A korszerű szennyvíztisztító telepeken ülepítéssel nyernek magas szervesanyag-tartalmú biomasszát. Ebből baktériumok anyagcseréjét felhasználva állítják elő az úgynevezett biogázt, és azt folyadékdugós gáztartályban tárolják. (A gáztartály egy lefordított, vízben álló pohárhoz hasonlítható.) Ha a gáz mennyiségét növelik, akkor a tartály megemelkedik; ha a gázból kiengednek, a tartály megsüllyed. A gáz távozását a tartályban levő folyadékoszlop, a folyadékdugó gátolja meg. Biztonsági okokból a folyadékdugó $h$ magasságának legalább 1 méternek kell lennie, és a felső lap legfeljebb $H=6\mathrm{,}5$ méternyire emelkedhet a külső vízszint fölé.
A keletkezett gáz térfogatának 60%-a metán, 40%-a szén-dioxid. Az üres, henger alakú tartály térfogata $2000\text{<math xmlns="http://www.w3.org/1998/Math/MathML"><mrow><msup><mrow><mi>m</mi></mrow><mrow><mn>3</mn></mrow></msup></mrow></math>}$, a tárolt gáz túlnyomása 50 mbar, és a nyári kánikulában a napsugárzás következtében a gáz maximálisan $60{}^{\circ }\text{C}$-os hőmérsékletet érhet el.