Tekintettel arra, hogy az óralap 60 részre van osztva, számoljuk a mutatók elfordulását ebben a ,,perc idő'' egységben (bár a kismutató ekkora elfordulása 12-szer többnek felel meg). Ekkora mutatóelfordulást 1 min-nek fogunk nevezni. Ha $\alpha$ a perc-, $\beta$ az óramutató elfordulása és $k$ óra múlt el, azaz $k$-szor van meg $\beta$-ban az 5 min úgy, hogy a maradék 5 minnél kisebb $\left(k=\left[\frac{\beta }{5}\right]\right)$, akkor $\alpha =12\beta -k\cdot 60$ min. Más szóval az órán, ha a kismutatót a ,,12''-től való szögelfordulásának még a 11-szeresével továbbforgatjuk, akkor ép fedni fogja a nagyot.
Ha most már a két mutató egyforma, akkor csak olyan mutatóállások fordulhatnak elő, amelyeknél valamelyik mutató a ,,12''-estől való elfordulásának még 11-szeresével tovább fordítva a másikat épp fedi. Ha ez csak az egyik mutatóval következik be, akkor az óraállás egyértelmű is: a továbbforgatott mutató az óramutató, a másik a percmutató. Ha ellenben mindkét mutató 11-szeres tovább forgatásánál bekövetkezik a fedés, akkor nem eldönthető, hogy mennyit mutat az óra, kivéve, ha mindkettő épp a ,,12''-re mutat. (Hogy melyik a ,,nagy'' s melyik a ,,kicsi'' a két egyforma mutató közül, azt persze ebben az esetben sem tudjuk.) Ez akkor következik be, ha nem csak $\alpha =12\beta -k\cdot 60$, hanem $\beta =12\alpha -l\cdot 60$ is fennáll, tehát $\alpha =144\alpha -m\cdot 60$ min, $\beta =144\beta -n\cdot 60$ min ($m=k+12l$, $n=l+12k$), vagyis $\alpha =m\frac{60}{143}$, $\beta =n\frac{60}{143}$.
Azt kaptuk tehát, hogy egy órán 12 óra alatt 143-szor, egyenlő időközönkint, tehát mintegy 5 perc $21$ másodpercenkint fordulnak elő olyan mutatóállások, melyekben a két mutató helyzete felcserélhető. Ha ellenben egy óralapra tetszésszerint rárajzolunk két mutatót, akkor olyan ritka mint a fehér holló, hogy éppen lehetséges óraállást találjunk el (hacsak nem valami jól ismert óraállást állítunk be szándékosan).