A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Egy tömegű űreszköz sugarú körpályán, állandó nagyságú sebességgel kering a Nap körül, mozgását csak a Nap gravitációs hatása befolyásolja. Az űreszközt a Földről arra utasítják, hogy indítson útjára egy teljesen fekete, gömb alakú szondát, amelynek tömege , sugara , anyagának sűrűsége pedig . A kibocsátás után a szonda ugyanazon a pályán kering a Nap körül, mint a kibocsátó. Tegyük fel, hogy anyaga jó hővezető, így a gömb hőmérséklete pályára állása után állandó, K. A Nap sugárzását tekintsük egy K hőmérsékletű abszolút fekete test sugárzásának! A Nap tömege kg, sugara m, luminozitása (összes sugárzási teljesítménye) pedig W. Határozzuk meg számszerűen az űreszköz és a szonda pályájának sugarát csillagászati egységben kifejezve! km. Számítsuk ki a gömbre eső fotonok által a szondára kifejtett erő nagyságát! A választ , , és függvényében adjuk meg, ahol a fénysebesség vákuumban. Határozzuk meg a gömb sebességének nagyságát, ha mozgását csak a Nap gravitációs hatása és a sugárnyomás befolyásolja! A választ az , , , , és mennyiségekkel kifejezve adjuk meg! Azért, hogy a szonda az sugarú körpályára kerülhessen, kicsit le kell lassítani. Ezt úgy érik el, hogy az űreszköz mozgásával ellentétes irányban, ahhoz képest nagyságú sebességgel indítják. Az űreszköz a saját mozgásának stabilitása érdekében legfeljebb nagyságú impulzust adhat át a szondának. Számítsuk ki numerikusan a gömb sugarának legnagyobb () értékét, amely mellett az űreszköz mozgása még stabil marad! Tegyük fel, hogy és ! (Felhasználhatjuk, hogy , ha .) A hiányzó adatokra adjunk észszerű nagyságrendi becslést!
|