Feladat: 912. matematika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Flanek László ,  Várhelyi Judit 
Füzet: 1959/március, 83 - 84. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Műveletek polinomokkal, Polinomok szorzattá alakítása, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1958/szeptember: 912. matematika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás: Az adott P(a,b,c) kifejezést kifejtve a ±3x2yz típusú hat tag kiesik ‐ itt x, y, z valamely sorrendben a, b, c-t jelöli ‐, (ellenőrizzék ezt olvasóink a ,,fejbeli'' számolás gyakorlására a tagok leírása nélkül; a Szerk.), a megmaradó hat tagot pedig c hatványai szerint rendezve, majd az egyenlő kitevőjű hatvány‐különbségeket szorzattá alakítva kiemelhetjük az (a-b) tényezőt:

P(a,b,C)=(b-a)c3+(a3-b3)c+ab(b2-a2)==(a-b)[-c3+(a2+ab+b2)c-ab(a+b)].
Most a nagy zárójel tagjait a hatványai szerint átrendezve kiemelhetjük (b-c)-t:
P(a,b,c)=(a-b)[(c-b)a2+b(c-b)a+c(b2-c2)]==(a-b)(b-c)[-a2+ab+c(b+c)].
Végül a nagy zárójelben b szerint rendezve kiemelhetjük (c-a)-t:
P(a,b,c)=(a-b)(b-c)[(c-a)b+(c2-a2)]==(a-b)(b-c)(c-a)(a+b+c),
és evvel a kifejezést a, b és c négy elsőfokú polinomjának szorzataként írtuk fel, további felbontás már nem lehetséges.
 

Várhelyi Judit (Bp. I., Építőanyagipari technikum IV.o. t)
 

II. megoldás: A P(x,b,c) kifejezésnek, mint x polinomjának az x=b és x=c helyek 0-helyei:
P(b,b,c)=b(b-c)3+b(c-b)3=0,c(c,b,c)=c(b-c)3+c(c-b)3=0,
eszerint x helyett újra a-t írva a kifejezésből a-b és a-c kiemelhető.
Hasonló meggondolással adódik, hogy a kifejezésből b-a és b-c, ill. c-a és c-b is kiemelhető. A kapott hat tényezőből azonban kettő‐kettő csak előjelben tér el, tehát három lényegesen különböző tényezőt kaptunk.
Másrészt látjuk, hogy a, b, c helyére b, c, a-t, majd c, a, b-t írva a kifejezés nem változik meg. Hogy ez a tulajdonság a fenti tényezők kiemelése után is látható maradjon, vegyük első tényezőnek a-b-t, a további kettőnek pedig a belőle a fenti helyettesítésekkel adódó; b-c és c-a különbségeket. A kiemelt Q(a,b,c)=(a-b)(b-c)(c-a) szorzat éppenúgy homogén kifejezése a, b, c-nek, mint P(a,b,e), fokszámuk 3, ill. 4, ennélfogva P(a,b,c)-nek Q(a,b,c)-vel való osztása hányadosként egy ugyancsak homogén R(a,b,c) kifejezésre vezet, amelynek fokszáma 4-3=1. Legyen ebben a, b, c együtthatója rendre A, B, C, azaz R(a,b,c)=Aa+Bb+Cc. A fenti helyettesítéseknek ezt is önmagába kell átvinniük. Abból a követelésből, hogy
Aa+Bb+Cc=Ab+Bc+Ca=Ac+Ba+Cb
azonosság legyen, azaz bármely, a, b, c értékrendszerre fennálljon, következik (pl. a=1, b=c=0 helyettesítéssel), hogy A=B=C, így R(a,b,c)=A(a+b+c) és
P(a,b,c)=A(a-b)(b-c)(c-a)(a+b+c).
Végül pl. a3 bal és jobb oldali együtthatójának megegyezéséből -b+c=-A(b-c), azaz A=1 és
P(a,b,c)=(a-b)(b-c)(c-a)(a+b+c).

Flanek László (Bp. I., Toldy F. g. III. o. t.)
 

Megjegyzés. P(x,b,c) mint x-nek polinomja harmadfokú. Harmadik 0-helyét megkeresve is kapunk egy kiemelhető tényezőt (sőt ez a következetes folytatása az első két tényező megállapításának). Az I. megoldás szerint P(x,b,c) kifejtett alakjában x2 együtthatója 0, eszerint a P(x,b,c)=0 egyenlet gyökeinek összege 0, így x1=b és x2=c-ből x3=-b-c, a harmadik gyöktényező: a-x3=a+b+c. A gyöktényezős alak céljára x3 együtthatója az I. megoldás első rendezéséhez hasonlóan c-b, így P(a,b,c)=(c-b)(a-b)(a-c)(a+b+c), és ebből a fenti szimmetrikus alak (-1)2-nel való szorzás útján adódik.
 

III. megoldás: Az átalakítások megkönnyítésére igyekezzünk a különbségek helyett, amelyeknek köbe szerepel, egy‐egy betűt vezetni be. Mivel (b-c)+(c-a)+(a-b)=0, így kettővel a harmadik már kifejezhető. Legyen tehát b-c=m, c-a=n, ekkor a-b=-m-n, és az első két egyenlőségből b-t és a-t kifejezve az adott kifejezést c, m és n polinomjává alakíthatjuk: a=c-n, b=c+m, és az adott kifejezés:
(c-n)m3+(c+m)n3-c(m+n)3=[m3+n3-(m+n)3]c+mn(n2-m2)==-3mn(m+n)c+mn(m+n)(n-m)=mn(m+n)(-3c+n-m),


végül az eredeti változókra visszatérve:
-(b-c)(c-a)(a-b)(-3c+c-a-b+c)==(a-b)(b-c)(c-a)(a+b+c).