Feladat: 656. matematika feladat Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Rázga Tamás 
Füzet: 1955/október, 57 - 58. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Másodfokú (és arra visszavezethető) egyenletek, Negyedfokú (és arra visszavezethető) egyenletek, Függvénytranszformációk, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1955/január: 656. matematika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Jelöljük f(x)-et y-nal, φ(z)-t pedig v-vel. Az (1) függvény képe egy görbe vonal (negyedfokú parabola), abban a koordináta-rendszerben, melynek tengelyei x és y. Feladatunk ugyanezen görbe egyenletét (2) alakban előállítani új, z, v koordináta-rendszerben, illetőleg megadni a (2) alakra való transzformálhatóság feltételét. (Megjegyezzük, hogy csak lineáris, azaz elsőfokú, transzformációt keresünk.)
Céljainknak csak oly transzformáció felelhet meg, mely az

x=k(konstans)(3)
egyeneseket a
z=k*(konstans)(4)
egyenesbe viszi át. Ugyanis y=f(x) az x-nek egyértékű függvénye (x bármely értékéhez egy és csakis egy y érték tartozik), hasonlóképpen v=φ(z) a z-nek egyértékű függvénye. Márpedig ha a z=k* egyenes megfelelője az eredeti (x,y) koordináta-rendszerben nem x=k. alakú egyenes, hanem bármely más, pl.
y=mx+k(5)
alakú egyenes, akkor (1) és (5) négy metszéspontjának a transzformálás után z=k*-hoz tartozó négy függvényérték felelne meg, tehát a transzformált fügevény nem lehetne v-nek (2) alakú egyértékű függvénye.
A céljainknak megfelelő transzformáció új ordináta-tengelye v, tehát y-nal párhuzamos, eszerint x és z között a következő összefüggés áll fenn
x=z+λ(6)
ahol λ konstans. Az új rendszer abszcissza-tengelye az x tengellyel egybeeshet, tehát
v=y(7)
mert az abszcissza tengely párhuzamos eltolásával (2)-ben csak a konstans tag értéke változik meg, márpedig ez (2) alakját nem befolyásolja.
(Az egyszerű párhuzamos eltoláson kívül számításba jöhetne még az a transzformáció, melynél a koordináta-rendszert párhuzamosan eltoljuk, és utána még 180-kal el is forgatjuk. Az elforgatás mindkét koordináta előjelét megváltoztatja, tehát (1)-et oly negyedfokú függvénybe viszi át, amelynek negyedfokú tagja negatív előjelű, tehát célunknak nem felel meg.)
Ezek után vizsgáljuk meg, hogy az egyetlen fajta transzformáció, mely céljainknak megfelelhet, az ordináta-tengelynek (6)-tal és (7)-tel adott párhuzamos eltolása, λ mely értéke mellett viszi át az (1) függvényt (2) alakúba. (6)-ot és (7)-et behelyettesítve (1)-be, nyerjük
v=φ(z)=(z+λ)4+a(z+λ)3+b(z+λ)2+c(z+λ)+d(8)

Elvégezve a hatványozásokat és rendezve:
v=z4+(4λ+a)z3+(6λ2+3λa+b)z2+(4λ3+3λ2a+2λb+c)z+λ4+aλ3+bλ2+cλ+d(8*)

Ez a kifejezés akkor és csak akkor (2) alakú, ha z páratlan kitevőinek együtthatója 0, azaz
4λ+a=0;(9)
innenλ=a4,
és
4λ3+3λ2a+2λb+c=0.(10)

λ-nak (9)-ből nyert értékét behelyettesítve (10)-be, nyerjük:
a3-4ab+8c=0.(11)

Tehát annak, hogy (1) felírható legyen (2) alakban, szükséges és elégséges feltétele, hogy (1) együtthatói kielégítsék a (11) összefüggést.
Mivel φ(-z)=φ(z), azért a φ függvény görbéje a v tengelyre szimmetrikus, vagyis a (11) feltétel teljesülése más szóval azt jelenti, hogy az f(x) függvény képének van egy ‐ az y tengellyel párhuzamos ‐ szimmetria tengelye.
 

Rázga Tamás (Bp., II., Rákóczi g. III. o. t.)