A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. A követelménynek sokféleképpen eleget tehetünk. Bármely szám írható másodrendű determináns alakban: | | determináns ‐ ahol tetszés szerinti szám ‐ megfelel a követelménynek. ‐ Alább egy más úton adunk megfelelő determinánst. Legyen az , , , elemekkel felírt determinánsra azaz a két determináns szorzatát sor‐sor kompozícióval végezve | | (2) | Az utolsó két determináns nyilvánvalóan egyenlő, ha elemeik rendre megegyeznek, ennélfogva , , , megfelel, ha
Vonjuk ki (3) -szereséből (4) -szeresét, majd (3) -szereséból (4) -szorosát:
és hasonlóan az (5), (6) egyenletrendszerből Így az idézett gyakorlat (8) és (6) egyenlőségeiben látott kiemelési, ill. felcserélési átalakításokkal valóban teljesül a feltétel
Az utolsó lépésben a mellékátlóban álló elemek helyére a negatívjukat írtuk, így szorzatuk értéke nem változott meg. (2)-ből ugyanezen az úton tetszés szerinti számú megfelelő determinánst kaphatunk, az utolsó átalakítás helyére más megfelelőt írva, ugyanis pl. | |
II. Írjunk helyére egy határozott értéket. Szorozzuk (1) egyenleteit előbb rendre -vel és -vel, majd -vel és -val. Így összeadva őket
hacsak a közös nevező nem , különben bármely esetén vagy végtelen sok , , számhármas elégíti ki (1)-et, vagy egy számhármas sem. A két számláló és a nevező felírható másodrendű determinánsként, így a keresett arány nem lehet más, mint | | (7) |
A (7)-beli első két determináns körül legfeljebb egy lehet . Ha ugyanis mind a kettő , akkor a harmadik is, mert esetén , és így . Ekkor (1) második egyenlete az elsőből megkapható -val való szorzással. A kérdés további diszkussziója itt nem feladatunk.
Dombi József (Szeged, Ságvári E. gyak. g. III. o. t.)
|