|
Feladat: |
1252. matematika feladat |
Korcsoport: 16-17 |
Nehézségi fok: nehéz |
Megoldó(k): |
Antal Magdolna , Csirik J. , Földes Antónia , Hirka A. , Laufer Judit , Makai Endre , Nárai Gy. , Sófalvi M. , Somos P. , Székely G. , Szepesvári Gy. , Szidarovszky F. , Tamás E. , Veres F. |
Füzet: |
1965/január,
7 - 8. oldal |
PDF | MathML |
Témakör(ök): |
Háromszögek hasonlósága, Beírt háromszög, Pont körüli forgatás, Húrnégyszögek, Feladat |
Hivatkozás(ok): | Feladatok: 1963/május: 1252. matematika feladat |
|
A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Az 1. ábra háromszögének szögei rendre a feladat adatainak megfelelő , , -os szögek, , , a háromszög magasságvonalai, , , pedig az talpponti háromszög magasságai, a szóban forgó második talpponti háromszög. Az ábráról úgy látszik, hogy az egymásnak megfelelő és , a és , továbbá a és oldalak szöge lehet -os, de az háromszög -hoz képest csak tompaszöggel, s így -kal lehet elforgatva az óramutató járásával megegyező irányban. Bebizonyítjuk, hogy az utóbbi kapcsolat valóban fenn is áll. Ehhez kiszámítjuk az első és a második talpponti háromszög szögeit, továbbá azt, hogy ezek egyes oldalai mekkora szöggel vannak elfordulva az ábra egyes más oldal‐egyeneseihez képest.
Az idézett feladatban közölt összefüggések felhasználásával az háromszög egymás utáni csúcsainál levő szögek nagysága rendre: | | ugyanis az háromszög tompaszögű. Ezek szerint hegyesszögű háromszög, ennélfogva az háromszög egymás utáni csúcsainál levő szög rendre:
Eszerint a hasonlóságban az , , csúcs rendre -nak, -nak, ill. -nak felel meg, és a fent felsorolt oldalegyenes‐párok egymás megfelelői. A háromszög oldalai és talpponti háromszögének egyes oldalai közti szögeket az eredeti háromszög szögeivel kifejezve a 3. ábrán egy tetszés szerinti tompaszögű háromszög esetében mutatjuk be, a 2. ábrán pedig egy hegyesszögű háromszög esetében. A beírt kifejezések bebizonyíthatók abból, hogy egy oldal két végpontjából húzott magasságok talppontjai az oldal, mint átmérő fölé írt Thalész‐körön vannak, és így pl. a 3. ábra , , , pontjai ebben a sorrendben, egy konvex húrnégyszög csúcsai. Az -t irányba forgatva az elforgatás szöge az óramutató járásával egyirányú és az váltószöge, tehát azzal egyenlő. -t pedig váltószögével elforgatva jutunk irányú egyeneshez. A két elforgatás összege , és ezt akartuk belátni. Hasonlóan a , azaz irányból -be, vagyis -be, ebből pedig -n át -be vivő forgás nagysága . E két forgásszög megegyezéséből, valamint az és háromszögek látott hasonlóságából már következik, hogy a két háromszög megegyező körüljárású, így a harmadik megfelelő oldalpár is, tehát a két háromszög a maga egészében is, -os forgással vihető át egymásba. Ezzel meglátásunk helyességét igazoltuk. Eszerint a kérdéses állítás nem igaz, de helyessé válik, ha helyett -ot írunk. Makai Endre (Budapest, Eötvös J. Gimn.)
Megjegyzések. 1. Elegendő egy megfelelő oldalpár elfordulási szögét meghatározni, ha előzetesen megállapítjuk, hogy a kérdéses háromszögek , ill. sorrendben való körüljárása megegyező irányú. Nem nehéz, de nem egészen rövid meggondolással belátható, hogy bejárva egy tompaszögű háromszög csúcsait valamilyen sorrendben, másrészt talpponti háromszögének rendre megfelelő csúcsait, ellentétes irányú körüljárásokat kapunk (3. ábra), másrészt hogy hegyesszögű háromszög és talpponti háromszöge azonos körüljárásúak (2. ábra). 2. A kérdés általában való vizsgálata esetén célszerű minden fellépő irányt azzal a szöggel meghatározni, amekkora forgás átvisz egy tetszés szerint választott kiindulási irányból az ugyancsak megválasztott forgási irány mentén az illető irányba. Elegendő tehát egy ún. polárkoordinátarendszerből az alapirányt megválasztani. A pozitív (az óramutató járásával ellentétes) forgás irányában mért forgásszögeket célszerű használni, ha pozitív körüljárású háromszögből indulunk ki. Így esetünkben -os, vagyis abszolút értékben nagyobb forgási szög adódott volna.
3. Néhány dolgozat derékszögű koordinátarendszert választott alapul, és hosszabb számítás alapján adott helyes választ a kérdésre. A polárkoordinátarendszerben a sík egy pontjának helyzetét úgy határozzuk meg, hogy megadjuk egy előre megválasztott ponttól ‐ az ún. pólustól ‐ való távolságát, ‐ az ún. rádiusz vektorát ‐, továbbá, annak a pozitív forgásnak a szögét (), amely egy előre megválasztott, az -ból kiinduló félegyenesből ‐ az ún. polártengelyből, alapirányból az félegyenesbe átvisz. |
|