Feladat: 963. matematika feladat Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Arató P. ,  Bencsik I. ,  Bollobás B. ,  Budai Zsuzsanna ,  Czékus L. ,  Fritz J. ,  Gergely Antal ,  Hahn J. ,  Hajna J. ,  Halász Á. ,  Halász G. ,  Kéry G. ,  Kolonits F. ,  Mezei F. ,  Muszély Gy. ,  Nagy Ákos ,  Náray M. ,  Parti Enikő ,  Pósch Margit ,  Sós T. ,  Szücs J. ,  Tusnády G. ,  Windisch A. ,  Zeke András 
Füzet: 1960/január, 16 - 20. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Egyenesek egyenlete, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1959/március: 963. matematika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Az y=-kx-k3 alakból a -k iránytényező mind a hét megrajzolt egyenesre más, tehát nincsenek köztük párhuzamosak.Így mindegyik egyenesünkön 6 metszéspont várható, összesen pedig 76/2=21 (felezzük a 76 szorzatot, mert benne minden metszést két egyenesnél vettünk számításba). ‐ Rajzunkon viszont csak 11 különböző metszéspontot találunk, ugyanis 5 ponton 3‐3 egyenes megy át, további 6 ponton 2‐2 egyenes; az előbbieket 3-szor (pl. a és b, a és c, b és c metszéseként) számítva a metszések száma 35+6=21.

 
 

A rajz szerint a k=0-hoz tartozó y=0 egyenest, az X-tengelyt a ±0,3, ±0,6, ±0,9 k-értékpárokhoz tartozó egyenespárok ugyanazon A, ill. B, ill. C pontban metszik, továbbá egy D ponton mennek át a k'1=0,3, k'2=0,6, k'3=-0,9-hez tartozó egyenesek és egy E-n a k''1=-0,3, k''2=-0,6, k''3=0,9-hez tartozó egyenesek. ‐ Valóban, bármely α0 mellett a k=α és k=-α-hoz tartozó y=-ax-a3 és y=αx+α3 egyenesek egymás tükörképei az X-tengelyre, és így egymást e tengelyen metszik, a-α2=-(-α)2 abszcisszájú pontban. ‐ Vegyük észre, hogy a D-n, E-n átmenő 3‐3 egyenesre k'1+k'2+k'3=k''1+k''2+k''3=0, és ugyanez áll az előző hármasokra is: 0+α-α=0. Megmutatjuk, hogy ha a tetszés szerinti, páronként egymástól különböző k1, k2, k3 számokra k1+k2+k3=0, akkor a megfelelő e1, e2, e3 egyenesek egy ponton mennek át. Így k3=-(k1+k2), és egyenleteik rendre
k1x+y+k13=0,(1)k2x+y+k23=0,(2)-(k1+k2)x+y-(k1+k2)3=0.


(1) és (2)-ből y kiküszöbölése után e1 és e2M12 metszéspontjának x12 abszcisszájára, majd y12 ordinátájára:
{x12=-k13-k23k1-k2=-k12-k1k2-k22=-(k1+k2)2+k1k2,y12=-k1x12-k13=k12k2+k1k22=k1k2(k1+k2),(3)
és ezek kielégítik a harmadik egyenletet, tehát a harmadik egyenes valóban átmegy az első kettő metszéspontján. Ezzel a rajzunk alapján sejtett szabályszerűséget bebizonyítottuk.
Több k-hoz tartozó egyenes berajzolása esetén nem jön létre olyan metszéspont, amelyen háromnál több egyenes megy át. Ennek bizonyítása végett megmutatjuk előbbi eredményünk fordítottját: ha (rajzunkon csak kx+y+k3=0 egyenesek vannak megrajzolva és) valamely M ponton három e1, e2, e3, egyenes megy át: (1), (2) és a k33-hoz tartozó
k3x+y+k33=0,(4)
akkor k1+k2+k3=0. Valóban, feltevésünk azt jelenti, hogy M-ben M12, és az e1 és e3-nak a (3) mintájára adódó M13(-k12-k1k3-k32, k32k3+k1k32) metszéspontja egybeesnek:
-k12-k1k2-k22=-k12-k1k3-k32
és
k12k2+k1k22=k12k3+k1k32.
E két egyenlőséget 0-ra redukálva
-k1(k2-k3)-(k2-k3)(k2+k3)=(k3-k2)(k1+k2+k3)=0
és
k12(k2-k3)+k1(k22-k33)=k1(k2-k3)(k1+k2+k3)=0.
k2k3, folytán az elsőből k1+k2+k3=0 ez a másodikból is adódik, ugyanis az indexek alkalmas választásával k10.
Ha már most M-en a k4-hez tartozó e4 is átmenne, akkor e1, e2 és e4 közös pontja folytán k1+k2+k4=0; és így k4=k3 tehát e4 nem különböző e3-tól.
Mindezek alapján (rajz nélkül) kimondhatjuk, hogy a 21 egyenes esetében annyiszor 2 metszéspont esik egybe egy korábbival, ahányféleképpen az adott 21 számból választott három különböző szám összegeként 0-t kapunk. Ha k1=0, akkor ez k2=α és k3=-α-val 10-féleképpen lehetséges. Ha mindhárom k különbözik 0-tól, akkor kettő egyenlő jelű, a harmadik ezek összegének ellentettje. Egyszerűség kedvéért az értékek 10-szeresével dolgozva azt kell keresnünk, hányféleképpen lehet előállítani az 1,2,...,10 számokat két különböző természetes szám összegeként. Ez rendre 0, 0, 1, 1, 2, 2, 3, 3, 4, 4-féleképpen, összesen 20-féleképpen lehetséges. (Általában 2k-1 és 2k-ra egyaránt k-1 előállítás van: 2k-1=1+(2k-2)=2+(2k-3)=...=(k-1)+k és 2k=1+(2k-1)=2+(2k-2)=...=(k-1)+(k+1). Ezt a számot (-1,-2,...,-10-es összegek !) kétszer véve rajzunkon 10+220=50 háromszoros metszés pont lenne, továbbá 2110-350=60 egyszeres, összesen 110.
 

Zeke András (Budapest, Bolyai J. g. III. o. t.)
 

Megjegyzések. 1. A feladat 7 egyenesre vonatkozó részével azt céloztuk, hogy megoldóink ,,kísérleti úton'', kicsiben, olyan keretek között, amelyet még kis munkával lehet megrajzolni, észrevegyék a szabályszerűségeket. Ennyi tapasztalatszerzés és annak helyes megmagyarázása elegendő alap ahhoz, hogy a 21 egyenes bonyolultabb esetét már elméleti úton oldhassuk meg. Sokan azonban pontatlan vázlatból, vagy rajz nélkül indultak, a valóságot torzítva, vagy vele mit sem törődve; ,,róla-nélküle'' írtak a kérdésről. Ne tápláljunk olyan téves nézeteket, hogy egyes esetek vizsgálata nem illő a matematikushoz. Ellenkezőleg, igen sok vizsgálat ‐ az új kérdések kezdeti vizsgálata igen gyakran ‐ egyes esetekből indul ki. A matematika elvonással általános tételeket állapít meg, de a semmiből nem lehet absztrahálni.
2. Tekintsük a k3+xk+y=0 egyenletben k-t ismeretlennek, x, y-t együtthatóknak, így egy ún. redukált harmadfokú egyenlet áll előttünk (a köbös tag együtthatója 1, a négyzetesé 0 ). Gondoljuk másrészt minden valós k számhoz megrajzolva az ezen egyenlettel jellemzett egyenest. Így minden egyes k0-hoz tartozó egyenes a rajta fekvő (x,y) pontok koordináta párjai révén megadja az összes olyan redukált harmadfokú egyenletek (x,y) együttható párját (x mindig az elsőfokú tag együtthatója, y az ismeretlentől mentes tag), amelyeknek a k0 szám gyöke; és fordítva: minden egyes (x0, y0) együttható párral meghatározott (x0,y0) ponton átmegy minden olyan valós k-hoz tartozó egyenes, amely kielégíti az ezen együtthatókkal felírt redukált harmadfokú egyenletet. Eszerint ‐ tudva azt, hogy minden valós együtthatós harmadfokú egyenletnek vagy egy valós gyöke van, vagy három ‐ az utóbbi esetben közülük kettő vagy három meg is egyezhet ‐, kapjuk, hogy a sík minden pontján vagy egy egyenes megy át vagy három, esetleg kivételesen kettő.
Ha már most az áttekinthetőség érdekében a berajzolt egyenesek számát megfelelően csökkentjük, akkor (természetesen bízva abban, hogy pl. a kihagyott k=0,537-hez tartozó egyenes valahol a k=0,5-höz és a k=0,6-hoz tartozó egyenesek között vagy a közelükben halad) rajzunkról a redukált harmadfokú egyenletek valós gyökét (gyökeit) közelítőleg leolvashatjuk. Ábránk a redukált harmadfokú egyenlet valós gyökeinek közelítő leolvasására szolgáló vonalsereges (egyenessereges) nomogram. * A redukált harmadfokú egyenletet az x3+px+q= =0 általános alakban szokás írni, ezért ábránk tengelyeit is p, q-val jelöltük, az eddigi k helyére pedig x lép.
 
 

Pl. az x3-0,73+0,072=0 egyenlet gyökei a rajz szerint, amennyire a (-0,73;0,072) pont a rajzon felismerhető, x1=-0,9, x2=0,1, x3=0,8, mert az említett ponton átmenő három egyenesen a (k=)x=-0,9, ill. 0,1, ill. 0,8 jelzés olvasható (ellenőrizzük a gyököket !). ‐ Az f(x)=x3+0,8x+0,8=0 egyenlet (egyetlen) valós gyöke közelítőleg x1-0,65; ellenőrzés: f(-0,65)+0,003. ‐ A rajzról vett közelítő értékek alapján a gyökök pontosabb közelítő értékét szükség esetén számítással szokás képezni (a gyököt ,,kifinomítani'').
Bár ábránkon a p, q koordináta-rendszernek csak a -1p1, 0q1 téglalapja látható, róla az alábbi példák mintájára mégis minden (valós együtthatós) redukált harmadfokú egyenlet gyökeiről tájékozódhatunk, első értékes jegyét leolvashatjuk és a másodikat megbecsülhetjük. A g(x)=x3+0,5x-0,5=0 egyenlet minden gyöke -1-szer akkora, mint a (-z)3+0,5(-z)-0,5=0, másképpen z3+0,5z+0,5=0 egyenlet egyik gyöke; az utóbbinak egyetlen valós gyöke a rajzról z-0,59, ezért g(x)=0 egyetlen valós gyöke z0,59; valóban g(0,59)+0,0004. ‐ A h(x)=x3-48x+130=0 egyenletből x=10u helyettesítéssel u3-0,48u+0,13=0-hoz u1-0,8, u20,4 tehát x1-8, x24; ellenőrzés: h(-8)=+2, h(4)=+2.
Itt indokolás nélkül megjegyezzük a következőket: a (-0,48;0,13) pont közelében csak két egyenest látunk, de tudjuk, hogy u1+u2+u3=0, tehát u3+0,4, x34 (kétszeres gyök). Ilyenkor valós kétszeres gyök helyett olyan konjugált komplex gyökpár is lehetséges, amelyben a képzetes rész ,,kicsi''. Valóban, pontosabb számítással x18,01386, és az x1 leválasztásával adódó x2-8,01386x+16,2219=0 egyenletből (amelynek együtthatói 1, x1 és 130/x1) számítással x2,3+4,00793±i0,4079. ‐ Ilyen ,,veszély'' akkor és csak akkor áll fenn, ha a (p,q) ponthoz közel eső egyenesekről leolvasott x-ek aránya közel -2; vagy szemléletesen: ha a (p,q) pont közel van a nomogram vonalakkal ,,sűrűn'', ill. ,,ritkán'' átjárt részeinek jól látható határához.
Hasonlóan x3-4,810-5x-1,310-7=0-ból 100x=w közvetítéssel w3-0,48w-0,13=0 és x18,0138610-3 és x2,3(4,008±i0,408)10-3. ,,Túl kicsi'' együtthatók esetén a leolvasást eszerint tehetjük pontosabbá. ‐ Olvassunk le közelítő értéket még az x3+500x-1,3=0, és az x2-0,72x+53,8=0 egyenlet gyökeire is !

*Lásd pl. Pálmai Lóránt: Egyszerű nomogramok. KML. XIII. kötet, 65‐74. o. (1956: november).