A grafikus operációs rendszerek széleskörű elterjedése előtt az ASCII-animációk, azaz karakterekből álló képek vetítése nagyon divatos téma volt a számítástechnikát tanulók körében. A filmek ebben az esetben ASCII-karakterekből felépülő képkockákból állnak. A vetítő-program a film-állományból egy-egy képkockát beolvas, a monitoron megjelenít, adott időt vár, majd a képernyőt törli, és áttér a következő képkocka megjelenítésére. Ezt addig folytatja, amíg az állomány végére nem ér.
Írjunk programot, amely a bemeneti adatállományban megadott karakterekből álló képeket levetíti. Készítsünk saját (!) ASCII-animációt.
A program parancssori argumentuma legyen az animáció képeit tartalmazó adatállomány neve. A fájl első sorában négy, szóközzel elválasztott egész szám áll, amely sorrendben: a képek száma, egy kép oszlopainak, sorainak száma és a képváltások közötti idő ezredmásodpercben. Az ezt követő sorok a képkockák sorait jelenítik meg, amelyek szóközökből és karakterekből épülnek fel.