A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A nagy kör középpontját jelöljük -val, a kicsiét -val. Induljunk ki abból a helyzetből, mikor a kis kör megfigyelt pontja éppen a nagy körrel érintkező pont annak egy pontjában. Ekkor egybeesik -vel.
Gördítsük tovább a kis kört úgy, hogy szöget zárjon be -vel. Az érintkezési pont legyen ebben a helyzetben . Nyilván a kis körnek gördülésben részt vett íve egyenlő a nagy ívével és így a sugarak aránya miatt a -nál keletkezett szög . De , mint kerületi szög a fele, vagyis . Másrészt a két kör érintkezési pontja s így , és egy egyenesen fekszik. Így az -val szöget bezáró egyenesen, vagyis a átmérőn van. A meggondolás érvényes, míg , vagyis míg a -ra merőleges átmérő végpontjáig jut. Mivel a átmérő -vel átellenes végpontjában ismét az érintkezési pontba kerül, így a körív második negyedével érintkező kis köröket tekinthetjük úgy, mintha ebből az átellenes helyzetből visszafelé görgetnénk egy kis kört. A pálya hátralevő szakaszán viszont a már tekintetbe vett mozgással szimmetrikusan mozog a kis kör. Így amit a mozgás első negyedében találtunk, az végig érvényes lesz. A pont a kör egy átmérőjén mozog. Amíg a kis kör körülgördül a nagyon, addig egyszer járja be oda-vissza az átmérőt.
|