenletrendszerek, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1967/február: 1515. matematika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. Az u, v ismeretlen-párra nézve az egyenletrendszer elsőfokú, először ezeket fejezzük ki a p, q paraméter-párral. Feltesszük, hogy

p0,q0,p-q0ésp+q0,(3)
azaz |p||q|, különben (2)-nek nincs értelme.
Osszuk (1)-et p+q-val, szorozzuk (2)-t p-vel, adjuk össze a kapott egyenleteket, majd képezzük a bal és jobb oldal különbségét:
v(qp+q+pp-q)=2(p-q)+p2+q2q,v(p2+2pq-q2)p2-q2=p2+2pq-q2q,(4)(vp2-q2-1q)(p2-2pq-q2)=0.(5)


Ez az egyenlet ‐ pl. az (1)-gyel összekapcsolva ‐ az eredetivel ekvivalens egyenletrendszert alkot.
Ha mármost
p2+2pq-q20,(6)
akkor (5)-ből
v=p2-q2q,(7)
folytatólag (1)-ből
u=p2-q2p(8)
és (8), (7) a rendszer egyetlen megoldása.
Ha viszont a paraméterekre teljesül
p2+2pq-q2=0,(9)
akkor (2) következménye az (1)-nek, hiszen (4) mindkét oldala 0, ezért minden az (1)-et kielégítő u, v értékpárra (2) is teljesül, végtelen sok megoldás van. Tetszés szerinti v-t választva a megoldás:
u=1p[2(p2-q2)-qv],v.(10)
(9) akkor teljesül, ha a paraméterek aránya
q/p=1+2,vagy haq/p=1-2,(11)
ilyen esetben (3) is teljesül.
 

II. p-t és q-t tekintve ismeretleneknek, ismét föltesszük (3)-at, vagyis kizárunk minden olyan u, v paraméter-párt, amely a (3)-at nem teljesítő p, q értékpárra vezet. Az (1), (5) rendszer a (3) feltétel mellett a p, q ismeretlenekre is ekvivalens az (1), (2) rendszerrel. (5) teljesül, ha (7) és (9) közül legalább az egyik teljesül. (7)-ből és (1)-ből kaptuk (8)-at, ezek szerint
p2-q2=vq=up,ezértq=uvp,
ezt beírva (8)-ba, majd onnét p kifejezését ide visszahelyettesítve
u=p-q2p=p(1-u2v2)=pv2-u2v2,p=uv2v2-u2,q=u2vv2-u2.(12)


Ez megoldása a rendszernek, hacsak teljesül rá (3), azaz ha u0, v0 és |u||v|.
(9) teljesülése meghatározza az ismeretlenek (11) arányát, onnét q-t (1)-be helyettesítve, majd az adódó másodfokú egyenlet p=0 gyökét mindjárt figyelmen kívül hagyva:
up+v(1±2)p=-4p2(1±2),p=u+(1±2)v-4(1±2)=14[(12)u-v],(13)


végül (11) alapján
q=14[-u-(1±2)v].(14)
Ez megoldása a rendszernek, ha teljesül rá (3). A kizárt p=0, q=0, p-q=0, p+q=0 esetek mindegyike erre vezet: vu(12). (Ez azt jelenti, hogy u=v=0 is ki van zárva.)
 

III. Összefoglalva, adott p, q értékpár esetén egyértelműen
u=p2-q2p,v=p2-q2q,hapq(p2-q2)0ésq(1±2)p.
Ha pedig q=(1±2)p és pq(p2-q2)0, akkor tetszés szerinti
u=1p[2(p2-q2)-qv],v
kielégíti a rendszert, végtelen sok megoldás van.
Másrészt, adott u, v értékpár esetén egyértelműen
p=uv2v2-u2,q=u2vv2-u2,hauv(u2-v2)0,
továbbá
p=14[(12)u-v],q=14[-u-(1±2)v]
ha vu(12). Vagyis általában 3 megoldás van; ha azonban v/u értéke ±1, vagy 12, akkor 2 megoldás van, föltéve, hogy uv0. Ha u, v egyike, pl. u=0, akkor
p=-v4,q=-1±24v
alakban ugyancsak 2 megoldást kapunk. u=v=0 esetén nincs megoldása a rendszernek.
Fiala Tibor (Budapest, II. Rákóczi F. g. II. o. t.)
Szabados Katalin (Budapest, Berzsenyi D. g. III. o. t.)
 

Megjegyzés. A p, q ismeretlen-párra az alábbiak szerint is megoldhatjuk a rendszert. (2)-ből, (1) figyelembevételével
(p+q)v-(p-q)up2-q2=2(p+q)v-2(p-q)upu+qv=p2+q2pq,
beszorozva, 0-ra redukálva, alkalmas kiemelésekkel, végül gyöktényezőkre bontással (felhasználva (11)-et)
2pq(qv-pu)+(p2-q2)(qv-pu)=0,(p2+2pq-q2)(qv-pu)=0,[q-(1+2)p][q-(1-2)p](qv-pu)=0.(15)



Az egymás utáni tényezőket 0-val egyenlővé téve q-t kifejezhetjük p-vel, így p-t kiszámíthatjuk (1)-ből.
q=(1±2)p esetén, a p=0 gyököt mindjárt figyelmen kívül hagyva
p=u+(1±2)v-4(1±2)=14[(12)u-v],
q=pu/v esetén pedig hasonlóan (12)-t kapjuk.
(15) harmadik tényezőjében (3) miatt nem lehet u/v=±1, ha pedig u/v=1±2, akkor a harmadik tényező azonos az első kettő valamelyikével, innen nem kapunk újabb megoldást.