Feladat: 1507. matematika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Bajmóczy E. ,  Battha L. ,  Berács J. ,  Berkes Z. ,  Bulkai T. ,  Csörgei J. ,  Csörgő Piroska ,  Draschitz R. ,  Döme Éva ,  Fiala T. ,  Gegesy F. ,  Hunyadvári L. ,  Juhász Ágnes ,  Kas Péter ,  Kocsis F. ,  Koren A. ,  Külvári I. ,  Lublóy L. ,  Mérő L. ,  Moson P. ,  Munk S. ,  Orbán G. ,  Pap Márta ,  Perémy G. ,  Pintz J. ,  Rácz Éva ,  Sergyán Stefánia ,  Somos E. ,  Sugár L. ,  Szenes Katalin ,  Szűcs A. ,  Takács L. ,  Tóth Tibor ,  Varsányi Anikó ,  Vass Erzsébet ,  Végvári L. ,  Vetier A. 
Füzet: 1967/november, 126 - 128. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Egyenlőtlenségek, Függvényvizsgálat, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1967/január: 1507. matematika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

(2) bal és jobb oldala különbségének, valamint a (3) és (4) két oldalán álló különbségeknek közös alakja

f(u)-f(v)=pu+qru+s-pv+qrv+s=(rq-ps)(v-u)(ru+s)(rv+s)=(rq-ps)(v-u)r2(u+sr)(v+sr)(5)
(ugyanis I.-nek és II.-nek csak r0 esetén van értelme).
(I) nevezője
rx+s=r(x+sr),
zárójelbeli tényezője az I.-ben és II. -ben szereplő -s/r helyen eltűnik, előtte negatív, utána pozitív. S mivel i=1,2 értéke mellett
az I. esetbenxi-ε<xi<-s/r,a II. esetben-s/r<xi<xi+ε,
azért (5) nevezőjében a két zárójelbeli tényező mindegyik u, v számpárunk esetében egyenlő előjelű, tehát szorzatuk mindig pozitív. Ugyanez áll (5) számlálójára is ‐ ennélfogva (5) mindig pozitív ‐, ugyanis a feltevés folytán rq-ps>0, továbbá mindig v-u>0, hiszen (2) esetében u=x1, v=x2, és mindig áll x2-x1>0, (3) és (4) esetében pedig mindig v-u=ε. ‐ Ezzel (2)-t máris bebizonyítottuk.
(3) és (4) bizonyításához ‐ mivel két oldaluk (5) szerinti átalakításában a számláló közös és pozitív ‐ csak a nevezők változó része közti
(x1-ε+sr)(x1+sr)>(x2-ε+sr)(x2+sr),(3a)(x1+sr)(x1+ε+sr)<(x2+sr)(x2+ε+sr)(4a)
egyenlőtlenséget kell belátnunk. Ezek abból adódnak, hogy a tényezők abszolút értéke rendre a számvonal x1-ε, x1, x2-ε, x2, ill. x1, x1+ε, x2, x2+ε abszcisszájú pontja és minden esetben a -s/r pont közti távolság, és a feltevések folytán az I. esetben a (3a) bal oldalán, a II. esetben pedig a (4a) jobb oldalán álló 2‐2 távolság rendre nagyobb, mint a másik oldalon álló megfelelő távolság (1. ábra). ‐ Ezzel a bizonyítást befejeztük.
 
 
1. ábra
 

Kas Péter (Budapest, Szinyei Merse P. g. IV. o. t.)
Pap Márta (Budapest, Kölcsey F. g. III. o. t.)
 

Megjegyzés. Szemléljük a bebizonyított állításokat a p=s=0, q=r=1 eset példáján, a jól ismert f(x)=1/x függvényen. Ekkor (2) szerint (1) az x<0 és x>0 értelmezési tartomány mindkét összefüggő részében külön-külön csökkenő.
 
 
2. ábra
 

(3) és (4) e részek két-két egyenlő, ti. ε hosszúságú intervallumában bekövetkezett csökkenéseket hasonlítják össze, mindig a nagyobb függvényértékekből a kisebbet vonva ki. Az I. esetben x2, a II.-ban x1 van közelebb az x=0 szakadási helyhez, és (3) és (4) azt fejezi ki, hogy a mondott csökkenés a szakadási helyhez közelebb eső ε-intervallumban nagyobb.
(3)-at és (4)-et ε-nal osztva az egyenlőtlenségek iránya változatlan marad, és azt kapjuk, hogy a görbe egyenlő vetületű húrjainak meredeksége csökken, míg a szakadási helyhez balról közeledünk, és nő, miután e helyet átléptük.