Feladat: 976. matematika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Arató P. ,  Bartha L. ,  Bencsik I. ,  Biborka T. ,  Bollobás B. ,  Hajna J. ,  Halász G. ,  Hegedűs I. ,  Jahn A. ,  Klimó J. ,  Kolonits F. ,  Losonczi L. ,  Marót Ildikó ,  Máté Zs. ,  Mészáros Kornélia ,  Mezey F. ,  Molnár E. ,  Muszély Gy. ,  Nagy Ákos ,  Parti Enikő ,  Pósch Margit ,  S. Nagy Erzsébet ,  Székely J. ,  Szűcs J. ,  Tihanyi A. ,  Tusnády G. ,  Zeke A. 
Füzet: 1960/február, 50 - 54. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Elsőfokú (és arra visszavezethető) egyenletrendszerek, Számtani sorozat, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1959/május: 976. matematika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Jelöljünk minden előre beírt számot c-vel, minden kiszámítandót x-szel, és különböztessük meg őket úgy, hogy indexnek írjuk soruk, majd oszlopuk sorszámát; legyen továbbá az ugyanakkora összeg S. Ismeretleneink száma 2n+1, 2n beírandó szám (az n-edik sorban n, az n-edik oszlopban további n-1, és x11) és az összeg. Ugyanennyi a használható egyenleteink száma is, ugyanis bár a feladat 2n+2 vonalon (n soron, n oszlopon és 2 átlón) írja elő az S összeget, de az n sor összege egyenlő az n oszlop összegével, azért ez a 2n egyenlet nem független egymástól, bármelyikük ‐ de csak egyikük ‐ következménye a többieknek. Valamennyi egyenletünk elsőfokú, várható tehát, hogy a felírandó rendszer megoldható, azaz ellentmondásmentes. Bizonyítási feladatunkat éppen ennek megmutatásával, a megoldás felírásával teljesítjük; innen adódik ki a válasz a további kérdésekre is.

 
 

Táblázatunk alapján jól elképzelhetők az egyenletek anélkül, hogy formálisan felírnók őket. Figyeljük meg, hogy ha vesszük a sorokat az első és utolsó kivételével és a két átlót, ebben ugyanazok az ismeretlenek szerepelnek, mint az első és az utolsó oszlopban. Vegyük ezért a mondott n-2 sornak és a két átlónak az összegét és vonjuk ki belőle a két szélső oszlop összegét. Így egyrészt a keresett összeg (n-2)+2-2=n-2-szeresét kapjuk, másrészt valamennyi belső szám és a két átló belső számainak összegét (vagyis az átlóbeli beírt számok 2-szer veendők és páratlan n esetén az átlók közös száma 3-szor). Az utóbbiak mindegyike ismert szám, n-20, mert n-21, tehát az állandó összeg meghatározható. Legyen a belső számok összege B, a fő- és a mellékátló belső számainak összege f és m, így
S=B+f+mn-2.(1)

Most már az n-edik oszlop és az n-edik sor belső számai egyismeretlenes egyenletből számíthatók:
xin=S-ci1-si,xni=S-c1i-oi,
ahol i=2,3,...,n-1, továbbá oi és si az i-edik oszlop, ill. sor belső számainak összege. ‐ Az n-edik oszlop belső számainak on összegét az egyes számok kiszámítása nélkül az előzőkhöz hasonlóan úgy kapjuk, hogy a belső sorok összegéből ‐ ami a fentiek szerint egyenlő a belső négyzet számainak és az átlók belső számainak összegével ‐ kivonjuk a belső négyzet valamennyi számát és az első oszlop belső számainak o1 összegét. Így a kívánt összeg a két átló összege, kisebbítve az első oszlop belső számainak összegével:
on=(n-2)S-B-o1=f+m-o1.(2)
Hasonlóan az n-edik sor belső számainak összege:
sn=(n-2)S-B-s1=f+m-s1.(3)

Bármelyik sarokszámra most már úgy kapunk egyismeretlenes egyenletet, ha sorának és oszlopának összegéből kivonjuk a rajta át nem menő átló összegét, pl. x11-re, majd hasonlóan xnn,x1n,xn1-re (1) alapján
2x11+s1+o1-m=S+S-S=S,x11=12(S-s1-o1+m)=B+f+(n-1)m2n-4-s12-o12,xnn=B-(2n-5)f-(n-3)m2n-4+s12+o12,x1n=B+f-(n-3)m2n-4-s12+o12,xn1=B+f-(n-3)m2n-4+s12-o12.

Hogy az így teljessé, vált megoldás valamennyi követelményt kielégíti, azt behelyettesítéssel könnyen ellenőrizhetjük, a legtöbb ismeretlent tartalmazó két egyenlet (n-edik sor, n-edik oszlop) esetében ezt könnyítik a (2) és (3) összegek. Ezzel bebizonyítottuk a feladat állítását, egyben látjuk, hogy a beírás csak egyféleképpen lehetséges.
(1) ‐ (3) szerint S csak a belső számoktól függ, on, és sn pedig csak az átlóbeli belső számoktól és a szemben fekvő oldal belső számaitól. A sarokszámok mindenesetre függnek a szélső számoktól és a belső, de átlóba nem eső számoktól, ezek együtthatói ugyanis a kifejezésekben ±1/2, ill. 1/(2n-4). Az átlóbeli cii ill. ci,n+1-i számok, valamint n=2k-1 esetére a két átló közös ckk száma a kifejezések első tagjában többször szerepel, együtthatójuk számlálóját az alábbi összeállítás mutatja:
x11-ben:xnn-ben:Mx1n-ben:MMxn1-ben:Mciiin+1-iMM1+1=2M1-(2n-5)=2(3-n)22ci,n+1-iin+1-in4-n4-n4-nckkn=2k-1n+13(3-n)5-n5-n
Eszerint n6 esetén minden sarokszám függ minden eredetileg beírt számtól, n=5 esetén x15 és x51 nem függ c33-tól.
n=3 mellett B, f, és m egyetlen tagja c22 és S=3c22, ezért a középső sor, oszlop és az átlók egymás utáni számai számtani sorozatot alkotnak; előbbi táblázatunk első két sora itt tárgytalan. A kérdés azonos az 530. gyakorlat1 T1* táblázatának előállításával.
n=4 esetén B=f+m, így S=B=c22+c23+c32+c33, másképpen: a négy belső szám is az állandó összeget adja. Ennélfogva ugyanaz áll a négy sarokszámra is, amelyek B-t a két átlónak 2S összegére egészítik ki, valamint ugyanazért külön-külön a szélső sorok és a szélső oszlopok 2+2=4 belső számára. Előbbi táblázatunk második sora szerint a mellékátló két belső számától csak x11 függ, a mellékátló két végén álló x14 és x41 sem. Ez első hallásra meglepő, de az S=m+f alakból belátható, hogy vagy mindegyikük függ tőlük, vagy egyikük sem. A táblázat így alakul:
c23+c32+12(c22+c33-c12c1312(c22+c33+c21+c31--c12-c13-c21-c31)-c12-c13)1111111111c21c22c2311111c32+c33-c211111111111c31c32c3311111c22+c23-c3112(c22+c33+c12+c13-c23+c33-c12c22+c32-c1312(c12+c13+c21+c31--c21-c31)-c22-c33)

Parti Enikő (Budapest, Bagi Ilona lg. III. o. t.)
 

Megjegyzések. 1. S kiszámítására vezető meggondolásunkat n=5 és n=6 esetére úgy szemléltetjük, hogy a kifejezés tagjai helyére ,, | '', ill ,, ‐ '' jelet írunk aszerint, hogy a kérdéses tagot felvettük, ill. kivontuk. Csupa olyan tagot vontunk csak ki, amelyet előzőleg felvettünk, ezért ,, ‐ '' jel magában nem áll, csak ,, | '' jelre ráírva, ami együtt ,, + ''-nak látszik, ez azonban végeredményben a kifejezésből való hiányzást jelöli (1. és 2. ábra). Hasonlóan szemlélteti az on összeg meghatározását a 3. ábra, x11-ét a 4. ábra, mindkettő n=5-re.
 
 

2. A (2) és (3) összefüggésekből átalakítással és egybekapcsolással tetszetős összefüggés adódik:
o1+on=f+m=s1+Sn.
Ennek első részéhez (0-ra redukált alakban) egyszerűbben vezet el az 5. ábrán szemléltetett elgondolás.
3. n=2-vel nem volna előzetesen beírt szám, nem is létezik másodrendű ,,bűvös négyzet''. n=1 esetén viszont ‐ bár elfajult értelemben, ti. egytagú összegekkel ‐ van megoldás: bármely szám tekinthető elsőrendű bűvös négyzetnek.
4. Több dolgozat ,,tetszés szerinti szám''-on a hétköznapi szóhasználatot követve ‐ csak egész, sőt továbbmenve csak természetes számot értett ‐ és azt is vizsgálta, mely feltételek mellett lesznek S és az x-ek egész, ill. pozitív számok.

1 Lásd XIX. kötet 123. o. (1959. november)