Feladat: 1007. matematika feladat Korcsoport: 18- Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Bollobás Béla ,  Gagyi Pálffy András ,  Gálfi László ,  Góth László ,  Máté Zsolt 
Füzet: 1960/november, 110 - 112. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Háromszögek egybevágósága, Körülírt kör középpontja, Indirekt bizonyítási mód, Térgeometriai bizonyítások, Vektorok skaláris szorzata, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1959/november: 1007. matematika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Előzetes megjegyzés. Sem a háromszög a, b, c oldalegyenesein, sem a kérdéses e egyenesen nincs szó irányításról. Így két egyenes szögén mindig azt a kisebb forgást érthetjük, amely egyiküket a közös pontja körül a másikba, ill. kitérő egyenesek esetében egy tetszés szerinti pontja körül a másikkal párhuzamos helyzetbe átviszi. Ez a forgás általában hegyes szög, legfeljebb derékszög.

 

I. megoldás: Az e egyenes nem fekhet a háromszög S síkjában és azzal párhuzamos sem lehet. Ha ugyanis e az S-ben feküdnék, akkor a és b-vel alkotott egyenlő α szögei alapján vagy azonos, vagy párhuzamos lenne az a és b egyenesek szögfelezőinek egyikével, f-fel (1. ábra, α hegyes szög, mert fele az a, b oldalegyenesek valamelyik szögének).
 
1. ábra
 

Így c is α szöget alkotna f-fel. Ámde egy egyenessel a síkban csak két irány alkot egy adott hegyesszöget, esetünkben f-fel a és b irányai. Eszerint c párhuzamos lenne a és b egyikével, tehát nem alkotna velük háromszöget. ‐ Ha pedig e párhuzamos volna az S síkkal, akkor S-nek bármely az e-vel párhuzamos e1 egyenese is egyenlő szöget alkotna a, b, c-vel, amiről már láttuk, hogy lehetetlen.
Ezek szerint e metszi S-et egy E pontban. Toljuk el a, b, c-t (S-ben) úgy, hogy új a1, b1, c1 helyzetükben menjenek át E-n (2. ábra).
 
2. ábra
 

Így e az a1, b1, c1-gyel is α szöget alkot. ‐ c1-et átmenetileg mellőzve megmutatjuk, hogy e benne van azon két síknak egyikében, amelyek merőlegesek S-re és azt a1, és b1 egy-egy szögfelezőjében metszik. Bocsássunk merőlegest e-nek egy E-től különböző F pontjából a1-re, b1-re és S-re, legyenek talppontjaik A1, B1, F1. Ha e három talppont és E közül bármelyik kettő egybeesik, akkor e merőleges S-re és segédtételünkre nincs szükség. Amennyiben ugyanis F1 azonos E-vel, akkor e azonos az S-re merőleges FF1-gyel; az A1E (és hasonlóan a B1E) feltevés azt jelenti, hogy e azonos az a1-re merőleges FA1-gyel, így α derékszög, tehát a feltevésnél fogva e merőleges S-nek a1 és b1 (egymástól különböző) egyeneseire; erre vezet az A1B1 feltevés is, mert így A1 és B1 azonos a1 és b1 egyetlen közös pontjával E-vel; végül az F1A1, (vagy F1B1) egybeesés feltevése ‐ ha feltesszük, hogy A1, B1 és E különbözők ‐ ellentmondásra vezet, ugyanis így S-nek F-től való távolsága FA1, és S-nek minden az A1-től különböző pontja F-től nagyobb távolságra van FA1-nél, viszont a közös átfogójú FEA1, és FEB1, derékszögű háromszögek egybevágók, mert E-nél levő szögeik egyenlők, és ezért FB1=FA1. ‐ Ha az A1, B1, F1 talppontok különbözők, akkor F1 rajta van a1 és b1 egyik szögfelezőjén. Ugyanis az FEA1 és FEB1 háromszögekből ismét FB1=FA1, így a közös befogójú FF1A1 és FF1B1 derékszögű háromszögek egybevágók, így F1A1=F1B1, ez pedig igazolja állításunkat, mert szerkesztésnél fogva F1A1 merőleges a1-re és F1B1 merőleges b1-re. Ezek szerint e-nek S-en való vetülete az EF1=f szögfelező, és fordítva: e valóban az f-en át S-re merőlegesen álló S1 síkban van.
Eredményünk szerint e az a1, c1, egyenespár egyik g szögfelezőjén át S-re merőlegesen álló S2 síkban is benne van. Ámde az a1, c1, egyenespár mindkét szögfelezője különbözik az a1, b1 pár mindkét szögfelezőjétől, mert e felezők párhuzamosak az eredeti háromszög egy-egy belső, ill. külső szögfelezőjével, azok pedig páronként metszik egymást. Ezért S1 és S2, különbözők, tehát e csak S1 és S2 metszésvonala lehet, ez pedig az S-re E-ben emelt merőleges. Ezt kellett bebizonyítanunk.
 

Gagyi Pálffy András (Budapest, Széchenyi I. g. III. o. t.)
 

Megjegyzés. Az a1, b1, metsző egyenesekhez képezett S1 síkot a1 és b1 (egyik) szögfelező síkjának szokás nevezni. Könnyű belátni, hogy ennek minden pontja egyenlő távolságra van a1 és b1-től.
 

II. megoldás: Az I. megoldás jelölésével vegyünk e-n egy E-től különböző F pontot és mérjünk fel E-től a1, b1, c1-re tetszés szerinti EA2=EB2=EC2=r szakaszt, az irányokat úgy választva, hogy a FEA2, FEB2, FEC2 háromszögek E-nél levő szöge egyenlő legyen. Így e háromszögek egybevágók (két-két oldal és a közbezárt szög egyenlősége folytán), tehát FA2=FB2=FC2. Ennélfogva A2B2C2 egy az F körül írt gömbön vannak, másrészt S-en, tehát F és S metszésvonalán, amely egy kör, és középpontja F-nek S-en levő F1 vetülete. Ámde másrészt A, B, C az E körül r sugárral írt körön is rajta vannak. És mivel 3 pont a kört egyértelműen meghatározza, azért F1 azonos E-vel, tehát e merőleges S-re.
 

Máté Zsolt (Szeged, Radnóti M. g. IV. o. t.)
 

III. megoldás: Az előbbi jelöléseket használva tegyük fel, hogy e nem merőleges S-re, tehát a1, b1, c1-gyel egyenlő hegyesszögeket alkot. Állítsunk e-re egy az E-től különböző H pontján át merőleges S* síkot. Ez metszi S-et egy h egyenesben (amely eszerint merőleges e-re), h pedig a1, b1, c1 közül legalább kettőt metsz, mert ezek között nincsenek párhuzamosak. Nem lehet azonban, hogy h pl. a1-et ne messe, mert akkor h és a1 párhuzamosak volnának, és e a h-val együtt az a1-re is merőleges lenne, feltevésünkkel ellentétben.
Legyen h metszéspontja a1, b1, c1-en A*, B*, C*. 1 A HEA*, HEB*, HEC* derékszögű háromszögek HE befogója közös, E-nél levő szögeik egyenlők, így egybevágók, tehát EA*=EB*=EC*, vagyis A*, B*, C* egy az E körüli k körön vannak. Ez azonban lehetetlen, mert így k-nak a h egyenessel három különböző közös pontja lenne. Feltevésünk ellentmondásra vezetett, tehát nem állhat, így e merőleges S-re.
 

Bollobás Béla (Budapest, Apáczai Csere J. gyak. g. III. o. t.)
 

Megjegyzés. Végső soron a következő meggondolás is arra vezet, hogy ha e nem volna merőleges S-re, vagyis a1, b1, c1-re, hanem velük bezárt α szöge hegyesszög volna, akkor egy körnek és egy egyenesnek három közös pontja volna. Az e-t E-ben metsző és vele egyenlő α szögeket alkotó egyenesek mértani helye (ha az α=90 esetet kizárjuk), az E csúcsú, e tengelyű és α nyílásszögű forgáskúpfelület alkotóinak összessége. Ha α hegyesszög, akkor az említett kúpfelületnek (legalább) három alkotója volna S-ben: a1, b1, c1. Ez pedig lehetetlen, mert így a fenti S* által az S-ből kimetszett h-nak három közös pontja volna az S* által a kúpfelületből kimetszett k' körrel.
 

Góth László (Budapest, Könyves Kálmán g. II. o. t.)
 

IV. megoldás: Az állítást a vektoralgebra módszereivel is bebizonyíthatjuk. 2 Legyenek a háromszög oldalainak vektorai (valamelyik körüljárás mentén haladva) a, b, c, eszerint
a+b+c=0(1)
továbbá az oldalakkal egyenlő α szögeket bezáró egyenes egységvektora e, eszerint |e|=1. Így
cosα=ae|a||e|=ae|a|=be|b|=ce|c|.(2)
Szorozzuk meg (1)-et skalárisan e-vel és fejezzük ki a tagokat (2) alapján:
ae+be+ce=|a|cosα+|b|cosα+|c|cosα=(3)=(|a|+|b|+|c|)cosα=0.


Itt az abszolút értékek pozitívok, ezért az egyenlőség csak cosα=0-val vagyis α=90-kal teljesülhet. Ezt akartuk bizonyítani.
 

Gálfi László (Budapest, Fazekas M. gyak. g. II. o. t.)


1Az ábrán H úgy van véve, hogy A*A2, és B*B2.

2A felhasznált fogalmakat lásd pl. Hajós‐Neukomm‐Surányi: Matematikai Versenytételek II. (Középiskola Szakköri Füzetek), Tankönyvkiadó, 1957. 26‐30. oldal.