Egy tó térfogatát a következő módon mérték meg. A tóba $7\mathrm{,}4\cdot {10}^8\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;"> Bq</span>}\left(20\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;"> m Ci</span>}\right)$ aktivitású ${}_{11}^{24}$Na izotópot juttattak konyhasó formájában. A konyhasó $0\mathrm{,}01$ ezreléke tartalmazott radioaktív atomot, amelynek felezési ideje 15 óra.
A radioaktív atomok bomlásakor emittált sugárzás intenzitása (a forrás aktivitása) az $I=\beta N_0{e}^{-\beta t}$ összefüggéssel adható meg, ahol $N_0$ az atomok száma a bomlás kezdetén, $\beta$ pedig annak a valószínűsége, hogy egy atom időegység alatt elbomlik. ($e$ a természetes logaritmus alapszáma.) Felezési időnek azt az időt nevezzük, amely alatt a forrás aktivitása a felére csökken.
Hány gramm sót kellett a tóba dobni? Mekkora a tó térfogata, ha 60 órával később $5{\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;"> dm</span>}}^3$ vízmintában $3\mathrm{,}7\cdot {10}^2\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;"> Bq</span>}$ aktivitást mértek?