A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás. Képezzük (1) jobb és bal oldalának különbségét. Ezt úgy írhatjuk, mint két négyzetekből álló különbség különbségét, ezeket pedig szorzattá alakítjuk:
A közös , , ill. , tényezők kiemelése után
Páros esetén a zárójeles kifejezések utolsó tagjában mindenütt a felső előjel érvényes, ezért a két szorzat megfelelő tényezői csak a tagok sorrendjében különböznek, tehát . Ugyanezt kapjuk páratlan esetén is, amikor az utolsó tagokban az alsó előjel érvényes, ugyanis ekkor kivonandójának többtagú tényezői az első tag megfelelő tényezőjéből ()-gyel való szorzással állnak elő, és ezért kivonandója a kisebbítendőnek -szerese. Eszerint minden természetes szám mellett , tehát (1) érvényes.
Fekete Tamás (Budapest, Toldy F. g. IV. o. t.)
II. megoldás. Ha , akkor az (1) bal oldalán álló első polinom tagjai, az első tagot nem tekintve, olyan tagú mértani sorozatot alkotnak, melynek kezdő tagja , és hányadosa . A hányados minden valós , -ra különbözik 1-től, ezért a polinom az ismert összeg‐képlet felhasználásával zárt alakban felírható:
A második polinom úgy áll elő az elsőből, hogy -et és -t felcseréljük. Ezért ha , így írható: | | A két kifejezésben szereplő tört páratlan esetén azonos, páros esetén pedig egyik a másiknak ()-szerese; összefoglalva: bármely (pozitív egész) mellett egyik a másiknak -szerese. Ennélfogva jelöléssel a két polinom így írható: | |
Most már négyzetösszegük | | Az utolsó tagban helyére (2) számlálóját írva ez a részlet az előtte állóval együtt 0-t ad, tehát a négyzetösszeg értéke , az állításnak megfelelően. Ha és közül valamelyik 0, akkor az azonosság nyilvánvalóan fennáll.
Biró Ilona (Miskolc, Herman O. lg. IV. o. t.) |