Feladat: 911. matematika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Ágh A. ,  Arató P. ,  Bartha L. ,  Biborka Tamás ,  Bollobás B. ,  Bondy T. ,  Elbert Á. ,  Endrődy T. ,  Füle K. ,  Gaál S. ,  Győry K. ,  Halász G. ,  Katona Gy. ,  Kolonits F. ,  Koszterszitz Gy. ,  Leipniker P. ,  Losonczy L. ,  Makay A. ,  Megyesi L. ,  Mihályffy L. ,  Montvay I. ,  Náray Miklós (Bp.) ,  Papp Éva ,  Pásztor Erzsébet ,  Pődör B. ,  S. Nagy Erzsébet ,  Sárközy A. ,  Simon L. ,  Simon László ,  Simonfai L. ,  Soós S. ,  Szász D. (III. o.) ,  Szatmári G. ,  Szekér A. ,  Tatai P. ,  Tóth Zsuzsanna ,  Trón T. 
Füzet: 1959/március, 80 - 83. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Súlypont, Egyenesek egyenlete, Pont és egyenes távolsága, Egyenes, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1958/május: 911. matematika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás: Előkészítésül megmutatjuk, hogy az ABC háromszög S súlypontján átmenő egyeneseknek a háromszögtől mért középtávolsága 0. Ha egy ilyen e éppen súlyvonal, pl. AA' ‐ ahol A' a BC oldal felezőpontja ‐, akkor A távolsága e-től 0, az e-nek két partjára eső B és C-nek BB1, ill. CC1 távolságai pedig az A'BB1 és A'CC1 derékszögű háromszögek egybevágósága folytán (átfogó és két szög) egyenlők, és így a középtávolságot adó különbség valóban 0. Minden más esetben az S-en áthaladó e0 egyenes egy csúcsot elválaszt a másik kettőtől, legyen ez A. A másik parton fekvő B és C távolságainak, mint a BB0C0C trapéz (a 0 index az e0-on levő vetületet jelöli) párhuzamos oldalainak összege egyenlő a középvonalnak, A' e0-tól mért A'A'0 távolságának kétszeresével; ugyanennyi A-nak e0-tól való AA0 távolsága is, mert az SA'A'0 és SAA0 háromszögek hasonlók (két szög), és így a súlypont harmadoló tulajdonságánál fogva AA0:A'A'0=SA:SA'=2:1, vagyis AA0=2A'A'0. Ezek szerint a képezendő különbség ismét 0.

 
 

Most megmutatjuk, hogy ha az e egyenes párhuzamos e0-val és távolságuk t, akkor e-nek a háromszögtől mért középtávolsága 3t. e az e0-ból a mindkettőjükre merőleges egyenes mentén t-vel való eltolással is előállítható. Eközben e-nek az egyes csúcsoktól mért távolsága vagy növekszik ‐ ti. ha e az e0-nak a csúccsal ellentétes partján van ‐, vagy csökken, ha a csúccsal megegyező partján, és 0-ra csökken, ha e átmegy a csúcson. (Egyelőre olyan legyen e, amely ugyanúgy választja szét A, B, C-t mint e0, azaz eltolással nem lép át csúcsot.) Pl. az ábrán e1 azon a partján van e0-nak, mint B és C, így e1 az A-tól messzebb, B és C-hez közelebb van, mint e0, e2 viszont A-hoz közelebb, B és C-től távolabb van mint e0; így középtávolságuk:
AA1-(BB1+CC1)=3t1,ill.(BB2+CC2)-AA2=3t2,
mert egy tag nőtt és két tag csökkent tl-gyel, ill. két tag nőtt és egy tag csökkent t2-vel (az e0-ra fentebb kapott 0 középértékhez képest).
A középtávolság megállapításában az abszolút értéket a példákban úgy kaptuk meg, hogy a különbségben a megnövekedett távolságot (ill. távolságok összegét) vettük kisebbítendőnek. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy a három csúcs távolságát előjelesen összeadtuk, és ebben azon csúcsoknak e-től mért távolságát vettük negatívnak, amelyek e0-nak ugyanazon partján vannak, mint e, az ellentett parton levőket pedig pozitívnak. Továbbfejlesztve: azt, hogy a negatívnak vett távolságok abszolút értéke t-vel csökkent, és a pozitívnak vetteké t-vel növekedett, úgy mondhatjuk, hogy minden (előjeles) távolságot t-vel növeltünk, így növekedett a háromtagú összeg 3t-vel. Ezek a megállapításaink már olyan e-kre is érvényesek, amelyekbe az e0 eltolásával egy, vagy két csúcs átlépése után jutunk el, és így a középtávolságnak az eredeti előírás szerinti képezésében a levonandók hozzáadandóvá válnak, megfelelően annak, hogy t hozzáadásával az eredetileg negatív távolság pozitívvá lett.
Ha már most a súlyponttól t távolságra eltolt egyenes középtávolsága 3t, akkor a d középtávolságú egyenesek azok és csak azok, amelyek a súlyponttól d/3 távolságra vannak, azaz amelyek érintik a súlypont körül d/3 sugárral írt kört.
 

Simon László (Bp. XI., József A. g. IV. o. t.)
 

II. megoldás: Legyenek az adott háromszög csúcsai valamely derékszögű koordinátarendszerben P1(x1,y1), P2(x2,y2), P3(x3,y3), és legyen az y=mx+b egyenesnek e háromszögtől mért középtávolsága d. Ekkor felhasználva a pontnak egyenestől mért távolságára a koordinátageometriából ismert képletet:
d=d1+d2+d3=|y1-mx1-bm2+1+y2-mx2-bm2+1+y3-mx3-bm2+1|.
Itt nem volt szükség d-nek d1, d2, d3-ból összeadással, összeadás és kivonással való képezésére, esetek széjjelválasztására, ugyanis a képlet már előjellel adja a távolságot aszerint, hogy a pont az egyenesnek egyik vagy másik partján van.
Átrendezéssel
|y1+y2+y33-mx1+x2+x33-bm2+1|=d3,
továbbá, felismerve a bal oldali számlálóban háromszögünk S súlypontjának ys, xs koordinátáit:
|ys-mxs-bm2+1|=d3,
ez pedig azt jelenti, hogy az y=mx+b egyenes S-től d/3 távolságban van, érinti az S körül d/3 sugárral írt kört. Az átalakításokat visszafelé olvasva belátható, hogy minden az S körül d/3 sugárral írt kört érintő egyenesnek a háromszögtől való középtávolsága d.
 

Biborka Tamás (Makó, József A. g. I. o. t.)