Feladat: 1252. matematika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Antal Magdolna ,  Csirik J. ,  Földes Antónia ,  Hirka A. ,  Laufer Judit ,  Makai Endre ,  Nárai Gy. ,  Sófalvi M. ,  Somos P. ,  Székely G. ,  Szepesvári Gy. ,  Szidarovszky F. ,  Tamás E. ,  Veres F. 
Füzet: 1965/január, 7 - 8. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Háromszögek hasonlósága, Beírt háromszög, Pont körüli forgatás, Húrnégyszögek, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1963/május: 1252. matematika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Az 1. ábra A0B0C0 háromszögének szögei rendre a feladat adatainak megfelelő a0=12, β0=36, γ0=132-os szögek, A0A1, B0B1, C0C1 a háromszög magasságvonalai, A1A2, B1B2, C1C2 pedig az A1B1C1 talpponti háromszög magasságai, A2B2C2 a szóban forgó második talpponti háromszög. Az ábráról úgy látszik, hogy az egymásnak megfelelő A0B0 és B2C2, a B0C0 és A2B2, továbbá a C0A0 és A2C2 oldalak szöge lehet 60-os, de az A2B2C2 háromszög A0B0C0-hoz képest csak tompaszöggel, s így 120-kal lehet elforgatva az óramutató járásával megegyező irányban.

 

Bebizonyítjuk, hogy az utóbbi kapcsolat valóban fenn is áll. Ehhez kiszámítjuk az első és a második talpponti háromszög szögeit, továbbá azt, hogy ezek egyes oldalai mekkora szöggel vannak elfordulva az ábra egyes más oldal‐egyeneseihez képest.
 
 

Az idézett feladatban közölt összefüggések felhasználásával az A1B1C1 háromszög egymás utáni csúcsainál levő szögek nagysága rendre:
a1=2a0=24,β1=2β0=72,γ1=2γ0-180=84,
ugyanis az A0B0C0 háromszög tompaszögű. Ezek szerint A1B1C1 hegyesszögű háromszög, ennélfogva az A2B2C2 háromszög egymás utáni csúcsainál levő szög rendre:

a2=180-2a1=132=γ0,β2=180-2β1=36=β0,γ2=180-2γ1=12=a0.


Eszerint a hasonlóságban az A2, B2, C2 csúcs rendre C0-nak, B0-nak, ill. A0-nak felel meg, és a fent felsorolt oldalegyenes‐párok egymás megfelelői.
A háromszög oldalai és talpponti háromszögének egyes oldalai közti szögeket az eredeti háromszög szögeivel kifejezve a 3. ábrán egy tetszés szerinti tompaszögű háromszög esetében mutatjuk be, a 2. ábrán pedig egy hegyesszögű háromszög esetében. A beírt kifejezések bebizonyíthatók abból, hogy egy oldal két végpontjából húzott magasságok talppontjai az oldal, mint átmérő fölé írt Thalész‐körön vannak, és így pl. a 3. ábra D, E, E1, D1 pontjai ebben a sorrendben, egy konvex húrnégyszög csúcsai.
 

Az A0B0-t A1C1 irányba forgatva az elforgatás szöge az óramutató járásával egyirányú és az A1C1A0=180-γ0=48 váltószöge, tehát azzal egyenlő. A1C1=A1B2-t pedig A1B2C2=β1=72 váltószögével elforgatva jutunk C2B2 irányú egyeneshez. A két elforgatás összege 120, és ezt akartuk belátni.
 

Hasonlóan a B0C0, azaz B0A1 irányból C1A1-be, vagyis B2A1-be, ebből pedig B2C2-n át B2A2-be vivő forgás nagysága a0+β1+β2=120.
E két forgásszög megegyezéséből, valamint az A0B0C0 és C2B2A2 háromszögek látott hasonlóságából már következik, hogy a két háromszög megegyező körüljárású, így a harmadik megfelelő oldalpár is, tehát a két háromszög a maga egészében is, 120-os forgással vihető át egymásba. Ezzel meglátásunk helyességét igazoltuk. Eszerint a kérdéses állítás nem igaz, de helyessé válik, ha 60 helyett 120-ot írunk.
 
 Makai Endre (Budapest, Eötvös J. Gimn.)
 

Megjegyzések. 1. Elegendő egy megfelelő oldalpár elfordulási szögét meghatározni, ha előzetesen megállapítjuk, hogy a kérdéses háromszögek A0B0C0, ill. C2B2A2 sorrendben való körüljárása megegyező irányú. Nem nehéz, de nem egészen rövid meggondolással belátható, hogy bejárva egy tompaszögű háromszög csúcsait valamilyen sorrendben, másrészt talpponti háromszögének rendre megfelelő csúcsait, ellentétes irányú körüljárásokat kapunk (3. ábra), másrészt hogy hegyesszögű háromszög és talpponti háromszöge azonos körüljárásúak (2. ábra).
2. A kérdés általában való vizsgálata esetén célszerű minden fellépő irányt azzal a szöggel meghatározni, amekkora forgás átvisz egy tetszés szerint választott kiindulási irányból az ugyancsak megválasztott forgási irány mentén az illető irányba. Elegendő tehát egy ún. polárkoordinátarendszerből1 az alapirányt megválasztani. A pozitív (az óramutató járásával ellentétes) forgás irányában mért forgásszögeket célszerű használni, ha pozitív körüljárású háromszögből indulunk ki. Így esetünkben +240-os, vagyis abszolút értékben nagyobb forgási szög adódott volna.
 
3. Néhány dolgozat derékszögű koordinátarendszert választott alapul, és hosszabb számítás alapján adott helyes választ a kérdésre.
1A polárkoordinátarendszerben a sík egy P pontjának helyzetét úgy határozzuk meg, hogy megadjuk egy előre megválasztott O ponttól ‐ az ún. pólustól ‐ való távolságát, ‐ az ún. rádiusz vektorát ‐, továbbá, annak a pozitív forgásnak a φ szögét (0φ<2π), amely egy előre megválasztott, az O-ból kiinduló félegyenesből ‐ az ún. polártengelyből, alapirányból az OP félegyenesbe átvisz.