A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás: Legyenek az oktaéder és élei merőlegesek a rajzunk síkjára és vetítsük az oktaédert merőlegesen erre a síkra (1. ábra). 1. ábra A vetületben az és élek ponttá fajulnak. Az és kitérő éleken a keresett pontokat az az egyenes metszi ki, amely (amellett, hogy mindkét élt metszi) mindkét élre merőleges (normál transzverzális). Ebből a meghatározásból következik, hogy párhuzamos a képsíkkal és így a vetületben valódi nagyságban látszik. Mivel az él vetítősíkja párhuzamos az éllel, azért a vetületben is . Az és aránya (párhuzamos vetítésről lévén szó) a térben és vetületben ugyanaz. A vetületben mint közös hegyesszöggel bíró derékszögű háromszögek, tehát
Tehát . Tehát a keresett pontok az éleket arányban osztják, és a keresett minimális távolság .
II. megoldás: Legyen az oktaéder lapja rajzunk síkjában. Ez esetben az e lappal párhuzamos lap rajzunk síkjával párhuzamos és az oktaéder ortogonális vetületét rajzunk síkjában a 2. ábra mutatja. 2. ábra Az és élek normál transzverzálisa most nyilván merőleges rajzunk síkjára és így vetülete ponttá fajul. Ha a vetületben és metszéspontját -vel jelöljük, akkor a szögeket tekintve triviális, hogy , vagyis az pont harmadolja az élt. Az távolság nem egyéb, mint az sík távolsága a vele párhuzamos síktól, vagyis pl. a pont távolsága a képsíktól. Utóbbi olyan derékszögű háromszög befogója, melynek átfogója a térben az magassága, és másik befogója ennek az átfogónak vetülete. az oktaéder vetülete köré írt kör sugarának a fele és így harmadrésze a lapmagasságnak. Tehát | |
Eördögh László (Bp., VIII., Apáczai Csere g. IV. o. t.) |
|
|